Kaszab Zoltán: Sorsdöntő találkozóra vár Európa és a világ

Sokan kétkedve, még többen pedig reménykedve figyelik Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteki, alaszkai találkozóját.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy már maga a megbeszélés ténye is áttörést jelent, hiszen az orosz-ukrán háború három és fél évvel ezelőtti kezdete óta nem fordult elő, hogy a két ország első számú vezetője személyesen találkozzon. Ez is jól mutatja, hogy a helyzet korántsem egyszerű, a megoldásra váró kérdések száma pedig szinte végtelen. És ne legyenek kétségeink: 

a két vezető esetleges alkujának csak egy fejezete lesz Ukrajna.

Persze európai szempontból ez van a fókuszban és a saját, magyar érdekeinket nézve is az van az első helyen, hogy Ukrajnával kapcsolatban milyen egyezség születik. Moszkva és Washington ugyanakkor globális játékosok és ennek megfelelően nagyobb perspektívában gondolkodnak. 

Biztosak lehetünk benne, hogy a tárgyalások kitérnek majd a közel-keleti helyzetre – ahol szintén eltérőek a felek érdekei -, a Kínához való viszonyra és kereskedelmi kérdésekre is. Persze ezen kívül számtalan más olyan témára is, amelyről a széles közvélemény soha nem szerez majd tudomást.

És mivel Trump alapvetően egy üzletember, biztosak lehetünk abban, hogy egy Amerika számára kedvező alkut köt, de 

törekedni fog arra, hogy az oroszok se járjanak rosszul, üzleti-gazdasági értelemben legalábbis semmiképpen sem. Washingtonnak ehhez megvannak az eszközei és ha jó lehetőséget kap, könnyen lehet, hogy Moszkva is engedékenyebb lesz más kérdésekben.

Pozitívan tekinthetünk tehát Trump és Putyin pénteki találkozójára és nemcsak mi tesszük ezt, hanem a piacok is. Már a találkozó hírére szárnyalni kezdett a forint és sokat emelkedett a befektetői hangulat, ami jól mutatja, hogy milyen gazdasági növekedést hozhatna egy béke, vagy az afelé tett apró lépések.

Bizakodhatunk tehát, hogy Európa és benne Magyarország sorsa hamarosan jobbra fordul. Apró üröm az örömben, hogy ha a kontinens és a világ vezetői három és fél évvel ezelőtt – vagy azóta számtalanszor – a magyar miniszterelnökre hallgatnak, sokkal hamarabb elérkezhettünk volna ehhez a ponthoz.

Orbán Viktor ugyanis a háború kezdete óta kitartóan mondja, hogy ennek a konfliktusnak nem a harctéren, hanem a tárgyalóasztalnál van megoldása.

Ahogyan arról is sokszor beszélt, hogy csak az amerikai és az orosz elnök találkozója hozhat enyhülést és arról is, hogy Európának proaktívabban kellene fellépnie, minden egyes háborúban töltött nap ugyanis gazdasági veszteségeket okoz. És mit látunk most?

A gazdaságilag meggyengült, ideológiai vakságban szenvedő Európa még csak a karzatról sem nézheti, ahogyan Moszkva és Washington megegyezik a sorsáról.

Óriási kérdés, hogy vajon miben bíztak a brüsszeli vezetők? Az ukránok hősiesen harcoltak, hiszen megtámadott félként, a hazájukat védve nem is tehettek mást. Eleinte a hősiesség és a hazaszeretet olyat hozott ki belőlük, ami biztosan a történelemkönyvek lapjaira kívánkozik.

Mint Hunyadi Nándorfehérvárnál a töröknek, úgy parancsoltak megálljt az első napokban az orosznak az ukrán katonák. Az évek során ugyanakkor Moszkva felőrlő taktikája bizonyult az erősebbnek és ma már a legfrissebb kutatások szerint az ukrán társadalom többsége is a harcok befejezése és a békekötés mellett van. Egyedül a kijevi vezetés és a brüsszeli elit az, amely a háború folytatását pártolja.

Zelenszkij részéről persze ez érthető, hiszen addig van hatalomban, amíg a háború tart. Brüsszelnek pedig igazolnia kell valamivel az elmúlt három év anyagi áldozatát, nem mondhatja egyszerűen a polgároknak azt, hogy hiábavaló volt az infláció, vagy az energiaárak égbe szökése. Pedig előbb-utóbb eljön az a pont, amikor ezt be kell ismerni.

Trump és Putyin találkozója kijózanító pofonként hathat a háborús pszichózisban szenvedőknek. Akik reméljük, ezután jobban hallgatnak majd a magyar miniszterelnökre is. 

 

Vezetőkép: EPA