Solymári Dániel: A Hungary Helps Program a magyar emberek szolidaritásának kifejezője a világ háború és üldöztetés sújtotta részein
Solymári Dániel, a Hungary Helps Program újonnan kinevezett utazó nagykövete szerint határozottan igen a válasz arra a felvetésre, hogy „egy Magyarország méretű ország, szűkös erőforrásaival, tehet-e bármit a migráció világméretű kihívásának mérséklése érdekében”. A segítő munkát évtizedek óta gyakorló diplomata szerint hazánk ráadásul újszerű megoldásokkal is hozzájárulhat a jelenség mérsékléséhez. A vele készült interjúban példákat is hoz erre, és beszél arról is, hogy mi az a gesztus, amit Ferenc pápa hatására gyakorol.
– Amikor Azbej Tristan üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkár a közösségi oldalán bemutatta, azt írta önről, hogy „az elhivatottsága, a tereptapasztalata és a hite sokat fog hozzátenni a szolgálathoz, amit az üldözött keresztény érdekében a Hungary Helps Programon keresztül tesznek”. Milyen tapasztalattal érkezett a Hungary Helpshez?
– 2010 óta foglalkozom nemzetközi segélyezéssel, a világban élő sérülékeny lakosság fejlesztési és humanitárius megsegítésével, illetve ebből fakadóan az üldözött keresztény közösségek és általában a keresztény közösségek erősítésével. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál 16 évet dolgoztam, ahol a szeretetszolgálat nemzetközi tevékenységét irányítottam. Közel 60 nagy projektet hajtottunk végre kollégáimmal, négy kontinensen dolgoztam ember és természet okozta krízisek során, valamint a Szuverén Máltai Lovagrend kötelékében teljesítettem diplomáciai szolgálatokat, kezdetben Ázsiában majd a Közel-Keleten. Emellett az elmúlt 10-15 évemet meghatározta a tudományos kutatás: a segélymunkára való szakmai reflexió, amelynek keretében számos jelenségre tudtunk a tudomány eszközeivel reflektálni, a fejlesztési segélyezést gazdagítani. Így áll össze röviden az a szakmai és tudáskorpusz, amivel a Hungary Helps Programhoz érkeztem.
– Annyi helyen, annyi különleges és nehéz körülmény között élő közösségeknél járt, hogy bizonyára különleges élményeket is szerzett. Elmond ezek közül egyet?
– Nehéz kiemelni egyet, így elsősorban ennek a munkának a lényegét, magját szeretném megragadni. Ez pedig a találkozás. A találkozások jelentőségét emelném ki. Ez az, amiről Ferenc pápa is oly gyakran beszélt, kiemelten a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában:
legyen bátorságunk találkozni, kontaktusba lépni a másikkal, kiemelten a sebesültekkel, a bajban lévőkkel.
A pápa azonban még ezen is túllépett amikor úgy fogalmazott, hogy legyen bátorságunk a sebeket megérinteni. Engem ez a különleges perspektívába állítás mindig meghat és mélyen elgondolkodtat. Hiszen képzeljük csak el: sebeket érinteni, a beteghez közel állni, a „tábori kórházban” dolgozni, ahogy a pápa fogalmazott, megterhelő feladat, és természetes emberi reakció ennek elutasítása. Azonban a segítő, miként a Hungary Helps Programnál dolgozók is, éppen a fordítottját teszik, ha úgy tetszik, szembe mennek az emberi logikával, amikor a legközelebb kívánnak hatolni a szenvedő világ szívéhez, az üldözött és kárvallott közösségekhez. Oda, ahol a baj keletkezett. Hiszen
a Hungary Helps Program vállalt küldetése, hogy személyes kapcsolatba lépjen a világban tapasztalható szenvedéssel, a segítséget kérő közösségekkel, érintkezésbe lépjen, sorsközösséget vállaljon velük, megértse és megismerje a problémáikat, majd helyes válaszokat nyújtson.
A konkrét történet pedig Szíriából származik. 2016-ban, a háború még aktív időszakában látogattunk meg egy melkita, görögkatolikus kolostort. Szokás, hogy az újonnan érkezőt megkérik, írjon a vendégkönyvbe. Amikor beírtam a neveinket, láttam, hogy az előttünk lévő legutolsó bejegyzés 2011-ből származott. Megkérdeztem az ott lévő szerzeteseket, hogy azóta miért nem töltötte ki senki a könyvet. Majd azt felelték, hogy azért, mert mostanáig külföldi vendég nem járt náluk. Elmondták, hogy már azt hitték, a világ elfeledkezett róluk. Ez megrendítő volt. Ekkor, ott más segítséget nem tudtunk nyújtani, azonban a jelenlétünkkel kifejeztünk valamit, ami talán több volt, mint bármely tárgyi adomány. 
– Beszéljünk az elhivatottságról és a hitről! Milyen indíttatásból fordult anno, ahogy fogalmazott, a segélymunkához?
– Ennek alapvetően személyes oka volt. Fiatal koromban magashegyi hegymászással foglalkoztam és ennek kapcsán bejártuk a világot. Az utazásaim során számos közösséggel találkoztam, akikkel az érintkezések révén valahogy megszületett bennem annak a vágya, hogy minél közelebb kerülhessek hozzájuk. Ebből fakadt később, hogy a segítő típusú tevékenység lett az, ami a hivatásommá érett. A Máltai Szeretetszolgálatnál, családi indíttatásra, fiatalon kezdtem önkénteskedni, majd Kozma Imre atya hívása nyomán 2010-be léptem a szervezetbe mint főállású munkatárs. A feladatom a szeretetszolgálat afrikai programjainak elindítása volt, ami idővel egy nagyon komplex nemzetközi segélyezési porfólióvá érett, számos földrajzi és szakmai területtel kibővülve. A diplomácia pedig ebből következett, hiszen a szeretetszolgálat a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete, amely egy sajátságos, az Apostoli Szentszékhez sokban hasonlító állam, a nemzetközi kapcsolatok rendszerének aktív szereplője. 
– Látok itt az irodában, ahol beszélgetünk egy világtérképet, amiről az eszembe jut, hogy sokfelé „kénytelen” dolgozni a Hungary Helps. A minap Kongóban támadtak meg egy templomot, Franciaországban is gyújtogattak, nem biztos, hogy oda is kell a Hungary Helps segítsége, mindenesetre ott sem ritka a kereszténységet érő támadás, ahogy éppen Kárpátalján is támadás ért egy templomot nem is olyan régen. Szíriában is mise alatt támadtak meg hívőket. Mi az a konkrét feladat, amit maga előtt lát, amire felkérték?
– A Hungary Helps Program külföldi partnerkapcsolatainak bővítéséért felelős utazó nagykövetének neveztek ki, amely munka magába foglalja a klasszikus diplomácia, a fejlesztési segélyezés és a humanitárius segélynyújtás legkülönbözőbb aspektusait. A feladatok pedig elsősorban a Közel-Kelet és Afrika irányába fognak szólítani. E sajátos nagyköveti szerep lényege, hogy nem egy adott országban teljesítek rezidens szolgálatot, hanem egy szakmai vagy földrajzi terület kapcsán segítem a célkitűzések megvalósulását. Ez a forma nagyfokú rugalmasságot és adott esetben jobb reagálóképességet ad, amely a humanitárius munkában alapvető fontosságú. A Hungary Helps Programnak több száz partnere van a világban, Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában: egyházak, civil szervezetek, állami szereplők, akikkel a koordinációt, szakmai munkát is segítem. Ahogy említettem,
a nemzetközi segélyezés és a humanitárius segélynyújtás nem lehet hatékony a találkozás, a bevonódás aktív gesztusa nélkül.
Ennek az a célja, hogy akik a világnak egy izolált, elzárt részében élnek, esetleg távol, vagy egy háborús területen, hozzájuk is egészen közel tudjunk menni, őket is meg tudjuk hallgatni.
– Akiknek a segítséget viszik, ők hogyan viszonyulnak a Hungary Helpshez? Hogyan fogadják a magyar segítséget?
– Én úgy tapasztaltam, hogy még a nagy tradicionális segélynyújtó országok esetében sem evidens, hogy mindig képesek, vagy hajlandóak közel menni a segítségre szorulóhoz. A segély gyakran csak átutalás vagy közvetett szervezet révén érkezik. Egyébként már a hetvenes-nyolcvanas években megfogalmazódott ez a szakmai kritika, hogy a segélynyújtó gyakran nem megy egészen közel a recipiensekhez, a segélyt kapókhoz. A Hungary Helps Program tekintetében éppen azt a karaktert emelném ki, ami egyébként az elmúlt 20 évben az én munkámat is meghatározza, hogy a legközelebb kívánunk menni a problémák keletkezésének helyéhez, az emberekhez.
Én mindig azt tapasztaltam, hogy Magyarországnak ezt a gesztusát nagy hálával fogadja mindenki. Hogy van egy ország, amelyiknek van füle és szíve meghallani a tőle fizikailag, földrajzilag távolabb élő embereknek és országoknak a problémáit.
Értékelik, hogy be vannak vonva a segélynyújtás folyamatába, és azt is, hogy az ő konkrét kérésük meghallgatásra talál, úgy, ahogy ők, maguk a recipiensek helyesnek és hasznosnak gondolják. A magyarok rendkívül érzékeny, szolidáris emberek, a Hungary Helps Program ennek a szolidaritásnak a kifejezője a világ távoli, nyomor, háború és üldöztetés sújtotta részein. 
– Ezek a segítségkapók nem mindig, de jellemzően keresztény közösségek. Ők a keresztény kapcsolatot látják? Azt gondolják, hogy idejött hozzájuk egy keresztény állam segélyszervezete, így akkor tulajdonképpen evidens, hogy segítséget kapnak mint keresztények? Van ilyen attitűd, gondolat bennük? Összeköt a kereszténység?
– Egészen biztosan összeköt. A keresztény közösségek a Hungary Helps Programnak természetes partnerei, különösen az üldözött keresztényeket segítő programok tekintetében, amelyek jellemzően egyházak irányába mutatnak. A humanitárius segélynyújtás azonban nem kizárólagos, nem szólhat csak egyik vagy másik vallási vagy etnikai felekezetnek, így ebben a tekintetben a Hungary Helps Program is széles társadalmi csoportot szólít meg.
– A Közel-Keletet és Afrikát is kiemelte mint olyan területeket, ahol a legtöbb feladata lesz. Mi lehet a keresztény egyházak és szervezetek jövője például a Közel-Keleten, a szűnni nem akaró harcok közepette?
– A keresztény közösségek a Közel-Kelet szerves részei, alkotói. Kulcskérdés, hogy az egyes országok milyen szerepet szánnak a számukra. Elismerik-e történeti jelentőségüket, nemzetalkotó szerepüket. A keresztények a ma oly gyakran hangoztatott stabilizálódás és a normalizáció kulcsszereplői, így Szíriában is, ahol közel 6 millió belső menekült keres régi-új otthont országon belül. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy
a keresztények döntően kisebbségben élnek a közel-keleti országokban, így védelemre is szorulnak.
A keresztény egyházak ebben a kettősségben keresik a jövőt: a túlélésért küzdenek, ugyanakkor részt is kívánnak venni az egyes országok újjáépítésében. Rendkívül nehéz helyzet, amelyben minden segítségre szükségük van.
– Említette Szíriát. Az ottani keresztényeknek, milyen most a helyzete? Úgy tűnt, hogy talán rendeződőben van, ehhez képest a közelmúltban ismét támadás érte őket. Ez elszigetelt eset volt, vagy tartani kell továbbra is amiatt, hogy veszélyben vannak?
– Szíriában, miként a Közel-Kelet számos területén, folyamatosan változó veszélyben élnek a keresztények. De nem csak a keresztények, a helyi társadalmak minden tagjára igaz a humán biztonság törékenysége. Ami Szíriával kapcsolatban ma meghatározza a közbeszédet, az a normalizáció, a rendeződés, a stabilizáció. Kérdés, hogy az új kormány ebben a folyamatban milyen szerepet tud betölteni. Mindenki azt reméli, hogy az új állami adminisztráció a biztonság garantálója lesz: csökkenti a keresztény közösségek veszélyérzetét, a biztonságukat a valóságban is növeli. Erre vágynak ma a keresztény egyházak Szíriában. 
– Gyakran elhangzik az a Közel-Kelet és más térségek vonatkozásában is, hogy az Európába irányuló migrációt is csökkentheti, ha az ott élők helyben kapnak segítséget. Ugyanez igaz a szubszaharai Afrikára is, ahova Magyarország, illetve a Hungary Helps sok támogatást juttat el. Ott melyek a most látszódó, konkrét feladatok?
– Azt gondolom teljesen jogos a kérdésfelvetés, hogy egy Magyarország méretű ország, szűkös erőforrásaival, tehet-e bármit a migráció világméretű kihívásának mérséklése érdekében. Lehet-e segítő szerepünk, hozzáadott értékünk egy olyan kérdésben, amely emberek tíz és százmillióit érinti Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten? Az én meglátásom szerint határozottan igen, sőt, az ország újszerű megoldásokkal is hozzájárulhat a jelenség mérsékléséhez. Gyakran elhangzik az alapelv, miszerint helyben kell segíteni, a segítséget oda kell vinni, ahol a baj keletkezik. De mit jelent ez a gyakorlatban? Két programot szeretnék megemlíteni, amely programok mind azt igazolták, hogy a belső menekülteknek igenis hatékonyan lehet segítséget nyújtani. Az egyik eset Afrikából, Kenyából származik, ahol a Hungary Helps Program a kontinens egyik leghíresebb nyomortelepén, Kiberaban támogatott egy úgynevezett repatriációs, hazatérést segítő programot. A kezdeményezés lényege, hogy a nyomortelepen élő családok közül kiválasztásra került a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által meghatározott kör, akik önkéntes alapon vállalták, hogy a szeretetszolgálat szociális segélynyújtása keretében visszaköltöznek az eredeti, vagy ahhoz hasonló lakóhelyükre, és ott egy éven át tartó mentorálás eredményeképpen „újraintegrálódnak” abba a társadalomba, ahonnan jöttek, ahonnan kvázi „kiszocializálódtak” és nyomortelepre kerülve zsákutcába futott az életük. A másik példa Szíriából származik, ahol szintén belső menekülteket támogatott a Hungary Helps Program. Ott 250 menekült családot kísért vissza a szeretetszolgálat korábbi otthonába: felújították a lakásaikat és 12 hónapon át mentorálták, segítették őket. Mindezen példák azt az előzetes felvetést erősítik, hogy igenis bele lehet lépni a migrációs spirálba, a migráció bizonyos mértékben visszafordítható, megállítható. A migráció ugyanis koncentrikus körökben történik, először országon belül, majd a környező országokba irányul, és csak azt követően lesz az úgynevezett interkontinentális, tehát nemzetközi migráció részese valaki. Ebbe az ívbe illeszkedik az összes olyan kezdeményezés, amely a helyben maradást erősíti, úgy Irakban az Ökumenikus Segélyszervezet hiánypótló kezdeményezései, mint Hardi Richárd szemorvos afrikai missziója. Minden ilyen segítség azt célozza, hogy a helyi társadalmak erősödjenek, javuljon a regionális biztonság.
Kapcsolódó:
Azbej Tristan: Brutális támadás ért egy katolikus templomot Kongóban
Legalább 20 áldozata van egy keresztények elleni merényletnek Damaszkuszban
A Hungary Helps kapcsolatban áll a Szíriában megtámadott keresztény közösséggel
Vezetőkép: Solymári Dániel, a Hungary Helps utazó nagykövete. Fotó: Vasárnap/Varga Ilona
