Kaszab Zoltán: A Tisza ismét bizonyította a kormányképtelenségét
A jelöltállítást sem tudták zökkenőmentesen megszervezni.
Hétfő estére ígérte Magyar Péter a „nagy bejelentést”. Azt, hogy több hónapnyi csúszás után a Tisza végre megnevezi azokat az embereket, akikkel neki akar vágni a 2026-os országgyűlési választásnak. Illetve választókerületenként hármat, hogy majd a nép dönthessen arról, hogy ki legyen a befutó.
Az ember azt gondolná, hogy egy ekkora mértékű bejelentést rendesen előkészítenek, a határidőre minden készen áll, hogy már csak meg kelljen nyomni egy gombot és mindenki mindent láthasson. Egy kormányzásra készülő párt akár ezzel is bizonyíthatná, hogy készen áll arra a feladatra, amellyel kapcsolatban a választók felhatalmazását, lényegében a bizalmát kéri.
Ehhez képest – Nagy Attila Tibor, jobboldali elfogultsággal nem vádolható elemző szavaival élve – egy szerencsétlenkedést láthattunk a Tisza részéről.
Az utolsó jelölteket az esti határidő helyett csak másnap reggelre sikerült teljes egészében megismerni, sőt két választókörzet még így is kimaradt. Napközben ráadásul az is kiderült, hogy a bemutatott aspiránsok milyen mértékben csereszabatosak és mennyire nem foglalkoztak azzal, hogy legalább olyanok legyenek, akik az adott körzetből származnak. Vagy legalább a látszatra adtak volna és nem a Facebook posztok szerkesztési előzményéből derül ki, hogy a Monorért életét és vérét adó jelölt néhány órája még elkötelezett vecsési volt. Az egyik budai körzetben induló rengeteget tenne Józsefvárosért, az Angyalföld és Újlipótváros lakóinak kegyeiért harcba szálló jelölt pedig jól ismeri az újpestiek problémáit.
A Tisza tehát a látszatra sem ad. Kapkodva, az utolsó pillanatban összerakott egy bő 300 fős listát és azt várja az emberektől, hogy valamelyiküknek bizalmat szavazzon, hogy valamelyiküket felkérje a képviseletére.
Ez sajnos a választó teljes, totális hülyének nézése. Mert valószínűleg azt gondolja a pártvezetés, hogy az Orbánnal szembeni gyűlölet akkora, hogy az emberek bárkire szavaznak. Csakhogy ez nem így van. Gyűlöletre nem lehet alapozni, nem lehet közösséget, pártot és országot sem építeni. A Tisza most mégis erre apellál. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy lehetőséget sem ad a jelöltjeinek arra, hogy bemutatkozzanak. Magyar Péter ugyanis kerek-perec megmondta, hogy a most bejelentett személyek nem nyilatkozhatnak és nem vitázhatnak. De vajon akkor hogyan győzzék meg a választókat arról, hogy ők a legméltóbbak a képviseletükre? Hogyan érveljenek maguk mellett?
És ha távolabbról nézzük: mit árul el magáról az a közösség és annak a vezetője, amely a legkiemelkedőbb tagjaiból (hiszen elvben mégiscsak azért őket választották jelölt-jelöltnek, mert ők a legjobbak) sem nézi ki azt, hogy képesek lennének arra, hogy három összefüggő mondatban elmondják a gondolataikat? Ezek híján pedig abból tudunk kiindulni, amit eddig láttunk, hallottunk a jelöltektől.
Nagy Ervin, Bódis Kriszta, Radnai Márk, vagy épp Ruszin-Szendi Romulusz mondatai pedig egy virtigli balliberális világot vetítenek előre. Egy olyat, amelyet egyszer már maga mögött hagyott ez az ország.
A Tisza tehát az elmúlt napokban a teljes alkalmatlanság mellett azt is bizonyította, amit eddig Magyar Péter tagadni próbált. Hogy egy tőről metszett baloldali párt. A kampány tehát tényleg új szakaszába lépett. Méghozzá azért, mert sokkal tisztábban látjuk, hogy mit várhatunk és mit nem várhatunk a legnagyobb ellenzéki párttól.
Kapcsolódó:
Vezetőkép forrása: Youtube/ATV magyarország
