A Tisza különadója pontos másolata a kommunista egyházpolitikának
Ugyanaz a cél, csak más a csomagolás
Magyar Péter és a Tisza Párt most már nem is titkolja: ugyanazt akarja, amit 1948-ban a Magyar Kommunista Párt, amit 1950-ben Rákosi Mátyás, és amit 1958-ban Kádár János végrehajtott. A történelmi párhuzam nem túlzás, a forgatókönyv szinte ugyanaz– csupán a módszert cserélték államosításról pénzügyi kivéreztetésre.
1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja nem azonnal államosított mindent, mert tudta: a nyílt rablás túl nagy felháborodást keltene. Először „igazságos közteherviselést” hirdettek, „a nép vagyonának visszaszerzését”, aztán különadókat, korlátozásokat, vegzálást vezettek be, végül az intézmények vagy „önként” átadták magukat, vagy csődbe mentek. A cél ugyanaz volt: az egyházi közszolgáltatás teljes felszámolása. A kommunisták is pontosan így hazudtak: „az egyházaknak vissza kell adniuk a népnek”, „a papok dőzsölnek, a nép éhezik”. Közben a nép tovább éhezett, csak már papok nélkül. A Tisza Párt szóról szóra ugyanezt a lemezt teszi fel 2025-ben, csak most „progresszívnak” hívják. A recept ugyanaz.
- Találj egy „nép ellenségét” (régen: kulák, pap, „reakciós”; ma: „gazdag egyház”).
- Találj ki egy gigantikus összeget (régen: beszolgáltatás, kuláklista; ma: 257 milliárdos „sarc”).
- Aztán vidd el tőlük azt, amit nem is tőlük, hanem a rájuk bízott gyerekektől, betegektől, öregektől lehet csak elvenni.
1948-ban a kommunista hatalom azt állította: az egyházi iskolák „a nép ellenségei”, a vagyonukat „vissza kell adni a társadalomnak”, majd 1948. június 16-án egy éjszaka alatt 5200 egyházi iskolát államosítottak. A maradék néhány száz intézményt évtizedeken át különadókkal, vegzálással, finanszírozási korlátozásokkal szorították ki.
1949–1950-ben ugyanezt tették az egyházi kórházakkal és szociális intézményekkel. Először „önkéntes átadásra” kényszerítettek, aki nem „önkénteskedett”, azt letartóztatták vagy ellehetetlenítették. Az államosított épületek egy részét később elhanyagolták, leromlottak.
1951-ben a szerzetesrendek nagy részét feloszlatták, az idősotthonokat, árvaházakat állami kezelésbe vették. A gondozottak egy részét olyan állami intézményekbe helyezték át, ahol az ellátás színvonala jelentősen romlott.
A Tisza Párt pontosan ugyanezt az egyházak ellehetetlenítésére irányuló javaslatot tett le az asztalra – csak nem államosítással érnék el céljukat, hanem 257 milliárd forintos különadó bevezetésével.
Rákosi „legalább” őszinte volt: utálta a keresztényeket, és ezt ki is mondta. A Tisza Párt persze mindent tagad. De hát mit is várhatnánk attól, aki lehallgatta saját feleségét, letagadja a valóságot és elárulja politikai közösségét…? S bár tudjuk, hogy kik vagytok ti valójában, azért mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy újra megismétlődjön a történelem.
A 230 ezer egyházi iskolás gyerek, vagy éppen a Bethesda Kórház rákos betegei, a Karitász által támogatott rászorulók most pontosan azt érezhetik, amit apáik és nagyapáik 1948-ban: jön egy új „felszabadító”, aki mosolyogva tapos a torkukra. Csak most nem vörös csillag van a csizma talpán. (Egyelőre.)
És ezt nem engedhetjük megtörténni újra.
Vezetőkép: generált kép
Kapcsolódó:
