Hamarosan eldől, mi az igazán fontos Brüsszelben
Az uniós elit saját állampolgáraival szembeni tétlensége egyre vérlázítóbb.
Nem csitulnak a kedélyek a Kárpátalján kényszersorozás közben agyonvert családapa, Sebestyén József ügye körül. A szörnyű tragédia ismét felerősítette az ukránok toborzási gyakorlatával kapcsolatos aggályokat, ugyanis Sebestyén József esete sajnos nem egyedi. A verések, a kínzások, a kényszerítések mindennaposak a toborzótisztek részéről és ezt nem mi, nem csak mi mondjuk, hanem az Európa Tanács legfrissebb emberi jogi jelentése is.
Egyre többen emelik tehát fel a szavukat az Európai Unióba igyekvő Ukrajnában tapasztalható, rémuralmi időket idéző rendszer ellen – egy szereplőt kivéve: Brüsszel ugyanis mélyen hallgat.
Ez a csönd pedig egyre kínosabb és egyre árulkodóbb. Egyre kínosabb azért, mert Sebestyén József az ukrán mellett magyar állampolgár is volt, ami azt jelenti, hogy Uniós is, vagyis innentől kezdve Brüsszel belügyévé is válik az, hogy mi történik. Kínos a brüsszeli hallgatás abból a szempontból is, hogy az ottani bürokraták legalább annyira érzékenyek szoktak lenni a hasonló jogsértésekre, mint az Európa Tanács így ha utóbbi tesz egy részletes és határozottan negatív állítást, akkor Brüsszelnek is illene legalább foglalkozni az esettel. Már csak azért is meg kellene ezt tennie, mert nem egy Európától több ezer kilométerre lévő térség ügyéről beszélünk, hanem mindez egy Uniós tagjelölt országban történik, amelyben állítólag olyan jól haladnak az Uniós értékek gyakorlatba ültetésével, hogy akár 2030-ra a közösség tagja lehet.
Hogy a valóság köszönőviszonyban sincs a tervekkel és a brüsszeli elit szándékával? Az másodlagos.
Az Uniós intézmények vezetői feltették a szemellenzőt és csak a szépet és a jót látják Ukrajnában. Ebből a szempontból különösen érdekes lesz, hogy mit reagálnak a magyar kormány azon kérésére, hogy a Sebestyén Józsefet agyonverő tiszteket vegyék fel az EU emberi jogi szankciós listájára. A gyakorlat azt mutatja, hogy hasonló esetekben ezt mindig megtette Brüsszel. Hogy ennek ellenére most miért nem lehetünk biztosak abban, hogy ez megtörténik? Mert Ukrajnáról van szó. A Kijevről kialakítandó képbe, a 2030 előtti csatlakozásról szóló tervekbe pedig egészen egyszerűen nem fér bele az, hogy az országban napi szinten, durván megsértik az emberi jogokat.
Ugyanakkor ha Brüsszel nem teszi meg, amit Budapest kér, azzal beismeri, hogy számára Ukrajna előrébb való, mint a saját országainak polgárai.
Persze nem először fordulna elő, hogy a brüsszeli bürokraták valaki, vagy valami más szempontjait az Unióban élők érdekei elé helyezik. Láthattuk ezt a migrációnál, amikor szabad bejárást biztosítottak az Unióba, hosszú távon tönkre téve ezzel a nyugati országok biztonságát. Szintén nem az emberek szempontjait nézték az erőltetett zöldítés során, ahogyan a drága energiát, inflációt és megélhetési válságot hozó Oroszország elleni szankciók bevezetésekor sem az számított, hogy mi lesz az európaiakkal.
Oly’ sok árulás után Brüsszel most egy újabbra készül a sajátjai ellen. Mi pedig továbbra is várunk arra, hogy az Uniónak Magyarországhoz hasonlóan olyan vezetése legyen, amely kiáll a polgárai mellett és az ő biztonságukat és jólétüket helyezi az első helyre – ahogyan az egy jól működő demokráciában elvárható lenne.
Kapcsolódó:
Szijjártó Péter: Tény, hogy Ukrajna utcáin brutális embervadászat zajlik sorozás címén
Vezetőkép: Ifj. Sebestyén József sírja Beregszászban. Forrás: Facebook/Orbán Viktor
