Üzenet a DK-nak: Aki magyar, szavazhat!
A Demokratikus Koalíció (DK) beleszállt a határon túli magyarokba, miszerint ők nem itt adóznak, nem itt élnek, úgyhogy legyenek kedvesek nem beleszólni abba, ki vezesse az országot, amelynek polgárai, amely ország hivatalos nyelve az anyanyelvük, amelyen jó reggelt kívánnak egymásnak, amelyen imádkoznak, és amelyen gondolkodnak. Nem akarja a DK, hogy a határon túli magyarok, akiknek a föld, ahol élnek, hazájuk és bölcsőjük, megnyilvánulhassanak arról, kik képviseljék őket a magyar kormány képében.
A DK – legyen élükön Dobrev Klára vagy Gyurcsány Ferenc – azok szellemi örökösei, vagy tán saját maguk, akik 2004-ben arra buzdítottak, hogy ne segítsék nemzettársaikat a történelmi igazságszolgáltatásban azok a szerencsés magyarok, akik a trianoni diktátum, majd később a párizsi békeszerződés aláírása során kialakított Csonka-Magyarország határain belül születtek azokat, akik kívül rekedtek. Ők arra buzdítottak, hogy magyar legyen magyarnak farkasa, hogy mi itt ne engedjük, hogy ők ott magyar állampolgárok lehessenek.
Magam 18 éves voltam, először szavaztam, és szégyenkeztem, hogy sikertelen lett a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Olvastam a barátom SMS-esét, amelyben az állt a Székelyföldről jött üzenetben, hogy mától „nem magyar, hanem székely vagyok”. A délvidéki fiú pedig azt írta, hogy ő mától délvidéki magyar. Hogy addig minek tartotta magát? Egyszerű. Magyarnak. Mint amikor Komáromnak nevezi a várost, amelyet északon ketté szel a Duna, aki komáromi: Komárom az, nem más. Semmi Komarno, de még Rév-Komárom se nagyon.
Komárom az, ami van. Meg magyar az, ami van. Magyar állampolgárság az, ami van. Nincs olyan, hallod-e, te, DK, hogy magyar állampolgár, aki szavazhat, és magyar állampolgár, aki nem szavazhat! Nincs kétféle magyar. Ebben azért meg kéne tudnunk egyezni.
A DK azoknak a szellemi örököse is, akik azokat a gyalázatos és hazánk ellen tett igazságtalan döntéseket anno keresztülverték, ha kitart amellett, hogy a világháborúkat lezáró szerződések értelmében elcsatolt területeken élő, ott mind a mai napig megmaradó és kitartó magyarok ne szavazhassanak. Olyanok ők, mint akik a soproni hűség-szavazáson Ausztria mellett voksoltak.
Azt is mondják, hogy ne szavazzanak a magyar országgyűlési választásokon, akik sosem adóztak Magyarországon. Nem értik, hogy ezzel választójogi cenzusról beszélnek. Ha az adózás tényéhez kötnénk a szavazati jogot, úgy egy 18 éves fiatal, aki érettségire készül, nem biztos, hogy szavazhatna. Ahogy azok az édesanyák sem, akiknek szja-mentességet adott az Orbán-kormány, s akiknek a száma évről évre nő. Nem pénzkérdés, hogy kinek van joga!
Vajon hány és hány tájegység lakóit, korosztályt, vagy akár világlátású embert akar még ezután megfosztani a szavazati jogától a DK? Hiszen világos, azért igyekeznek a határon túli magyarok joga ellen tenni, mert ők szerintük nem rájuk szavaznának. De hát ki szavaz már a DK-ra?!
Amúgy a határon túli magyarok csak listára szavazhatnak, míg aki szerencsésebb, listára is, képviselőre is. Ezen akár lehetne is módosítani, az megint az igazság felé lenne egy lépés, mint amikor 2010-ban úgy döntött az országgyűlés, kiköszörülve a 2004-es csorbát, hogy megteremti a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét mindazok számára, akik amúgy is mindig magyarok voltak.
Vezetőkép: Őrtűz ég Erdélyben, a Csíkrákoshoz tartozó Bogát-hegyen Székelyföld autonómiájának napján, október 29-én. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2015-ben nyilvánította a Székelyföld autonómiájának napjává október utolsó vasárnapját, ezen a napon Kárpát-medence-szerte őrtüzeket gyújtanak. Fotó: MTI/Veres Nándor
