Advent csendje emlékeztet arra: a hiány szent hely, ahol Isten megtalál bennünket
Gyújtsd meg a gyertyát – és hagyd, hogy fájjon a fény
Az első gyertya az adventi koszorún emlékeztet. Tudom, mindenkit más valamire. Engem arra a karácsonyra, amikor először volt üres egy szék az asztalnál. Arra a telefonhívásra, amit már nem vesz fel senki. Arra a gyermekkori hitre, amit valahol útközben elvesztettem a felnőtté válás nevetséges rohanásában.
És mégis. Mégis meggyújtom. Mert ez a kicsi láng tudja azt, amit én már majdnem elfelejtettem: a hiány szent hely. Ahol Isten mindig megtalálta az embereket. Nem a kész, nem a tökéletes, nem a hangos életűeket. Hanem azokat, akik már nem tudtak többet hazudni maguknak. Akik már nem tudtak tovább csinálni úgy, mintha minden rendben lenne.
Tudod, én nem akarok most erős lenni. Nem akarok „jól várni”. Elegem van abból, hogy mindig összeszedjem magam. Elegem van abból, hogy mindig legyen válaszom. Most csak állni akarok itt, és végre megengedni magamnak, hogy fájjon. Hogy hiányozzon. Hogy féljek egy kicsit. Hogy bevalljam: néha tényleg nem tudom, hogyan lesz tovább.
Ezért (is) szeretem az adventet. Mert nem követeli, hogy már most kész legyek a szeretetre. Csak azt kéri, hogy maradjak. Hogy ne fussak el a saját csendemtől. Hogy merjek ott maradni, ahol éppen vagyok – a romjaim között, a kérdőjeleim között, a könnyeimmel együtt. Mert Ő pontosan oda születik majd. Nem a kirakat-életembe. Hanem oda, ahol tényleg vagyok. Ahol végre nem kell szerepelnem.
Négy hét. Ennyi időt kér csak. Négy gyertya. Négy könnycseppnyi fény. Hogy lassan megtanuljam újra: nem az a baj, ha sötét van. Az a baj, ha nem merem bevallani.
Advent van.
A várakozásé, aki már nem tud várni.
A hiányé, amit végre nem akarok többet betömni.
A csendé, amit már nem félek meghallani.
Mert a csendben van valaki, aki tudja a nevemet.
És aki nem várja meg, míg rendbe jövök. Hanem elindul felém – pontosan így, ahogy vagyok.
Gyújtsd meg a gyertyát. És hagyd, hogy fájjon egy kicsit a fény.
Mert ott, ahol fáj, ott tud igazán belépni a szeretet. Ott, ahol már nem kell erősnek lenned, ott tud igazán megszületni.
Áldott Adventet kívánok minden kedves olvasónknak!
