A keresztény hit nem magánügy
A keresztény hit nem magánügy, Krisztus követőinek van közéleti felelősségük is, amely az evangélium igazságának bátor és szeretetteljes képviseletére hív. Keresztényként politikai kérdésekben megnyilvánulva nem ideológiai és párthűségre, hanem evangéliumi hűségre van meghívásunk, kiállva a közjóért és az igazságért. Nem az egyházat kell a politikához, hanem a politikát az evangéliumhoz mérni – erre szeretnénk ráirányítani a figyelmet a politikai kampányidőszak elé és idejére szánt cikkünkkel – írta az evangelikus.hu oldalon olvasható, Jézus nem pártpolitikus című véleménycikkében Galambos Ádám.
Sokan hangsúlyozzák, hogy a közélet zajában ma a keresztények hangja sokszor túl halk, elnyomja a hangos gyűlölködésé. Ez a halk hang a hiteles és prófétai kiállás hiányára utalhat. Pedig a keresztények igazi ereje abban is rejlik, ha az evangélium igazságát szeretettel és bátorsággal képviselik hétköznapi életükben, családjukban és a társadalomban egyaránt.
Hiszen a hit nemcsak személyes viszony Istenhez, hanem abból fakadó közösségi létforma is, amely felelősséget vállal másokért, a gyülekezetért, a társadalomért, a közjóért.
Így tekintve a keresztény életnek közéleti következményei is vannak, de mindenképpen lehetnének. A kérdés nem az, hogy keresztényként politizálhatunk-e, hanem az, hogy miként tehetjük ezt hűségesen Krisztus követőjeként.
(…)
A szó eredeti, klasszikus értelmében a politika a közjóért való felelős cselekvés – valljuk be, nem hétköznapi – művészete. Arisztotelész óta tudjuk, hogy a politika nem egyszerűen a hatalom megszerzésének és megtartásának technikája, hanem a polisz, a közösség életének tartalmi alakítása. Ebben az értelemben mindenki „politizál”, aki felelős közösségi döntéseket hoz. Ebből következően a keresztények nem vonhatják ki magukat a közéletből, hiszen – bár ellentmondva a meggyőződésükből következő tanításnak – a meg nem szólalással, a közönnyel is politizálnak.
(…)
Jézus fellépése Isten uralmát jelenítette meg, ő nem világi hatalmat kívánt gyakorolni. Nem pártpolitikusként lépett fel – nem kötött szövetséget sem a zélótákkal, sem a farizeusokkal, sem a római hatalommal.
Földi életével mégis politizált: megrendítette a társadalmi hierarchiát, asztalhoz ültette a kirekesztetteket és a bűnösöket, szót emelt a hatalmasok igazságtalansága ellen, megmosta tanítványai lábát, és megszólította a társadalomból kirekesztett nőket is.
Mindezek külön-külön akár azonosíthatók lehetnének a kor különböző ideológiáival, de valójában Jézus élete ennél többet üzen: ő Isten törvényét és evangéliumát hirdette szóban és tettben.
(…)
Az egyház története számos példát kínál arra, hogy a keresztények a hatalom birtoklása nélkül is politikai szerepet töltöttek be. A 20. századból is említhetünk emlékezetes eseteket. Gondoljunk csak az egykori keletnémet (NDK) evangélikus egyház lelkészeire és híveire, akik kulcsszerepet játszottak a kommunista rendszer békés megdöntésében. A lipcsei templomokból indult imádságos alkalmak idővel tömeges, de békés tüntetésekké alakultak, és formális hatalom nélkül érték el a változást. De hazai példákat is említhetünk: Ordass Lajos evangélikus püspök a nácizmus és a kommunizmus idején is megmaradt az evangélium igazságánál, nem engedett sem ideológiai, sem politikai zsarolásnak. Visszautasította a politikai kiszolgáltatottságot, és vállalta a meghurcoltatást.
Apor Vilmos (1892–1945), Győr római katolikus püspöke – akit 1997-ben boldoggá is avattak – az ökumenikus összefogásban bízva lépett fel zsidó testvéreink deportálása ellen. Nőket és gyermekeket bújtatott, és életét adta a keresztény irgalmasságból fakadó cselekedete miatt. Politikája a krisztusi szeretetből fakadt – nem pártpolitikai lojalitásból. Ökumenikus törekvéseinek sikertelensége pedig azt példázza, milyen tragikus következményei lehetnek annak, ha az egyház vezető vagy laikus tagjai a politika nyelvét nem az eredeti, közjóra irányuló értelmében élik meg és gyakorolják.
A teljes írás ide kattintva érhető el.
Vezetőkép: illusztráció. Kondor Péter evangélikus püspök igehirdetése az államalapítás ünnepének előestéjén tartott ökumenikus istentiszteleten a budavári evangélikus templomban 2025. augusztus 19-én. Fotó: MTI/Soós Lajos
