A régi telek és a régi házasságok – A szerelem és a házasság havában
„Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” Példabeszédek 18:22
Kinézek az ablakon, szikrázóan süt a nap, úgy ment el a tél mellettünk, hogy észre sem vettük. Hol vannak már azok a méteres hótakarók, az igazi telek, melyek természetesek voltak egy emberöltővel ezelőtt!? Csak nagyanyáink és nagyapáink elbeszéléseiből ismerjük azokat az időket, mikor mínusz 35 fokot is mértek Magyarországon. Akkor még a házasság hetét sem tartották, nem volt szükség arra, hogy az emberek figyelmét felhívják a család fontosságára és értékeire. Valentin napot sem ünnepeltek.
A második világháborúban, 80 évvel ezelőtt, huszonéves magyar katonák, ifjú férjek, vőlegények harcoltak a fronton, hátrahagyva fiatal feleségeiket, gyermekeiket. Nagy részük soha nem tért haza. A megözvegyült asszonyok közül többen nem mentek újra férjhez, hűek maradtak a hősi halott férfihoz, akihez egyszer hozzámentek. Ismertem olyan egykori menyasszonyt, aki miután a fronton megölték a vőlegényét, többé nem nézett másra, szüzen halt meg. Sok szép történetet őriznek a nagyszüleink, melyek közül néhány példaértékű lehet a ma élő házastársaknak. Ilyen a legendás Marjay Tamás hadnagy élettörténete is.
Egy magyar huszár igazi férfi volt. Egyenes tartással ült a lovon, feszült testén az egyenruha.
Azon a télen az 1. magyar huszárhadosztályt a Vértesbe vezényelték. Előtte mindössze három nap pihenőt kaptak a katonák a Csallóközben. A lakosság nagy szeretettel fogadta őket, bált rendeztek a tiszteletükre, ahol a huszárok megtáncoltatták a falubeli lányokat, aztán megírták a leveleiket haza és indultak meghalni a Vértesbe. Köztük volt Marjay Tamás, a fiatal hadnagy is, aki bár hősiesen küzdött, a csatában mindkét térdét szétlőtték. Öt nap alatt kúszott vissza a méteres hóban étlen-szomjan, a vérveszteségétől kimerülten a saját csapataihoz. Később mindkét lábát térdből amputálni kellett és a két kezén levágták majdnem minden ujját.
Ez a huszonhárom éves fiatalember hőstettéért megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Hirdetés
Marjay Tamás lányai nem teljesen így mesélték a történetet, ellentétben a hadinapló állításával: szerintük a meneküléskor apjuk nem volt egyedül, ott maradt vele a lova. A kezével belekapaszkodott a kengyelbe és a ló húzta le a saját csapataihoz. A kitüntetését nem kaphatta kézhez, mert véget ért a háború. Marjay Tamást is deportálták a családjával együtt, megfosztották katonai rangjától, elvették a rokkantnyugdíját, és ott maradt huszonhárom évesen emberi roncsként. Pápateszérre került, és több mint egy tucatszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni.
De milyen fordulatot hozott az élet, a gondviselés! Isten szeretete itt tartotta őt a földön!
Marjay Tamás gyakran látogatta a pápateszéri körzeti rendelőt. Az ott dolgozó orvos csapodár természetéről volt hírhedt, hamar magára hagyta a feleségét és két kicsi gyermekét. A fiatal Marjay, és az elhagyott nő megismerkedett, egymásba szerettek, Marjay elvette feleségül az asszonyt és felnevelte az orvos két gyermekét. Ez célt adott az életének.
El tudunk képzelni egy olyan világot, ahol a szerelem kizárólag az emberi értékekről szól?
Egy nő beleszeret egy lábnélküli, kézujjnélküli férfibe, akinek semmije sincs. De abba is nehéz belegondolni, hogy a férfi emberi roncsként dolgozni akart, olyan munkát végezni, amelyből eltarthatja a családját, és apja lesz két árvának. Ha ismertük volna Marjay hadnagyot és a feleségét, lehet, nekünk sem számított volna, hogy térdtől nincs lába, vagy nem tudja megfogni a kávéscsészét – csak a hőst láttuk volna benne.
Miként írta Ady Csinszkáról a „Vallomás a szerelemről” című versében?
„Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.”
Vajon miért volt régen kevesebb válás? Talán mert szégyenletesnek számított?
Az emberek hite erősebb volt Istenben és a házasság szentségében, mint napjainkban? Azért, mert sokszor csak gazdasági társulásnak számított a házasság? Vagy mert egyre többet és többet akarunk, nem becsüljük azt, amink van? Ki tudja?
„És monda az ÚR Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzáillőt.” 1 Mózes 2:18
Tökéletes házasság lehet akkor sem volt, ma sincs, de gyümölcsöző, jól működő házasság létezhet Isten közreműködésével. Apám bölcsen mindig azt mondta: „Ami a házasság előtt már megtörtént, az utána is megtörténik!” Figyelnünk kell azokra a jelekre, amelyekben Isten időben megmutatja, hogy az általunk választott személyt szánta-e Ő is nekünk egy életre szóló társnak! Hallgassunk Isten intelmére, sugallatára!
Kereskedő Emőke teológus
Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ
Hirdetés
