Erdő Péter boldoggá avatta Bódi Mária Magdolnát Veszprémben

„Udvardy György testvérünk veszprémi metropolita érsek, továbbá számos püspöktestvérünk és a hívek sokasága kérésére válaszolva a szentek ügyeinek dikasztériumával történt egyeztetés után apostoli tekintélyünknél fogva engedélyt adunk arra, hogy Isten tiszteletreméltó szolgája, Bódi Mária Magdolna, világi hívő és vértanú, aki mint bölcs és okos szűz teljesen átadta magát isteni jegyesének, és az ő szeretetére válaszul saját életét sem félt neki áldozni, ezentúl a boldog címet viselhesse, és őt minden esztendő október 26. napján a jog által előírt helyeken és módokon ünnepelni lehessen az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – olvasta fel Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek XIV. Leó pápa dekrétumát, amely Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását engedélyezte. A szertartást szombaton tartották, Veszprémben.

A megújult veszprémi székesegyház egyik új harangja Bódi Mária Magdolna után nyerte el a nevét; e harang hangja nyitotta meg a szentmisét, amelyet Veszprém keleti oldalán, One Veszprém Aréna parkolójában. Itt fért el kényelmesen a szabad ég alatt a sok-sok ezer városba érkezett zarándok.

Zeng a harang hívószóval e szép ünnep reggelén. / Összegyűltünk oltárodnál, kél szívünkben új remény. / Földi bajban, gyötrelemben tűnik, múlik életünk, / áldozatod erejében új életre ébredünk”

– énekelte a kórus és a résztvevők a gyülekező éneket.

„Tele van a szívünk hálával és örömmel Isten iránt, amiért Egyházunk ma oltárra emeli és ezentúl a boldogok sorában fogja tisztelni Bódi Mária Magdolnát, egy huszonnégy évesen vértanúhalált halt fiatal lányt, aki rövid földi élete során lelki tisztaságával, szolgáló szeretetével és alázatosságával munkálkodott embertársai testi és lelki gazdagodásában. A történelem egyik legvérzivatarosabb időszakában életének fő célja volt a lelkek Krisztushoz vezetése”

Hirdetés

– fogalmazott Udvardy György veszprémi érsek egy, a boldoggá avatási szertartásra kiadott kiadvány előszavában.

Bódi Mária Magdolna 1945-ben Litéren halt vértanúhalált.

„»Ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.« Ez a mondat volt Magdi ajándéka lelki atyja számára 1944 szilveszterén. Néhány hónappal vértanú halála előtt. A vértanúság a remény megkérdőjelezhetetlen jele. A tisztaság megélése, védelmezése, annak a méltóságnak a prófétai fölragyogtatása, amelyet az ember Istentől kapott. Az élet ugyanis egyszeri, megismételhetetlen, de föláldozható. Ebben a felelős méltóságban éljük meg életünk nagyszerűségét. Krisztus életének a teljességére formálódunk. Isten tiszteletre méltó szolgálója, Bódi Mária Magdolna életében a krisztusi erények bontakoznak ki” – hangsúlyozta Udvardy György érsek a mise során.

Udvardy György veszprémi érsek kérte Erdő Péter bíborostól Isten tiszteletreméltó szolgálója, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását, majd Takáts István általános helynök ismertette Bódi Mária Magdolna életútját, amelyet írásunk második részében olvashatnak el.

Ezután Erdő Péter felolvasta a boldoggá avatási dekrétumot, majd Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek hozta be Bódi Mária Magdolna ereklyéit az oltár mellé, s Erdő Péter elhelyezte azokat a Missziós keresztbe.

A szertartás főcelebránsa, Erdő Péter arról beszélt a homíliájában, hogy Bódi Mária Magdolna

vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett fiatal élet megkoronázása. Igaz, hogy nehéz környezetben látta meg a napvilágot. Igaz, hogy a háború idején sokan szenvedtek és meghaltak, de az ő esetében ez mégsem csupán a sors csapása volt, hanem egy mély, elkötelezett katolikus vallásosság megkoronázása”.

Hozzátette, hogy Magdi „bár szerzetes nem lehetett, 1941. október 26-án, Krisztus király ünnepén magánfogadalmat tett. Örökös szüzességet vállalt Krisztus iránti szeretetből”.

Halálának elbeszélése során a bíboros elmondta, hogy „a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karját az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal:

»Uram, Királyom! Végy magadhoz!«

Bódi Magdi nemcsak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Megtartotta mindhalálig fogadalmát” – emelte ki.

Áldozata közvetlen hatással is volt környezetére. A többieket elkerülte a halálos veszedelem. Családtagjai életébe pedig beköltözött a hit és a szeretet. Szülei rendezték a házasságukat, az őt ismerők között pedig elterjedt vértanúságának és életszentségének híre. Ezért már az 1945-ös év során elkezdték gyűjteni az adatokat, a tanúságokat. Halála után szinte rögtön csodálatos imameghallgatások kezdődtek”

– folytatta, s kihangsúlyozta, hogy

az egyház Bódi Mária Magdolnát ma hivatalosan is a boldogok sorába iktatta. Azért tettük ezt, hogy példáját kövessük és közbenjárását bizalommal kérjük. Bódi Mária Magdolna a tisztaság vértanúja volt”

– mondta a bíboros.

Urunk, Jézus Krisztus, te megadtad Boldog Mária Magdolnának, hogy szívét megnyissa előtted, és már fiatalon megtapasztalja a veled való találkozás boldogító örömét. Neked szolgált az elesettek, az ifjúság és a munkások körében. Odaadását és hűségét pedig a vértanúság koszorújával jutalmaztad”

– fogalmazott Erdő Péter az Eucharisztia liturgiája előtt, amelyben így énekeltek a szentmise kórusának tagjai: „Bódi Magdolna gyermeki, / egyszerű lángoló szívét / vitte világba, s hirdeti / Krisztusban termő mély hitét.”

Udvardy György veszprémi érsek a főegyházmegye nevében köszönetét fejezte ki a Szentatya képviselőjének, Erdő Péter bíboros, prímásnak, hogy a boldogok sorába iktatta Boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanút, és bemutatta a szentmisét, s köszönetet mondott a jelen lévő érsekeknek, püspököknek, a papságnak, a szerzeteseknek és minden megjelentnek.

Boldog Bódi Mária Magdolna élete

Magdi 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. Édesapja hadifogolyként, papírok nélkül érkezett az országba, ezért a szülők nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot – így a három testvér, Magdi, a két évvel idősebb Gyula és öccsük, János „törvénytelen”, házasságon kívül született gyermek volt.

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a badacsonytördemici Szent Mihály-templomban keresztelték meg. A vidám, jól tanuló kislány hitbéli buzgóságára korán felfigyelt tanítója. A család ezekben az években Köveskálon élt, ahol ritkán tartottak szentmisét, így a híveknek a szentbékkállai templomba kellett menniük – Magdi pedig már gyerekként szívesen vállalta a hosszú utat.

Harmadikos elemistaként, az elsőáldozására készülve Jézus iránti elkötelezettsége még erősebbé vált, mindennapjait már 10-11 éves korában az ima és a tevékeny szeretet hatotta át: egyre többet segített édesanyjának a háztartásban és a mezei munkákban, nagyon szerette a virágokat, élvezte a természetet járni, emellett igyekezett támogatni a rászorulókat is. A visszaemlékezések szerint Köveskálon felfigyelt egy árvára, akit nagyszülei neveltek, a család nagy szegénységben élt. Magdi elhatározta, hogy végigkoldulja a falut, hogy meleg ruhát vehessen a kisgyermeknek – terve pedig sikerrel járt.

1934-ben a család a Balatonkeneséhez tartozó Máma-pusztára költözött. Egy évvel később Androsits István plébános megszervezte a fűzfőgyártelepi egyházközséget, és István atya lett Magdi első lelkiatyja, akitől sok vallási témájú olvasmányt kapott kölcsön, így széles körű teológiai tudásra tett szert. Szívesen foglalkozott a máma-pusztai gyerekekkel, akiket a vasárnapi szentmisékre is magával vitt.

17 éves volt, amikor a Szent István-emlékév és az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából szervezett balatonfűzfői népmisszión meglátta az utat, amelyet választania kell, hogy már földi zarándokútján is szorosan lehessen együtt Jézussal.

Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez”

– mondta öccsének. Megértette, hogy a szerzetesi élet az a hivatás, amely őt egészen Jézushoz köti. Felkereste plébánosát, Androsits István atyát, hogy támogatását kérje, végül otthon is előállt határozott tervével, ám házasságon kívül született gyermekként az akkori rendi szabályok miatt ezt a vágyát soha nem valósíthatta meg.

Magdi egészen máshol találta meg a lehetőséget világi apostolkodásra. 18 évesen a fűzfőgyártelepi, több ezer embert foglalkoztató Nitrokémia Rt. munkásnője lett. A pirotechnikai eszközöket, többek között rakétákat gyártó részlegen pedig hamar kitűnt szorgalmával és tanulékonyságával, amikor azonban magasabb bért és előléptetést ajánlottak fel neki, azt visszautasította fiatal korára és arra hivatkozva, hogy a családos munkásnőknek nagyobb szükségük lenne a fizetésemelésre.

Gyári munkásként is a templomban, szentáldozással kezdte napjait, a munka közben elhangzott vallásgyalázó kijelentésekre pedig mindig nyugodtan, érthető és biztos érveléssel, ám soha nem sértő módon válaszolt. Szerénysége, vidámsága és segítőkészsége egy idő után munkatársaira is hatással volt: tisztelni kezdték őt.

Aktívan részt vett különféle gyűjtésekben, édesapjától kapott kerékpárjával mindenhová elment, ahol szükséget szenvedtek. Ebben az évben elvégezte első zárt lelkigyakorlatát, és bár több udvarlója, sőt kérője is akadt, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Ekkor már jó ideje segítette a 6-14 éves katolikus lányok és fiúk országos szervezetét, a Szívgárdát, szívesen vezette a helyi és a környékbeli gyerekekből álló csoportokat, a foglalkozásokon tovább mélyítve hitüket.

Egy évvel később a család Daka-pusztára költözött. Ekkor avatták Magdit a Mária Kongregáció tagjává – a jezsuiták által kezdeményezett katolikus vallásos közösség célja az volt, hogy a tagokat, elsősorban a fiatalokat a Mária-tisztelet gyakorlása által az önmegszentelés és az apostolkodás magasabb fokára vezesse. A Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének is egyre aktívabb tagja volt, csoportot szervezett, és az iparban dolgozó munkáslányokat öntudatos, katolikus világnézetre nevelte, segítve a rászorulókat, önfeláldozó karitatív munkát végezve.

1943-ban betegápolói tanfolyamra jelentkezett, elhatározta ugyanis, hogy frontszolgálatot vállal, így segítve embertársait. A tanfolyam elvégzése után azonban hiába várta a behívóját. A katonai parancsnokságon megtudta, a Nitrokémia vezetői nem engedték el, arra hivatkozva, hogy nem tudnák pótolni egyik legjobb munkásukat. Imádságaiban már ekkor azért fohászkodott, hogy fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz.

1944 áprilisában családjával Litérre, a Nitrokémia Rt. ottani birtokára költözött, és szinte azonnal elkezdte megszervezni a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének helyi csoportját, amelynek tagjai Magdi vezetésével ott segítettek, ahol csak tudtak: a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környék mélyszegénységben élő gyerekeinek ruhákat varrtak, ápolónői tanfolyamot szerveztek.

Magdi eközben egyre több dologról mondott le, hogy ezzel is közelebb kerülhessen Krisztushoz. Ekkor már egyre aggasztóbb híreket lehetett hallani a nőkkel szemben elkövetett erőszakról, ezért tisztaságuk megőrzésére bátorította nőtársait, ő pedig elhatározta: élete árán is megtartja szüzességi fogadalmát.

1944 végére a harcok zaja egyre közelebbről hallatszott, gyakoribbá váltak a légiriadók – a front Litér felé közeledett. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk.

Egyikük a bunkerbe küldte Magdit, aki tudta, mi vár rá, sokat hallott a katonák által elkövetett erőszakról. Tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát, és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre.

Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor! Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok!”

– kiáltotta a visszaemlékezések szerint.

Pár pillanattal később a Magdira támadó katona megjelent az udvaron, és azonnal lőtt – a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”

Az utolsó golyó a szívét találta el, arccal előreesett és meghalt – ujjai még ekkor is a rózsafüzért szorították.

Kapcsolódó:

Udvardy György érsek: Magdi boldoggá avatása szolgáljon személyes hitünk megerősödésének fényeként

Igent mondott a Jóisten hívására a harangrajongó kántorból lett veszprémi pap

Megvan Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának időpontja (VIDEÓ)

Vezetőkép: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásán 2025. szeptember 6-án Veszprémben. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona

 

 

A szertartás visszanézhető, erre a linkre kattintva.