Ungváry Zsolt: A választás nem játék – hosszú távú hatása van

Hirdetés

Hadházy Ákos a magyar országgyűlés képviselője. Felesküdött az alkotmányra, a törvények betartására és betartatására. Elfogadta a választás eredményét, aminek következtében beülhetett a Parlamentbe, ahol – mint azt az elnevezés is mutatja – képviseli az állampolgárokat (legalábbis egy részüket).

Ennek ellenére fő tevékenysége nem a törvényhozás munkájának támogatásában merül ki, hanem az utcán rendez performanszokat; hol idős papokat fenyeget, hol a város közlekedését akadályozza, ha véletlenül mégis betér a Tisztelt Házba, ott trágár szövegeket mutogat. (Vajon melyikünk munkahelyén tűrnék el, ha egy értekezleten az igazgatónk orra előtt feltartanánk egy „lónak a f.át” feliratú kartonlapot?)

Most azonban szintet lépett azzal, hogy – saját legitimitását is megkérdőjelezve, és így utólag is érvénytelenítve mindazokat a jogosítványokat, amelyeket magának tulajdonított – a demokratikus választást nem tartja érvényesnek. Már előre fenyegetőzik:

„Ha a már most is zajló csalások (lásd: állami propaganda) eredményeként a Fidesz győztesnek hirdetné magát”, írja a Facebookon, „(…) azt egyszerűen nem lehet elfogadni. A bizonyítékok ellenére a ,nemzeti’ választási iroda és végső soron az ,Alkotmánybíróság’ persze nem fogja megismételtetni a választást, azt nekünk kell majd kikényszerítenünk.”

Tételesen lázadásra szólít fel a neki nem tetsző eredmények láttán, ami azonban – ha következetesek vagyunk – a másik oldal számára éppen így hivatkozási alapot teremthet. Hiszen ha a vesztes nem köteles elfogadni a végeredményt, akkor bármi is történjék, valakik lázadni fognak, vagyis borítékolható a polgárháború.

Az efféle alkotmányellenes gondolatok persze nem idegenek az ellenzéktől, egy Fleck Zoltán nevű jogász rendszeresen áll elő afféle ötletekkel, hogy például feles többséggel is felülírhatók kétharmados törvények.

Ezek a vagány forradalmárok – de nevezhetjük őket bolsevik puccsistáknak is – mindig elfelejtik, hogy nem ők vannak kizárólag a pályán. Evidenciának veszik, hogy az „utca” az övék, tehát ha valamiféle erőszakos nyomásgyakorlással próbálják felülírni a fülkékben hozott döntést, akkor az egyirányú diadalmenet lesz. Nem árt őket emlékeztetni, hogy mi is itt vagyunk. Sokan, elszántan; egyfelé húzunk, vagyunk olyan bátrak, mint ők, hiszünk annyira az igazunkban, és ami a legfontosabb: nem a gyűlölet és a tagadás, hanem a hazánk szeretete és a kormány irányvonalának igenlése tart össze bennünket.

1918 őszén egy maroknyi hazaárulónak sikerült néhány tízezernyi megtévesztett, felajzott, elkeseredett embert úgy felheccelni, hogy a világháború utolsó napjaiban szembe forduljanak mindennel, ami az országot összetartotta, és a teljes káoszba és pusztulásba vitték Magyarországot. A hazaszerető többség pedig ezt bénultan végignézte.

Jó lecke volt, soha többet nem fogjuk elkövetni ezt a hibát.

Sajnos nálunk valahogy úgy alakult, hogy a hazaárulók megtorlást végeznek a jóemberek között (1849, 1956), de a gazfickók mindig megússzák; Haynau, Rákosi, Kádár, Biszku egyaránt sértetlen maradt. Az egyetlen hazaáruló, akit felelősségre vontak, s akivel szeretünk példálózni az Hegedüs hadnagy volt Egerben, de őt is Gárdonyi találta ki…

Nem tudom, mi lesz a választás eredménye. Sok mindent láttam már, 2002-ben egy sikeres, népszerű kormányt leszavaztak azok, akik elhitték, hogy mindezt jobban is lehet csinálni és nyolc nagyon sanyarú év után lehetett csak az ország kisiklatott vonatát visszaállítani a pályára. Azok, akik akkor hittek Medgyessynek és Kovács Lászlónak (emlékszik még rájuk valaki?) vagy bevették Gyurcsány – később elismert – hazugságait, azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül: nyolc elvesztegetett évet az életünkből.

A politikához értés is egy képesség; tapasztalat, érzék kérdése. Attól, hogy valaki mondjuk diplomás, még nem biztos, hogy érti a politikai folyamatokat, átlát rajtuk, megfelelően tájékozódik és helyes következtetéseket von le. (Láttam olyan zseniális tudóst, aki nem értette meg egy krimiben, miért az a gyilkos, aki; vagy nem tudott harminc deka felvágottat kérni a boltban.)

A felajzott hangulatban – ami a rendszerváltás óta talán példátlanul polarizálta és hiszterizálta a közéletet, és ez egyértelműen az új szereplő, Magyar Péter felelőssége, mert az ő felbukkanása óta következett ez be – rengetegen nyilvánítanak véleményt és avatkoznak be a politikai életbe, az ország sorsába. A névtelenség és a nagy masszában való eltűnés-feloldódás lehetőséget ad nekik, hogy semmiféle felelősséget ne vállaljanak a tettükért, amivel esetleg hatalomba segítenek egy olyan erőt, amelyet gyaníthatóan külső titkosszolgálatok manipulálnak, nyilvánvalóan nem a magyarok érdekei szerint. Ezek az emberek nem fogják érteni, hogy összefüggés van az adókedvezményük eltűnése, a hirtelen felbukkanó migránstáborok, a közbiztonság romlása, az óvodákban megjelenő tüllruhás férfiak furcsa meséi, a méregdrágára felszökő rezsi, neadjisten a háborúba sodródás, valamint az ő könnyelműen behúzott ikszük között.

Olyan ez egy kicsit, mintha egy jól megtervezett, flottul kivitelezett, ütemezett útépítésen – ahol a mérnökök utasításai alapján kijelölik a nyomvonalat, a burkolók aszfaltoznak, az úthenger sofőrje hengerel – hirtelen pár percre megjelennének az autósok, egyikük vizet keverne az aszfalthoz, másik kiszedné a jelzőkarókat, harmadik utasítaná a markoló kezelőjét, mihez nyúljon, a negyedik beleírna a tervrajzba; majd, miután mindent összebarmoltak, elegánsan hazamennek.

Reméljük, ennél azért átgondoltabb lesz az április 12-i program.

Vezetőkép: Hadházy Ákos független képviselő felszólal a mentelmi jogáról tartott szavazás előtt az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. március 10-én. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert