Kaszab Zoltán: Európa ismét elaludt
Számunkra fájóan hiányos lesz a pénteki alaszkai csúcstalálkozó névsora, hiszen végül csupán Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök lesz ott az ukrán háború lezárását célzó egyeztetésen.
Persze ez nem Washington és nem is Moszkva hibája, Brüsszel és a nagy tagállamok fővárosai egyedül magukat, a rövidlátó, öntelt és gőgös politikájukat okolhatják a kialakult helyzetért. Merthogy egyáltalán nem magától értetődő az, hogy az oroszok és az ukránok közötti konfliktusban Európa nem közvetít. Emlékezzünk csak vissza 10 évvel ezelőttre, amikor a 2014-es fegyverropogás végére egy német-francia segítséggel létrehozott alku, a minszki megállapodás tett pontot.
2015-ben Európának még volt ereje ahhoz, hogy egyezségre bírja a feleket és volt elképzelése arról, hogy mit szeretne kezdeni a határvidékeivel.
Mára sajnos egyikkel sem rendelkezik. És nem csak Brüsszel nincs birtokában ezeknek a képességeknek, mert az Uniós birodalmi központ már tíz éve sem volt túl jó állapotban. A nagyobb probléma az, hogy a két legerősebb tagállam, Németország és Franciaország is meggyengült és az ideológiai alapon szerveződő külpolitikát tette fókuszba. 10 éve Németországban Angela Merkel harmadik kormánya volt hatalmon és Merkelről sok rosszat lehet mondani, de arra mindig kényesen ügyelt, hogy az oroszokkal beszélő viszonyban maradjon. Azóta ez sajnos megszűnt, Berlin pedig kis túlzással kormányválságról kormányválságra bukdácsol. Nem jobb a helyzet Franciaországban sem, ahol Macronnak belpolitikai konfliktusok sorára kell figyelnie, a külügyekhez pedig elődeinél sokkal kevésbé pragmatikusan közelít.
Azzal pedig, hogy Brüsszel, Berlin és Párizs egyszerre vált gyengévé, egész Európa olyan geopolitikai versenyhátrányba került, ami jóvátehetetlen károkat okoz.
Az európai vezetőknek nincs elképzelésük, nincs tekintélyük és ennek megfelelően nincs beleszólásuk sem abba, hogy mi történik a kontinens keleti végein. Ráadásul az a végtelen gőg és lenézés, ahogyan Donald Trumpot kezelték a megválasztása előtti és utáni hónapokban, az most nagyon látványosan visszaüt. Ebből a pofonból pedig nem fognak egyhamar kijózanodni az érintettek.
Pedig itt lenne az ideje a sarkukra állni, mert több stratégiai hibát már nem bír el az Unió és a tagállamok gazdasága. Brüsszel belesodorta a tagállamokat egy értelmetlen háborúba és egy még értelmetlenebb szankciós politikába, amelynek köszönhetően többszörösére drágult az energia. És mintha ez nem lett volna elég, majdnem vámháborúba sodorta a kontinenst, amelyet végül csak egy, az eddigieknél jóval hátrányosabb alkuval sikerült elkerülni.
Brüsszel elaludt. Elaludt a kereskedelmi tárgyalásokon és elaludt a béketárgyalásokon is.
Ez két megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen hiba. Két olyan fiaskó, amelynek a következményei hosszú távúak és nehezen visszafordíthatók. Nem véletlenül mondta a napokban Orbán Viktor azt, hogy ha nem ülsz az asztalnál, az étlapon vagy. Európa egy hónapon belül másodjára kerül az étlapra. Pedig nem kellett volna mást tenni, csak a magyar miniszterelnökre hallgatni. Aki már Trump megválasztásakor elmondta, hogy fel kell venni a kapcsolatot az akkor még leendő elnökkel és meg kell vele egyezni a kereskedelmi kérdésekben.
Szintén ő volt az, aki évek óta mondja, hogy le kell ülni tárgyalni az oroszokkal a háború végéről, mert ha nem az európaiak teszik ezt meg, előbb-utóbb az amerikaiak fogják. A magyar kormányfőnek mindkét esetben igaza lett. Ez persze fontos, de a tényeken sajnos nem változtat. Az európai vezetők két óriási stratégiai hibát követtek el, ezért – ha eddig nem lett volna világos – teljesen alkalmatlanok a feladatukra. Azt ugyanakkor ne várjuk tőlük, hogy ezt beismerik és távoznak.
Az egyre erősödő Patriótáknak kell átalakítaniuk a kontinens politikai erőviszonyait, hogy változást érjenek el. Ezért lesz kulcsfontosságú az idei cseh és a jövő évi magyar választás. Meg kell ugyanis mutatni, hogy a népakarat egyértelműen az európai változás mellett áll.
