Tollal és karddal a hazáért – kétszáz éve született Vasvári Pál
Kétszáz éve, 1826. július 14-én született Vasvári Pál író, történész, a márciusi ifjak egyik legkarizmatikusabb vezéralakja. A mindössze 22 évet élt radikális politikus nemcsak szónokként és a 12 pont egyik véglegesítőjeként írta be magát a történelembe, hanem a szabadságharc bátor katonájaként is. Bár ígéretes irodalmi és történészi karrier állt előtte, életét a haza védelmében, egy erdélyi csatában áldozta fel.
Fejér Pál néven jött a világra a Szabolcs megyei Bűd községben (ma Tiszavasvári), apja görögkatolikus lelkész volt. A Vasvári nevet később apja szolgálati helyéről, Vasváriról (ma Nyírvasvári) vette. Elemi iskoláit Hajdúböszörményben végezte, majd 1837-től a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, ahol olyan kiváló eredményeket ért el, hogy gróf Károlyi József is felfigyelt rá, és felvette házitanítónak. A gróf anyagi támogatásának köszönhetően 1843-ban felkerült Pestre, ahol bölcsészetet, majd jogot tanult az egyetemen.
Ebben az időben kezdett írni, több lapba is publikált álnéven, emellett esszéket, eposzokat és számos más művet is papírra vetett. Tagja volt az Egyetemi Önképző Társaságnak, 1845-ben a Kisfaludy Társaság irodalmi pályázatára küldte be A szerelmes bajnok című alkotását. Ugyancsak a Kisfaludy Társaság pályázatán indította 1847-ben a Zrínyi Miklós, a költő című pályaművét, amellyel elnyerte a 15 arannyal járó első díjat. Később érdeklődése a történelem felé fordult, kiváltképp Horvát István történész hatására, történelemtanárként a Teleki Blanka alapította nevelőintézetben is dolgozott. Legjelentősebb műve, a Történeti névtár befejezetlen maradt.
Ígéretes írói-történészi pálya előtt állt, ám az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt élete máshogy alakult; 1844-től a politizáló egyetemi ifjúság ismert alakja volt, csatlakozott az 1847-ben alakult Ellenzéki Körhöz, majd a Pilvax kávéházban szerveződő társaság (Pilvax-kör) egyik vezéralakja lett. A párizsi és bécsi forradalmi események után kulcsszerepet játszott az Irinyi József-féle 12 pont véglegesítésében és a március 15-i forradalom megszervezésében. Pesten több helyen is beszéddel lelkesítette a tömeget, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság a március 15-ét követő napokban megőrizte nyugalmát, és a forradalom vérontás nélkül zajlott le. Tagja volt a forradalmi irányító szervnek, a Közcsendi Bizottmánynak, és április 14-én ő üdvözölte hivatalosan Magyarország első felelős kormányának, a Batthyány-kormánynak a pozsonyi Országgyűlésről Pestre érkező tagjait.
Vasvári április 30-ától a Belügyminisztériumban volt fogalmazó, majd június 15-étől Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást. Kormánytisztviselőként továbbra is radikális nézeteket vallott, s július 16-án belépett az ellenzéket tömörítő Egyenlőségi Társulatba, amely tömeggyűléseket szervezett és fegyverbe hívta a népet a haza védelmére. Amikor Jellasics horvát bán támadást indított Magyarország ellen, az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését. Kossuth jóváhagyásával Somogyba indult, hogy a népfelkelőket segítse a horvátok elleni küzdelemben, de csak Székesfehérvárig jutott, így részt vehetett a szeptember 29-i győztes pákozdi csatában. Futárszolgálatot teljesített, majd önállóan szervezett szabadcsapatával a Bécs felé nyomuló honvédseregek után indult. Ez idő alatt egészsége megromlott, így október közepén hazatért a parndorfi táborból, és az ellentámadásba lendülő osztrákok bevonulásáig Pesten tevékenykedett. Neve már ekkor szerepelt a halálraítéltek listáján, ezért a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült.
A harctéri eseményekről gyakran készített tudósításokat, és tervezte, hogy visszatér történészi hivatásához, de nyughatatlan lelke ismét a harctérre vitte. Nagyvárad és Nagyszalonta környékén toborzásba fogott, majd 1849 júliusában a II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával Erdélybe, a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték. Havasnagyfalu (ma Marisel, Románia) közelében, a Funtinel nevű fennsíkon a román túlerő felmorzsolta seregét, és a csatában életét vesztette. Halálának körülményei nem ismertek, pontos időpontja sem tudható, egyes források alapján 1849. július 6-án, mások szerint július 13-án hunyt el.
Vasvári holtteste – Petőfiéhez hasonlóan – soha nem került elő, emléke azonban mindmáig fennmaradt. Nevét őrzi a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Tiszavasvári település, az ott működő társaság és múzeum. Nyírvasváriban mellszobra látható, és az emlékházban kiállítás mutatja be életét. Budapesten, a VI. kerületben utcát neveztek el róla, emléktáblája a Magyar Nemzeti Múzeum falán látható, s a Múzeumkertben a pestszentimrei Vasvári Pál Polgári Egyesület kezdeményezésére 2021-ben felavatták szobrát. Nevével több díjat is alapítottak.
Vezetőkép: Vasvári Pál; Barabás Miklós litográfiája, 1848. – részlet. Forrás: Wikipédia
