Eltűnt épületek nyomában – Az Ügetőpálya és a Tattersall
A magyar lóversenysport – amely galopp- és ügetőversenyekre tagolódik, s összefoglalóan lósportként ismert – szorosan összefonódott Budapest fejlődésével.
Kezdetben arisztokratikus időtöltésként jelent meg, ám a 19. század végére a fővárosi polgárság egyik legjelentősebb társadalmi eseményévé vált. A galopp során a lovak vágtában versenyeznek, míg az ügetésre idomított állatok egy könnyű kocsit, az úgynevezett sulkyt húzzák. 
Az első budapesti ügetőversenyeket kezdetben az Erzsébet királyné útja és a Mexikói út találkozásánál található telken rendezték, a mai kisföldalatti járműtelep helyén. Ezek a kezdetben fa tribünös alkalmi futamok gyorsan népszerűvé váltak, így igény mutatkozott egy állandó, korszerű infrastruktúrával rendelkező pálya létrehozására. A választott terület a Kerepesi út és a Fiumei úti temető közé eső Új-lóvásár térre esett, amelyet korábban a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság használt. 
A területet székesfőváros 1878-ban adta át a „Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságnak”, melyet 1877-ben alapítottak, s amelyből később a Tattersall Részvénytársaság alakult. A Tattersall 1879-től országos és heti lóvásároknak adott otthont, hivatalosan a Kerepesi út 7–11. szám alatt. Az 1891-ben létrejött Magyar Tattersall Egylet 1899-től Úrkocsisok Szövetkezete néven működött, majd 1903-ban megszűnt. Egyes tagjaiból 1903–1904 között alakult meg a Magyar Ügetőverseny Egyesület. A „Tattersall” név eredete az angol Richard Tattersallhoz köthető, aki a 18. század második felében Londonban és Newmarketben istállót nyitott. Bértartással, kiállításokkal, árverésekkel és lókereskedelemmel foglalkozott. Megbízhatósága révén neve idővel a hasonló eladó-bizományos intézmények szinonimájává vált szerte Európában. 
Az új ügetőpálya a Magyar Ügetőverseny Egyesület megrendelésére épült és a Tattersall telkének kétharmadát foglalta el, míg a fennmaradó részen istállók és egy fedett lovarda épült. A munkálatok 1935-re fejeződtek be, és az elkészült létesítmény Európa egyik legmodernebb ügetőcentruma lett. A páholyok 1000 néző befogadására voltak alkalmasak, míg a 20 istállóban összesen 308 ló elhelyezésére nyílt lehetőség. Ez volt az első európai ügetőpálya, ahol a lelátókat és a futamot is villanyvilágítással látták el.
A pályát ifj. Paulheim Ferenc tervezte, akinek sírja a közeli Fiumei úti sírkertben található. Alkotásait a Bauhaus letisztult formavilága, a funkcionális tagolás és a korszerű vasbeton szerkezetek jellemezték. Munkáiban elegánsan ötvözte a nemzetközi modernizmust a magyar főváros urbánus környezetével. 
A tribünépületek egyik legjellegzetesebb eleme az a magas torony volt, amely a versenybírók és bemondók munkáját segítette – e látványos építmény modern „világítótoronyként” emelkedett a pálya fölé, és ikonikus jelképévé vált az ügetősportnak. A lelátók alatt éttermek, sörcsarnokok, olvasószobák, különféle osztályú páholyok, fogadóhelyiségek és pénztárak működtek. A Bauhaus itt nem hideg ipari racionalizmust, hanem elegáns, emberközeli városi sportéletet jelentett. 
A tribün különlegessége volt az elsőként megvalósított lengő tetejű kialakítás, valamint a pálya esti világítása, amely lehetővé tette Európa első éjszakai ügetőversenyeinek megrendezését. Az ünnepélyes megnyitót nemzetközi versennyel tartották.Ez a korszerű lóversenyközpont a sportélet mellett a társasági találkozások fontos színterévé is vált. A tribün alatt női várók, vendéglátóegységek és közösségi terek szolgálták a látogatókat. A széles rámpákon a polgárság, a sajtó képviselői, a bukmékerek és a lóápolók együtt alkották a lóversenyek sokszínű közönségét. 
A második világháború során a közelben található Keleti pályaudvart célzó, ám pontatlan szövetséges bombázások megrongálták a pályát, amelyet az 1950-es években helyreállítottak. Egykori fényét azonban sosem tudta teljes mértékben visszanyerni. A rendszerváltást követő években az ügetőversenyek még ideiglenesen folytatódtak, ám az ingatlanpiac átrendeződése nyomán az ügetőpályát végleg bezárták. A versenyeket Kőbányára, a Kincsem Parkba helyezték át, míg a Kerepesi úti területen az Aréna Pláza bevásárlóközpont épült fel. 
A valaha célvonal fölé magasodó torony, a karcsú kilátóteraszok és az elegáns, sávablakos tribünök örökre eltűntek. Ma csupán egyetlen megmaradt lelátórészlet és egy emlékszobor idézi fel az egykori ügetőpálya múltját azon a helyen, ahol ma üzletek és parkolók foglalják el a sport egykori színterét.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Eltűnt épületek nyomában – Az István úti Szanatórium és Vízgyógyintézet
Vezetőkép: Az északnyugati lelátó a Kerepesi út felől is tekintélyt parancsoló volt. Forrás: www.fovarosi.blog.hu
