Pünkösd nem csupán ünnep – Isten ajándéka és ereje
Pünkösdkor három fontos eseményt ünnepelnek a keresztények: a Szentlélek eljövetelét, “mint Krisztus megváltó tettének gyümölcsét és beteljesítőjét”, az egyház alapítását és az “egész világra kiterjedő missziós munka” kezdetét. A Szentlélek kiáradásának bibliai leírása szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatta meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával összekapcsolja a különböző nyelven beszélő embereket. Így született meg az első pünkösdkor az egyház.
Amikor Isten az Ő Szellemén keresztül lélegzik, mindenki tudja, hogy itt van. Lukács, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt írja: „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2:2). Én azt a fordítást szeretem, amelyik „erős szélnek, szélviharnak” írja le ezt a részt. E szerint az idézet szerint Isten lehelete pünkösdkor úgy érkezett, hogy „hang hallatszott a mennyből”. Lukács azt mondja, hogy ez a hang erős, zúgó, az egész teret betöltő volt. „Betöltötte az egész házat ahol ültek” (ApCsel. 2:2).
Még valami történik, amikor a Szentlélek eljön: mindent felkavar ami csak elé kerül. Pünkösdkor a vallási vezetők nyugtalankodtak amiatt, ami történt Jézus követői között Jeruzsálemben. Megpróbáltak véget vetni annak az erős szélviharnak, amely a mennyből érkezett.
De a Szent Szellem Péterhez érve felkente őt arra, hogy ezt mondja:
„Megfélemlíthettek minket és be is börtönözhettek. De nem állíthatjátok meg azt a hatalmas szelet, amely végigsöpör az országon. Megparancsolhatjátok nekünk, hogy fogjuk be a szánkat, de nem tudjuk abbahagyni a beszédet. Isten ránk lehelt, felkent minket és azt kell mondanunk, amit Tőle kapunk.”
Pünkösdkor a hívők ezután összegyűltek dicsérni az Urat és imádkoztak:
Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.
Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel. 4:29-31)
Mit mondanak a próféták a Szentlélek egyházra való kitöltéséről az utolsó időkben?
A Biblia azt mondja, hogy az utolsó időkben minden, amit meg lehet rendíteni, meg lesz rendítve. Ebbe beletartozik az egyház, Isten minden választottja. „Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsidók 12:26).
Péter és tanítványai azt látták, hogy ami pünkösdkor megvalósult, ez a megprófétált kiáradás volt a mennyből. Péter azonnal felállt és kihirdette: „Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből…” (ApCsel. 2:16) Hasonlóan ma is láthatjuk az Igéből, hogy mit csinál a Szent Lélek – ebben a késői órában.
Az ószövetségi próféták egy „korai” és egy „kései esőről” beszéltek, a Szellem kiáradásával kapcsolatban, amelyet Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a kispróféták is leírtak. Malakiás – az Ószövetség legutolsó könyvében – a „kései esőt” úgy mutatja be, mint egy földet megrázó elkövetkezendő eseményt. Malakiás bizonyítékot is szolgáltat arra, hogy a Szent Szellem legnagyobb munkája – a „kései eső” kiöntése – most történik, a mi generációnkban.
Malakiás üzenete két részből álló prófécia. Először az istentelen, materialista, világi, élvhajhász világhoz szól. Másodszor azokhoz akik szeretik és félik az Urat.
Malakiás figyelmeztetése az istentelen nemzetek számára
„Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk.” (Malakiás 3:19)
Mindenhol annak bizonyítékát látom, hogy pontosan abban az időben élünk, amit Malakiás ábrázol. Ha valaha volt olyan időszak, ami izzó kemencéhez hasonlít, amikor világszerte minden „tűzforró” – gazdaságilag, társadalmilag, szellemileg – akkor az ma van.
Malakiás szerint olyan tüzes népirtás következik, amely az istenteleneket védtelenül hagyja: „nem marad sem gyökerük, sem águk” (Malakiás 3:19) Minden biztonságot ígérő menedék megszűnik. Kik fognak ezen a tüzes népirtáson átesni? „minden kevély és minden gonosztevő” (Malakiás 3:19) Ez azt jelenti, hogy nem csak a szenvedélyek és fajtalanságok rabjai. Malakiás leírása alapján ezek a gonosztevők feltehetően az arrogáns, Istenre öklüket rázók csoportja.
Meggyőződésem, hogy erre az ökölrázásra az Európai Unió jelenti a modern kori példát. Büszkén azzal kérkedik, hogy világi közösség. Az alkotmánya szerint Istennek nincs helye ebben a közösségben, nincs elismerve, a neve teljesen ki van törölve. Amennyire az EU vezetőit illeti, Isten halott.
Azt viszont nem árt tudni, hogy fennhéjázás lábbal tiporni szent Igéjét, kigúnyolni mindent, ami az Ő szívét tükrözi.
Gondoljunk csak bele, hogy a szexuális perverzió istenítése hogyan gúnyolja ki a házasság intézményét. Teljes önteltség két férfi vagy két nő között a házasságot legalizálni és engedélyezni számukra, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe. Mindeközben a férfi-fiú mozgalmak jogokat követelnek a férfiak számára, hogy szexuális kapcsolatot létesíthessenek gyermekekkel.
Ahogy ez a gonoszság a szemeink előtt rajzolódik ki, úgy tűnik, nem tehetünk semmit, hogy megállítsuk. Eltűnődöm azon, hogy mit gondolnak a gonoszok: Isten meddig tűri el az ilyen önteltséget ítélet nélkül?
Malakiás próféciája a múltban is beteljesedett, amikor a gonosz nemzetek túlléptek a határon. Ézsaiás így prófétált: „még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket” (Ézsaiás 60:2) A héber „sűrű” szó itt „gyászos hangulatot, sötétséget” jelent. Ézsaiás ezt mondta: „Sötét, gyászos hangulat fogja betakarni az egész földet.”
Jeremiás is beszélt ilyen sötétségről, amikor az elfordult Júdához kiáltott: „Dicsőítsétek Isteneteket, az Urat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt botladoznátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr a halál árnyékát hozza el, és sűrű sötétséget támaszt.” (Jeremiás 13:16)
Malakiás szintén beszél arról a napról, amikor a sötétség és a homály korszakában Isten megalázza a büszke és öntelt embereket. Amikor eljön ez a nap – a próféta azt mondja – minden gyökeret és ágat teljesen felemészt, értve ez alatt, hogy semmi nem marad, amire újra lehetne építeni. Isten soha nem pusztította el teljesen a helyreállításhoz szükséges gyökereket. A próféta azonban azt mondja, hogy Isten mindent fel fog ásni és „nem marad sem gyökerük, sem águk”, azaz nem lesz mód a felépülésre.
Nem azoknak szánta az Úr, akik hiszik és félik Őt. Ezek az igék a büszke, öntelt, törvénytelen embereknek szólnak. Ez egy szent figyelmeztetés az istentelen világnak.
Igen, az elkövetkezendő idők mellékhatásaitól a keresztények is szenvedni fognak. Ezen nem lehet segíteni. De Isten elküldte az Ő szavát nektek és ez megtart benneteket a nehéz időkben.
Hadd essenek a hegyek a tengerbe. Hadd rengjen és omoljon össze a gazdaság. Hadd rendüljön meg minden, amit meg lehet rendíteni. Azok számára, akik félik az Urat, Isten teljesen más Igét adott.
A kereszténység kátyúban van ma, de hitünk szerint Isten meg tudja eleveníteni a beszédét azon hívők szívében, akik veszik az Igazság Szellemét, mert az Ige és a Szentlélek elválaszthatatlan egymástól. Viszont nagyon sok olyan nyomás és befolyás éri a keresztényeket, amelyeknek fő célja pont az, hogy a Szent Szellemtől elidegenítsék őket. Egyik próba jön a másik után, fontos megérteni, hogy ezekben a legnagyobb menedék a Szent Szellemmel való betöltekezés. Ő elviselhetővé teszi még az elviselhetetlent is.
A pünkösd tehát nem csupán egy ünnep, hanem emlékeztető arra, hogy a hívők készen állnak arra, hogy a Szentlélek ereje és jelenléte átformálja és megerősítse őket a keresztény életben. Arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk nyitottak a Szentlélek vezetésére és irányítására, és használjuk fel az általa adott ajándékokat hitünk építésére és mások szolgálatára.
Vezetőkép: Getty Images
