Mi vár ránk 2025 decemberében? – Geopolitikai elemzés keresztény szemmel

A világpolitika 2025 decemberében olyan feszültségekkel teli, mintha egy óriási sakkjátszmát játszanánk, ahol minden lépés lavinát indíthat el. Az ukrajnai háború újabb szakaszba lépett az orosz offenzívával, miközben Donald Trump visszatérése új béke kezdeményezéseket hoz. Kína és Oroszország eközben a BRICS keretében épít alternatív rendszert, miközben az EU nyersanyag-függőségben vergődik. Ebben az elemzésben körbejárjuk a kulcsfontosságú fejleményeket, és megvizsgáljuk, hogyan érinti ez Magyarországot és a kontinenst. 

Amikor ma megnézzük a híreket – az orosz csapatok elfoglalják Kucserivkát és Rivnét, Trump telefonon tárgyal Putyinnal, miközben Brüsszel tehetetlenül nézi, hogyan zárják ki Európát az Északi-sarkvidékről –, sok keresztényben felmerül a kérdés: vajon a végidők jeleit látjuk-e? 

Az elmúlt napokban az orosz védelmi minisztérium bejelentette Kucserivka (Harkiv megye) és Rivne (Donyeck régió) elfoglalását, ami jelentős előretörést jelent a keleti fronton. Ez nem csupán taktikai siker: Vlagyimir Putyin ezzel erősíti tárgyalási pozícióját, miközben Volodimir Zelenszkij további légvédelmi rendszereket követel a Nyugattól. A csatatér kedvezőtlen helyzete Ukrajnát sarokba szorítja – orosz források szerint Moszkva brutális hadműveletet készít elő, amely akár döntő csapás lehet a kijevi erőknek.

Geopolitikai szempontból ez a fejlemény felgyorsítja a béketárgyalásokat. Trump adminisztrációja már december elején tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal, hangsúlyozva a konfliktus rendezését és a kapcsolatok javítását a nemzetbiztonsági stratégiában. Az USA prioritása egy gyors megoldás, ami csökkentheti a NATO terheit, de Európa számára kockázatos: ha Putyin nem enged követeléseiből (pl. Krím és Donyeck elismerése), a háború elhúzódhat, és eszkalálódhat akár megelőző NATO-csapásokkal.

Magyarország számára ez dupla élű kard: a békekezdeményezés enyhítheti a migrációs nyomást, de növelheti az orosz gázfüggőséget.

 

Trump visszatérése a békét priorizálja

Donald Trump második ciklusának kezdetén a nemzetbiztonsági stratégia egyértelműen priorizálja az ukrajnai konfliktus lezárását és Oroszországgal való dialógust. Ez nem csupán humanitárius gesztus: Washington a fókuszt Kínára helyezi át, ahol a kereskedelmi védőfalak és a technológiai blokádok (pl. AI és kvantumszámítás) határozzák meg a nagyhatalmi versenyt. A Doha Fórumon Emmanuel Macron is figyelmeztetett a „veszélyes multipoláris világra”, ahol Ukrajna csak a jéghegy csúcsa.

Ez a váltás aláássa Európa pozícióját. Az USA 2027-re a NATO védelmi terheit Európára hárítaná, miközben vámokat emelhet a kontinensre, ha az nem vásárol elég amerikai LNG-t.

Orbán Viktor szerint a következő napok döntenek afelől, hogy kiterjed-e a háború Európára – Magyarország békepárti álláspontja itt kulcsfontosságú lehet, de kockázatos, ha Brüsszel továbbra is szankciókkal fenyeget.

EU vs. Kína: nyersanyagháború és Északi-sarkvidék

Az Európai Unió ReSource EU programmal próbál kitörni a kínai nyersanyag függőségből, de ez csak a jéghegy csúcsa. Macron kereskedelmi korlátozásokat helyezett kilátásba Pekinggel szemben, miközben Oroszország és Kína együtt zárja ki az EU-t az Északi-sarkvidék kiaknázásából – egy kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalból, ami átrajzolja a globális erőviszonyokat. A NATO-főtitkár-helyettes, Rob Bauer szerint 5-10 éven belül két párhuzamos világ-rendszer alakul ki: a Nyugat (Európa, USA, Japán) vs. a BRICS (Oroszország, Kína, India stb.).

Magyarországot ez közvetlenül érinti: a paksi atomerőmű orosz nukleáris üzemanyag-szállítmányait Brüsszel akadályozza, ami energiabiztonsági krízist idézhet elő. A Tisza Párt brüsszeli klímacél-támogatása csak súlyosbítja a helyzetet, Hollik István szerint ez a „brüsszeli diktátum”.

Globális kockázatok: multipoláris világ és Közel-Kelet

A multipolaritás árnyékában a Közel-Kelet is forr: Szíria Assad-rezsimjének bukása után instabil, miközben Szaúd-Arábia és az UAE Jemenben feszültségben áll. A biotech és AI versenyt Kína és USA között új frontot nyit, ahol a szabályozók lemaradnak. A világ két részre szakadása elemzők szerint gazdasági sokkot hozhat: vámháborúk, kibertámadások és klímaválság együttes hatása aláássa a globális ellátási láncokat.

 

A Szentírás egyértelmű: a háborúk a bukott emberi természet gyümölcsei (Jak 4,1–2). Az ukrajnai vérontás, a Közel-Kelet forrongása, a közelgő gazdasági összeomlás mind annak jelei, hogy az emberiség elfordult Teremtőjétől. Ugyanakkor a Biblia azt is tanítja, hogy Isten szuverén módon használja fel a nemzetek haragját saját tervei végrehajtására (Ézs 10,5–7). 

Magyarország a sakktáblán

Magyarország számára a békepolitika kulcsfontosságú. Ha a NATO kétpólusú világot vizionál, nekünk kell eldöntenünk: csatlakozunk a Nyugathoz, vagy keressünk hidat a Kelet felé? A következő hetek – Trump tárgyalásai és az orosz offenzíva – döntenek arról, miként alakul a helyzet a közeljövőben. 

 

Európa hanyatlása – a „keresztény” Nyugat vége?

Európa ma már nem a kereszténység fellegvára, hanem annak temetője. Templomokból mecsetek, könyvtárak, múzeumok lesznek, miközben a hívőket egyre inkább marginalizálják. Az Északi-sarkvidéki nyersanyagok és kereskedelmi utak elvesztése, az energiaszegénység, a migrációs káosz mind annak látható jele, hogy Isten elveszi a gazdagságot és a hatalmat egy hálátlan, istentagadó nemzedéktől (vö. 5Móz 28,15 kk).

Magyarország ebből a szempontból különleges kegyelmi helyzetben van: az egyetlen európai ország, amely még alkotmányában is megvallja, hogy „elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. De meddig? Ha a következő választásokon a brüsszeli irányt követő erők kerülnek többségbe, ez az utolsó bástya is eleshet.

 

Mit tehetünk keresztényként?

1. Imádkozzunk a békéért – de ne emberi, hanem Isten békéjéért (Zsolt 122,6; 1Tim 2,1–2).
2. Ne politikai oldalt válasszunk, hanem Krisztust 
3. Készüljünk fel a nehezebb időkre: erősítsük a gyülekezeteket, építésben, szeretetben és tanításban.
4. Használjuk ki az utolsó kegyelmi időt az evangélium hirdetésére – mert „az éjszaka előre halad, a nappal pedig elközelgett” (Róm 13,12).

 

Lehet, hogy a végidők kapujában állunk. Lehet, hogy csak egy újabb történelmi ciklus közepén. Mindkét esetben ugyanaz a feladatunk: maradjunk éberek, maradjunk hűségesek, és bízzunk abban, hogy aki a történelem Ura, az a mi életünk Ura is.

„Ne féljetek, kis nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” (Lk 12,32).

„Íme, új dolgokat cselekszem; most sarjadnak ki, hát nem tudjátok meg?” (Ézs 43,19)

 

Áldott karácsonyt és éber várakozást mindnyájunknak – mert akárhogy is alakul a világ, eljön a mi Királyunk!