Mi az oka annak, hogy bár az ENSZ 1945-ös megalapítását követő három éven belül elfogadták „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát”, ugyanakkor mintegy 44 további év kellett ahhoz, hogy 1992-ben végre a világszervezet nyilatkozatba foglalja a „nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogait”?  „A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban” című kötet szerdai bemutatóján a szerzők részletesen elemezték a kisebbégvédelem körüli jogi ellentmondásokat…

Elgondolkodtató, hogy maga az ENSZ és annak nyilatkozatai voltak hivatva a II. világháború után kialakult, akkor újnak számító világrend erkölcsi iránytűjeként szolgálni. A világszervezet ugyanakkor mintha kínosan ügyelt volna arra, hogy az európai országok határainak átszabása nyomán létrejött kisebbségek és problémáik ne kerülhessenek reflektorfénybe. Lehetett ez a nagyhatalmak érdeke. Talán maga az ENSZ is hallgatólagosan beleegyezett abba a koncepcióba, hogy ha a kisebbségek problémáiról nem beszélnek, előbb-utóbb nem is lesz miről. A kisebbségek idővel elmenekülnek, elvándorolnak, asszimilálódnak vagy kihalnak.

A sors mégis úgy hozta, hogy az őshonos kisebbségek máig léteznek, fennmaradtak, de ugyanígy nincs rendezve a sorsuk Európában. Szerdán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) mutatkozott be „A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban” című kötet, amely többek között azt is megfogalmazza, hogy a kisebbség jogai már az 1948-ban elfogadott emberi jogi nyilatkozatból levezethetőek, csak egyszerűen nem akadt eddig senki, aki ezt kibontotta volna…

A kérdés minden kilencedik embert érinti az Európai Unióban

Az eseményen Gyurcsík Iván, az NKE rektori tanácsadója, a kisebbségvédelmi kutatóműhely vezetője elöljáróban arról beszélt, a kötet egyik legfontosabb üzenete, hogy az EU-nak végre jogszabályt kellene alkotnia a nemzeti kisebbségek védelméről. Emellett a kötetben javaslatokat is tesznek a jogszabály alapelveire. A rektori tanácsadó megjegyezte, ez már csak azért is lenne fontos, mert az unió 450 millió lakosa közül 50 millió, azaz minden kilencedik ember valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. És bár az uniós csatlakozási feltételeket megfogalmazó koppenhágai kritériumok tartalmazzák a kisebbségek védelmének biztosítását,

több olyan ország is van, amely nem is lehetne uniós tag, ha a csatlakozása előtt úgy bánt volna a kisebbségekkel, mint ma.

Hirdetés

Az elmúlt évtized csak visszalépést hozott a kisebbségvédelemben

A kötet egyik szerzője, Kalmár Ferenc, a külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős miniszteri különmegbízottja a beszélgetésen arra hívta fel a figyelmet: a munkaanyag és az abban megfogalmazott őshonos kisebbségek uniós szintű védelme azért is fontos, mivel véleménye szerint etekintetben az elmúlt 10-15 évben visszalépés tapasztalható Európában. 

Ami az 1990-es években elkezdett épülni, azt most leépítik

-fogalmazott. 

Az identitás az emberi méltóság része

Kalmár Ferenc ezt követően ismertette azt az öt alapelvet, amely jogelméleti alapvetésként az EU asztalára kerülhet vitaanyagként. Mint kiemelte, az alapelvek megfogalmazzák, hogy az őshonos kisebbségek ügyével összeurópai, uniós szinten kell foglalkozni, mivel közös európai ügyről van szó. Kiemelte továbbá, hogy ki kell mondani,

a kisebbségi jogok valójában az identitás védelmét jelentik, ez az emberi méltóság része, ennek megvédéséhez egyéni és kollektív jogok szükségesek.

A nemzeteknek ezen felül el kell fogadniuk azt is, hogy a nemzeti identitásnak nem feltétlenül kell követnie az állampolgárságot.

A problémák elodázása csak súlyos konfliktusokhoz vezetett

Kalmár Ferenc a beszélgetést követően a Vasárnap-nak nyilatkozva kiemelte, az ENSZ-ben is, az Európai Unióban is a kisebbségi problémák elodázása tapasztalható mind a mai napig. Holott az abból adódó konfliktusok előbb-utóbb így is kirobbantak. 

Ezt láttuk a ’90-es évek délszláv háborúi esetén, a dél-tiroli robbantások hátterében, de a sor folytatható egészen az ukrán-orosz háborúig, ahol a háború kitörésének egyik oka éppen az volt, hogy mintegy nyolc millió oroszt diszkriminált Ukrajna

-sorolta a miniszteri különmegbízott. 

Precedensértékű a magyar vétó

Ugyanakkor Kalmár Ferenc precedens értékűnek nevezte, hogy hazánk éppen a kisebbségi ügyek kirívó semmibevétele miatt akasztotta meg Ukrajna uniós csatlakozási folyamatát. Hozzátette,

a magyar külügy nagyon komoly dokumentumot tett le az Európai Bizottság asztalára, hogy vegyék komolyan a kisebbségi kérdést, mert ez hazánk számára különös fontosságú.

A miniszteri különmegbízott szerint azért szivárgott ki csak annyi a sajtóba, hogy hazánk vétózott, ellenben az indokaink már nem, mert nem akarták az etnikai kérdéseket felszínre hozni. Tehát továbbra is szőnyeg alá kívánják söpörni azt a problémakört, amit a háború nyomán éppen az ukránok tanulhattak volna meg, hogy nem szabad.

Az idő a többségi társadalmaknak dolgozik

Kalmár Ferenc végezetül arról is beszélt, az, hogy az emberi jogok nyilatkozatából nem lettek kibontva az őshonos kisebbségekre vonatkozó tételek. Véleménye szerint ebben az is benne lehetett, hogy tudatosan akadályozták ezt, hiszen évtizedek teltek el, mire az ENSZ egyáltalán reagált az őshonos kisebbségek problémájára. 

Nagyon fontos szempont, hogy az idő mindig a többségi társadalmaknak dolgozik, ez látszik azon is, milyen ütemben fogy a kisebbségben élő magyarság

-hangsúlyozta Kalmár Ferenc.

Az emberi jogok nyilatkozata magában hordozza a kisebbségvédelmet

Andrássy György, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara jogbölcseleti és társadalomelméleti tanszékének professor emeritusa kiemelte, célja az volt, hogy jogi szempontból reflektáljon a kisebbségvédelem témakörére. Mint hangsúlyozta, kutatása azt a korábban említett következtetést erősítették meg,

hogy az emberi jogok nyilatkozata jogi értelemben magában foglalja a kisebbségvédelmet is, ezért abból levezetve is erősíteni lehet ezt a törekvést.

Tisztázni kellene a fogalmakat

Problémásnak, továbbgondolásra érdemesnek nevezte ugyanakkor, hogy az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett elvek közül

az emberi méltósághoz való jogról szóló cikk összekapcsolódik a vallási sokféleséghez, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joggal, ám a kulturális és nyelvi sokszínűséggel nem.

Andrássy György kitért továbbá arra is, az őshonos kisebbség, mint fogalom definíciójának pontatlansága is akadálya lehet a kisebbségvédelem ügynek. Felvetette, hogy a nemzeti vagy történelmi kisebbég fogalmi kategóriája könnyebben értelmezhető lehet.

Vezetőkép: Gyurcsík Iván; Kalmár Ferenc és Andrássy György a könyvbemutatón. Fotó: MTI/Balogh Zoltán