Ez a kiégés ellenszere Teréz anya szerint

Isten arra teremtett minket, hogy gyümölcsöt teremjünk, nem pedig arra, hogy kiégjünk feladataink teljesítése közben. Csak arra kell figyelnünk, hogyan osztjuk be az időnket és az energiánkat, hogy fenn tudjuk tartani a küldetést, amelyre elhívott minket.

Ha attól szenvedünk, hogy életünkben kiégés közeli állapotba kerültünk, érdemes kicsit odébb tenni a fókuszt, és megnézni, más hogyan vállal nálunk sokkal keményebb szolgálatot, mi hajtja, mi segíti abban, hogy küldetését teljesítse?

Itt vannak például Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya és segítő rendje, amelynek tagjai elképesztő intenzív életet élnek, ahol szinte nincs is választási lehetőség abban, hogy mit és mikor tesznek, mégis évtizedekig képesek fenntartani ezt a nehéz küldetést. Mit leshetünk el tőlük, mit csinálnak ők másként, mint mi?

A nővérek nyomornegyedek utcáin járnak, haldokló embereknek segítenek, egyszerű szobákban élnek, és ráadásul szigorú, kétkezi munkát végeznek. Nem kapnak fizetséget munkájukért, és nem ők döntik el, hogyan töltik az idejüket, vagy akár mit esznek.

Az Aleteia.org hírportál szerzője, aki önkéntesként közelről is láthatta a nővérek kalkuttai tevékenységét összefoglalta azt, mit tapasztalt, mi Teréz anya és az általa alapított szerzetesrend nővéreinek „trükkje”. Hogyan lehet intenzív munkát végezni anélkül, hogy kiégnék?

A Szeretet Misszionáriusainak életében négy kulcsfontosságú építőelem az, amely napról napra lehetővé teszi számukra a harmónia megőrzését, még a maratoninak tűnő munka mellett is.

Ez a négy fő támasz az ima, a fókuszált munka, az egészséges családi és közösségi kapcsolatok megléte és a személyes mentális jólétért tett napi törekvések.

A titok abban rejlik, hogy ezek nem csupán az indiai szerzetesnők számára nyújthatnak segítséget, valójában mindannyiunknak szükségünk van rájuk, bárhol is éljünk, bármilyen életállapotban vagy körülmények között.

A szerző arra is rámutat, hogy az apácák napirendje hogyan támogatja ezeket a megtartó pilléreket:

A nővérek minden napot imával és misével kezdenek, majd szétszóródnak hogy ellássák a feladataikat,  gondoskodjanak a legszegényebbekről. Az első munkablokkot pontosan délben lezárják, és visszatérnek a kolostorba imádkozni, ebédelni, majd egy délutáni pihenőt is tartanak.

A pihenő után visszatérnek a munkafeladataikhoz, de a szigorú határok (imádságra és pihenésre) lehetővé teszi számukra, hogy hosszú éveken át fenntartsák ezt az intenzív munkatempót. A személyes jóllétre és az imára helyezett hangsúly lehetővé teszi, hogy fókuszáltan, szorgalmasan és alaposan végezzék a munkát.

A kiégés ugyanis nem a túl kemény munka eredménye, sokkal inkább abból fakad, ha elhanyagoljuk az életünk azon kulcsfontosságú területeit, amelyeket Isten nem véletlenül plántált belénk. Ahogyan egy szék is eldől, ha tönkremegy egy lába, a mi életünk is elkezd összeomlani, ha elhanyagoljuk azokat a részünket, amelyek Isten terve szerint gondoznunk kéne.

Minden nap kell időt szakítani ezekre a területekre:

a kiégés ellenszere nem pusztán a több pihenés vagy a kevesebb munka, hanem az, hogy harmonikusan éljünk,teret engedve életünk fundamentumainak.

Természetesen laikusként nem mindig lehetséges ilyen szigorú menetrend szerint élni, különösen, ha gyerekekről gondoskodunk, vagy ha a munkahelyi vagy személyes helyzetünk bizonyos rugalmasságot igényel. De azt sem engedhetjük meg, hogy az életállapotunkból fakadó kötelességek és elkötelezettségek kifogásként szolgáljanak arra, hogy ápoljuk hitünket és lelkünket.

Vezetőkép: Teréz anya portréja mellett mennek el apácák, amint megemlékezésre érkeznek a Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai rendházába 2022. szeptember 5-én, az albán származású Nobel-díjas misszionárius halálának 25. évfordulóján. Az Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született, 2016-ban szentté avatott szerzeteső, aki egész életét a szegények megsegítésének szentelte, 87 évesen hunyt el Indiában. Kép forrása: MTI/EPA/Pijal Adhikari