Isten létezése az egész világon természetes dolog, kivéve Európát

A modernitás egyik legfőbb „vívmánya”, hogy az egész világon Isten létezése természetes dolog, kivéve Európát – hangzott el az Új evangelizáció és kultúra című kötet bemutatóján. A beszélgetésen kiderült, lérte lehet hozni a 21. században is egy keresztény társadalmat, annál is inkább, mert jelenleg a csökevények, pótvallások korát éljük. Ezzel szemben a kereszténység egy páratlan, örökérvényű rendszer.

Nádor Koppány Zsombor Új evangelizáció és kultúra: A keresztény üzenet létjogosultsága és dialógusképessége a posztmodern társadalomban című, hiánypótló könyve mutatkozott be Halkó Petra történész moderálásával Budapesten. Az est köszöntőjében Hölvényi György elöljáróban kiemelte, a könyv és maga a beszélgetés is azt járja körül, mit jelent a kereszténydemokrácia, mi a keresztény ember felelősségének útja.

Az egész világon természetes, Európában nem

A kereszténydemokrata képviselő a beszélgetésen elmondta, véleménye szerint a keresztény Európa sosem volt jó állapotban, nem véletlenül „ütik” a Középkort, amikor valamennyire érvényre juthatott a keresztény tanítás. Úgy vélte, a kereszténységnek az Európai Unióval is disszonáns a viszonya, hiszen a különböző tagországokban a szekularizáció hosszú időszak alatt ment végbe, az EU-nak viszont nem volt belső története a kereszténységhez való kapcsolatának. Mint Hölvényi György megjegyezte, talán ennek is volt köszönhető, hogy az egyes országok legszélsőségesebb példáit válogatták össze Brüsszelben. A legnagyobb problémának ugyanakkor azt nevezte,

hogy az egész világon Isten létezése természetes dolog, kivéve Európát.

Hirdetés

Az EP-képviselő elmondta, bár a keresztény embernek megvan a közéleti felelőssége, és magának a kereszténydemokráciának is megvannak a maga előzményei – úgymint az egyház társadalmi tanítása, vagy a szubszidiaritás elve -, ezek idővel megkoptak. Az egyház tanítása akadozva jut el a társadalomhoz.

Keresni kell a párbeszéd lehetőségét

Hölvényi György ugyanakkor kiemelte, végletekig leegyszerűsítve a keresztény hit azon alapul, hogy Isten elküldte fiát, aki elvégezte a világon a feladatát, meghalt és feltámadt.

Ez a hitünk, mindent erre kell építenünk a 21. században is

– hangsúlyozta, megjegyezve, egy reményteljes, keresztény alapokon nyugvó új civilizáció épül, és a régiből emiatt nem kell majd mindent kidobni, maximum újrakeresztelni. Úgy vélte, az emberek közötti legalapvetőbb kapcsolat az együttműködése képessége, még a legegyszerűbb teremtéssel is. Ezért a keresztény embernek a törődésre és a bizalomra építve keresnie kell a közös alapokat, a párbeszéd és a dialógus lehetőségét. Mint Hölvényi György kiemelte, az nem párbeszéd, ha „megpróbálok eladni valamit” a másik félnek, érdeklődnöm kell a másik iránt. Úgy vélte, ehhez a hozzáálláshoz nagyfokú alázat kell, de ebben segíthet az Istennel való szoros együttműködés, és Jézus követése.

Nem kérdés, hogy megvalósítható

Nádor Koppány Zsombor, a Szent István Intézet kutatási igazgatója, a kötet szerzője elöljáróban kiemelte, munkájának, vizsgálódásainak elején azt a kérdést fogalmazta meg: a 21. században megvalósítható e a keresztény társadalom? Ebből a kérdőjelből idővel azonban egy felkiáltó jel lett, azaz megvalósítható.

Innentől pedig már a hogyan kérdése foglalkoztatta.

A csökevények, pótvallások korát éljük

A szerző szerint az európai civilizációnak nemcsak egyik lába volt a kereszténység, de egyfajta összekötő, kohéziós erő is. Igaz, hogy a modernitás a Felvilágosodással elszakadt a keresztény értékektől, de nélkülük nem jöhetett volna létre.

Nincs kultúra vallás nélkül, nincs vallás kultúra nélkül

– hangsúlyozta, hozzátéve,

ha egy civilizáció feladja a vallását, feladja kultúráját is, és légüres terek képződnek, amelyeket a racionalizmus vagy más különféle izmusok próbálnak kitölteni, sikertelenül.

Nádor Koppány Zsombor szerint mára ma a csökevények, a pótvallások korát éljük, amikor sorozatosan buknak meg az eszmerendszerek. Az emberek eközben kánonokat, útmutatásokat keresnek, mert hiányoznak számukra a biztos fogódzók.

Működő modell lehet Európában

A kutatási igazgató úgy vélte, hogy a posztmodern közösségek széttöredezettek, az annak köszönhető, hogy sem tudomány, sem politika, sem jog nem képes olyan holisztikus egységet felmutatni, mint a vallás, a kereszténység. Kiemelte, a keresztény társadalom működő modell lehet Európában a jövőben is, mert nem jelent visszalépést a Középkorba. Az egyház elfogadja az európai pluralitást és a szekularizációt, ugyanakkor morális, etikai, természetjogi tanítását azok is elfogadhatják, akik nem hívők.

Nem kell hívőnek lenni, hogy valaki elfogadja a jog végső megalapozását, vagy a tízparancsolat védő-óvó funkcióját

– hangsúlyozta.

Jézus intézményes egyházban gondolkodott

Kránitz Mihály római katolikus pap és egyetemi tanár a beszélgetésen elmondta, az egyház a modern korban utópiákkal él együtt párhuzamosan. Ugyanakkor kiemelte, Jézus már a tizenkét apostol kiválasztásával is intézményi alapokra helyezte a kereszténységet, amely életképes fává terebélyesedett.

Az egyház hangja mára sok felé elér

– hangoztatta.

Európának van keresztény alkotmánya

Kránitz Mihály kiemelte, az egyház egyik alapcélja a humanizálás, „emberivé tenni az embert”, ugyanakkor a modernitás már odáig jutott, hogy már arra is válaszolni kell, hogy mi az ember.

Az egyháznak erre kétezer éve van egy változatlan válasza, amely tartalmat ad az emberi létnek.

Az egyetemi tanár kitért arra, az egyháznak nincs mindig azonnali, kézzelfogható válasza. Lassabban, megfontoltabban őrölnek Vatikán malmai. Ugyanakkor kiemelte, a tradíció mindig segít az egyháznak a helyes válaszok megfogalmazásában. Kránitz Mihály hangsúloyzta, hogy 2002-ben az európai püspöki konferencia kezdeményezésére megszületett a Charta Oecumenica, amelyet lehet Európa keresztény alkotmányaként is értelmezni.

Ellenséges közegben

Frenyó Zoltán filozófus professzor elöljáróban arról beszélt, a következő történelmi korszakot még eltakarja előlünk a sajátunk Ugyanakkor az máris kijelenthető, hogy eddig nem volt túl sok nem viszontagságos periódusa az egyháznak. Kiemelte,

a modernitás egyház és keresztényellenes szellemben született, ahol a kereszténység valami maradék, amit igyekeznek levetkőzni.

A filozófus szerint bár a modern kor a végét járja, jelenleg a kereszténység nehezen tudja küldetését teljesíteni, mivel ellenséges erők veszik körül. Végignézve a történelmet az egyház az üldözés korában hitvalló vértanúin keresztül szerezte meg a rangját, ami a Középkorban kiteljesedett. Úgy vélte, a modern korban az egyház előtt álló egyik nagy kihívás: kapcsolatban maradni a világgal, fenntartani a viszonyt az individualista nyugati és a keleti bolsevik rendszerekkel.

A kereszténység egy páratlan, örökérvényű rendszer

Frenyó Zoltán szólt arról is, a keresztény gondolat páratlan jelenség, hiszen bár számtalan filozófiai irányzat létrejött már, de olyan hosszú ideig érvényes és átfogó nincs, mint a kereszténység. Úgy vélte,

a kereszténység egészen kivételes, mindent átfogó pozitív rendszer, amelynek hagyománya mindig képes a megújulásra, miközben a filozófiák rendre elavulnak.

A filozófus elmondta, a modern polgári korszak központi elve az emberből indul ki, azaz antropocentrikus, ennek minden következményével együtt. Ugyanakkor a modern kor is a kereszténységből nőtt ki, ahogyan Európa formáját is az teremtette meg. A modernitás örökölte a kereszténység belső logikáját, csak túldinamizálta, ezért Frenyó Zoltán szerint ezt a kor is szeretni kell. Csak ami vad, azt a jövőben vissza kell majd metszeni, viszont amiben van előrelépés, azt pedig meg kell tartani. Kiemelte, új szintézis kell tehát a továbblépéshez.

A normalitásból kell kiindulni

Frenyó Zoltán végezetül arról beszélt, a modern korban három módon próbálták az emberi lét értelmét meghatározni. A liberalizmus szerint az egyén volt a fontos, az ennek reakciójaként létrejövő szocializmus szerint pedig a közösség. Holott mindkét véglet hibás. A kereszténység ezzel szemben a normalitást határozza meg. A filozófus szerint ilyen formán a keresztényként leírható ember három felé tartozik számvetéssel:

Isten felé, a saját lelkiismerete felé és a közösség felé. Ezeket kell együtt működtetni, ez lehet egy keresztény társadalom alapja.

Vezetőkép: Facebook/Hölvényi György