A mai nap szentje Nagy Szent Gergely, akit akarata ellenére választottak pápává

Nagy Szent Gergely életében szinte minden adott volt a világi sikerhez: patrícius családban született, és harmincéves korára Róma prefektusa lett. Mégis hátat fordított a hivatali pályának, és szerzetesnek állt. Később pedig, bár egyáltalán nem vágyott rá, Róma püspöke és pápa lett.

540 körül született Rómában, előkelő családban. Fiatalon magasra jutott a világi pályán: harmincas éveire a város prefektusa lett. Róma ekkor már korántsem volt az egykori Római Birodalom fényes világfővárosa. Járványok, éhínségek és a népvándorlás következményei sújtották a várost és környékét. Gergely azonban nem a hivatali karrierben látta élete célját. Apja halála után radikális döntést hozott: feladta világi pályáját, családi palotáját kolostorrá alakította, vagyonából pedig több szerzetesi közösséget támogatott és alapított. Ő maga is szerzetes lett.

A visszavonult élet azonban nem tartott sokáig. Kiváló diplomáciai érzéke miatt II. Pelagius pápa Konstantinápolyba küldte pápai követként. Több évet töltött a császári udvarban, majd Rómába visszatérve ismét kolostori életet élt, miközben egyre fontosabb egyházi feladatokat látott el.

590-ben azonban váratlan és számára egyáltalán nem kívánt feladat előtt találta magát. II. Pelagius pápa pestisjárványban meghalt, és Róma népe és papsága Gergelyt akarta utódjául. Ő megpróbált kitérni a választás elől, sőt a császárhoz is levelet intézett, amelyben azt kérte, ne erősítse meg megválasztását. A döntést azonban nem tudta megváltoztatni: 590. szeptember 3-án Róma püspökévé szentelték, és ezzel megkezdte pápai szolgálatát. Halálának napja március 12., liturgikus emléknapját azonban szeptember 3-án tartja az Egyház.

Amikor átvette az egyház és Róma vezetését, a város rendkívül nehéz helyzetben volt. A Tiberis áradása súlyos károkat okozott, a pestis tizedelte a lakosságot, a város környékét pedig a longobárdok támadásai fenyegették. Gergely nem maradt távol a mindennapi gondoktól. Az egyházi birtokok jövedelmeit a szegények és az éhezők támogatására is felhasználta, és megszervezte az élelmiszer-ellátást a rászorulók számára. Egyházi vezetőként a korrupció ellen is fellépett, és elvárta, hogy az egyházi birtokokon dolgozó parasztokkal és bérlőkkel igazságosan bánjanak.

A longobárdokkal való konfliktusok idején Gergely a diplomáciai megoldást kereste. Az egyházi és világi hatalom határán mozogva maga is kapcsolatba lépett a longobárdok vezetőivel, és fontos szerepet játszott abban, hogy Róma és környéke számára időről időre sikerült elérni a fegyveres összecsapások enyhülését. Pápaként így nemcsak lelki, hanem jelentős közéleti és diplomáciai feladatokat is ellátott.

Miközben Róma mindennapi gondjaival foglalkozott, Gergely messzebbre is tekintett. Régi álma volt az angolszászok megtérítése. 597-ben mintegy negyven szerzetest küldött Angliába Ágoston vezetésével, aki később Canterbury első érseke lett. A misszió sikeresnek bizonyult, és fontos szerepet játszott az angolszász területek kereszténnyé válásában.

Gergely emellett rendkívül termékeny író volt. Teológiai és lelkipásztori művei, valamint több száz levele évszázadokra hatással voltak az Egyház gondolkodására. Lelkipásztori regula című művében a lelkipásztori vezetésről írt, és világossá tette: az egyházi vezető feladata nem elsősorban az uralkodás, hanem a szolgálat. Nevéhez kapcsolódik az a pápai cím is, amely ma is kifejezi ezt a szemléletet: „Isten szolgáinak szolgája”.

A gregorián énekek hagyománya szintén az ő nevéhez kötötte az egyházi zenét. Bár a ma ismert gregorián énekanyag nem Gergely műve, és hosszú történelmi fejlődés eredménye, a pápa valóban fontos szerepet játszott a liturgia és az egyházi ének hagyományának rendezésében és egységesítésében.

Gergely élete utolsó éveiben súlyos betegségekkel küzdött, mégis tovább végezte szolgálatát. 604. március 12-én halt meg. Az Egyház később Nagy Szent Gergelyként, egyháztanítóként tisztelte.

Vezetőkép: I. Gergely pápa a Szentlélek sugallatára diktálja a liturgia énekeit. Forrás: Wikipédia