Kincset rejtő Árpád-kori várat találtak a Fejér vármegyei Kincsesbányán (VIDEÓ!)
Tudok egy meseszép történetet. Van benne kicsi szerelem, sok-sok természet, némi kaland, jó sok barátság és egy valódi kincs. Mindegyik igazi és gyönyörű. S van benne jó kis tanulság is, amit már előre elárulok. Ha szeretünk valamit, s ha teszünk érte, sőt, ha másokkal is megszerettetjük, s mások is tesznek érte, akkor az a valami felemelkedik, arannyá változik, kinccsé magasztosul. Jegyezzük fel, ebben a történetben két kincs is van, egy kézzelfogható és egy szívvel érezhető.
Hol volt, hol nem volt, Fejér vármegyében, Székesfehérváron egy picit túl, Ilku Máté és felesége, Andrea Iszkaszentgyörgy külterületére költözött, ahonnan csak kőhajításnyira fekszik Kincsesbánya – nomen est omen – központja, a kis falu, amely alapvetően a bauxitbányászata miatt jött létre, a falu, ahol négyemeletes blokkházak alkotnak egységet sorházakkal és kiskertes családi házakkal. Olyan új ez a falu, hogy jelenleg még sem temploma, sem használatban lévő temetője sincs. Erre a szocializmus idején nem figyeltek, manapság viszont végre már törekszik rá a helyi önkormányzat, hogy mindez megvalósuljon. Ez azonban már egy másik történet lesz.
Bár a szálak azért itt is összeérnek, ha égbe bogozva is. Ugyanis Kincsesbánya, ez a kicsiny múltú falu, most történelmet, új identitást nyer.
Hogy megértsük, térjünk vissza Mátéékhoz. A fiatalemberbe gyermekkora óta, mint jó kertész, plántálta a történelem, a régészet, s ekképpen a haza szeretetét az édesapja. Iszkaszentgyörgy külsőre megérkezve hamar batyut kötött, hogy feltérképezze a környéket.
„Az egyik turistatérképen rá is akadtam a Vaskapu hegy oldalában található, akkor még csak feltételezett Árpád-kori kisvárra” – mondta el Ilku Máté, akivel nem tábortűz mellett, hanem a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban beszélgettünk, lévén, hogy ott dolgozik.
Hősünk nem csupán bakancsos túrázás közben járja a múltat és a tájat, hanem könyvtárakban is, így hamar megtalálta a Fejér megye várai című könyvet, benne Terei György régész két hasábnyi írását erről a várról. Eszerint egy terepbejárás történt anno a várnál, amelyről tehát valószínűsíthető volt, hogy Árpád-kori, de ezt – a közelmúltig – nem erősítette meg régészeti kutatás.
A vár Kincsesbánya Rákhegy nevű településrészén található, amelyet viszont nem a huszadik század második felében jelentékeny bányaművelés hozott létre, korábbi. Rákhegy szinte összeér a következő településsel, Fehérvárcsurgóval. A Fehérvárcsurgói-víztározónál találkoznak.
S hogy milyen vár van itt? Képzeletnek való. Falak és tornyok, őrsereg és várkapu most nem áll ott… Talán a föld mélye rejti ezek nyomát.
„Nyár volt, amikor először kilátogattunk oda. Dzsindzsás, sűrű aljnövényzet fogadott bennünket, hova ösvény, turistaút nem vezetett”
– mondta Máté, csak a GPS-koordináta vezette őket iránymutató csillagként.
Ilku Máté nemcsak a múlt iránti rajongása miatt becsülhető, barátokat is jól választ. Jó kapcsolatban van a megyeszékhely múzeumának régészeivel. Így amikor megkérte Szücsi Frigyes régészt, hogy tartson vele ehhez a várhoz, nem kellett sokáig noszogatnia őt.
Közben eljött az ősz, lehullottak a levelek, megnézték a területet együtt is, és elhatározták, hogy kezdeményeznek egy fémkeresős kutatást a lelőhelyen. Éppen Szücsi Frigyes a koordinátora a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti Programjának, amely tagjai olyan lelkes önkéntesek, akik fémkeresővel, vagy anélkül, idejükkel és erejükkel támogatják a múzeum tervszerű ásatásait. Jellemzően azokat az ásatásokat, amelyek iránt nagy társadalmi érdeklődés van, illetve amelyek aktuális tudományos kérdéseket vetnek fel.
Bő egy éve, 2024 január elején elvégezték tehát az első fémkeresős kutatást. A helyszín, hiszen a természet uralta vitézül, nehezen adta magát, a lehullott levelek, a bokrok akadályozták a tudományos vizsgálódást, mégis – már ekkor is – nagyon sok lelet bukkant felszínre.
„Ezek a leletek – például egy törött buzogányfej, nyílhegy, IV. Béla és V. István ezüst dénárok kerültek elő – nagy eséllyel bizonyítják azt, hogy ez valóban egy Árpád-kori kisvár”
– mondta Ilku Máté, aki nem is teketóriázott, Frigyessel közösen tartott egy vetített képes beszámolót a kincsesbányai művelődési házban a helybelieknek, hogy ők is mind megtudják, van bizony múltja a helynek, ahol élnek, s nem is akármilyen! Büszkék lehetnek a földre, ahol élnek!
Már az előadás végén majdnem két tucat ember jelentkezett, hogy szeretne benne lenni abban az egyesületben, amely a vár ügyét karolná fel.
A vár és a tenni akarás híre és vágya futótűzszerűen terjedt a faluban. Márciusban „közfelkiáltással” hozták létre a Vaskapu Vár Baráti Kört. A már közel negyven főt számláló tagsággal bíró egyesület őszre hivatalosan is létrejött.
Ahogy édesapja Mátét, úgy oltotta be a történelem, a régészet, s ekképpen a haza szeretetével Ilku Máté a kincsesbányaiakat. Igaz, ami igaz, jó, termékeny földre lelt, nem kellett sokáig győzködnie a helyieket.
A várbarát csapat azután felvértezve tettvággyal, kíváncsisággal, ágvágókkal, metszőollókkal és a szükséges engedélyekkel, egy szép novemberi napon bozótirtásba kezdett a vár területén, hogy azután a fémkeresős „osztag” eséllyel „támadhasson” újra. A terület sajátosságai miatt választottak novemberi időpontot. Fülöp Attila, várbarát kertész mindenféle gépeket, ágdarálót, fűkaszákat is magával hozott a bozótirtásra, így a munka jól haladt. Majd akkor vált igazán eredményessé, amikor egy megtisztított részen magas és erős hangra váltott az egyik fémkereső eszköz, hogy minden szerszám a földre hullt, s minden szempár odatekintett.
Találtak valamit, de már nemcsak egyszerű fegyvertöredéket, nemcsak egy elmosódott feliratú pénzdarabot, réges-régi lószerszám maradványát, hanem egy edényt, amely ekkor még lehetett volna akár valami újabb kori robbanószerkezet, akna maradványa is, s amelyből egyszer csak érmék spricceltek elő.
Valóságos kincset rejthettek el anno a várban, ezt találták meg! A több száz érme jelenleg restaurátor, illetve numizmatikus szakembereknél van, vizsgálják. Várjuk az eredményeket. Előzetes tájékoztatást már adott a múzeum:
Mint azt Szücsi Frigyes a Vasárnap.hu-nak elmondta, izgalmas kérdés, hogy mi a záróveret, vagyis az időben a mához legközelebb eső érme. Az utalhat arra, mikor rejtették el a kincset. Lehetséges, hogy V. István korában, tehát a késő Árpád-korban, de ez még nem nyert egészen bizonyosságot.
„Rengeteg leletet adott a hely, ez temérdek információval szolgál, olyan információkkal, amelyeket más forrásokból nem ismerünk. Nyílt egy újabb kis kukucskáló ablak a múltra, amelyen át olyan dolgokat tudhatunk meg, melyekről korábban fogalmunk sem volt” – mondta Szücsi Frigyes.
„A régészet a modern világ jelensége. A hagyományos ember benne élt a történelemben, mitikus világszemlélete volt. Nem is volt kifejezett igénye arra, hogy kutassa a múltat, mert az élő mítoszokkal a történelem része volt. A modern ember elkezdett elszakadni a gyökereitől. Sőt, ez most már elég előrehaladott folyamat. Mindazokban, akik hasonló kutatásba fognak, szerintem ott kapiskál a háttérben az a gondolat, hogy meg kell keresni az összekötő kapcsot az őseinkkel. Egy tiszta forrást keresünk a múltban! Nekem legalábbis ez egy óriási motiváció. Összefüggést látok aközött, hogy miközben a modernitás egyre jobban betör az életünkbe, egyre nagyobb igényünk van arra, hogy visszanyúljunk az őseinkhez, mert a valódi életet keressük ebben a digitalizálódó és technikailag őrülten haladó világban. A régészet megnyit egy kis szellemi kaput a múltba, elindítja az emberben a gondolkodást”
– fogalmazott a szakember.
Izgalmas kérdés az is, milyen célt szolgálhatott anno a vár. Erre a kérdésre egyértelmű válasz még biztosan nincs. A régész feltételezése szerint lehetséges, hogy egy átjárót ellenőrzött az erősség, hiszen egykor ezen a területen folydogált a Gaja-patak őse. Akár még az is lehetséges, hogy részben innen védték a székesfehérvári várárkok vízellátását szabályozó gátat. Mindez egyelőre logikai összefüggéskeresés, a régészeti „kirakósjátékból” fakadó, tisztázásra váró felvetés. Hasonló, szintén lehetséges továbbgondolása a vár sorsának az – erre Ilku Máté hívta fel a figyelmünket –, hogy az erősség a török kor elejéig használatban lehetett, hiszen arra az időszakra datált leleteket is találtak már a területen.
„Reméljük, hogy sor kerül ásatásokra, és előkerülnek olyan konkrét leletek, melyek ezt be is bizonyítják” – tette hozzá.
A munka dandárja a várbarátok körében is csak most kezdődik el. Azontúl, hogy szeretnék, ha tavasszal feltáró ásatást végezne a területen a múzeum, szervezik a vár társadalmasítását, népszerűsítését is. Június 14-ére szervezik az első várnapot, amelyen
„13. századi hagyományőrző csapatok fogják megmutatni azt, hogy milyen is lehetett az élet a vár fénykorában”
– mondta Ilku Máté.
Érkeznek majd kézművesek, akik a kor hangulatát megidéző rekonstruált tárgyakat hoznak magukkal, a mindennapi élet tárgyait, illetve ékszereket, viseleteket. A gyerekeknek kincskereső játékokat szerveznek, a meghívott hagyományőrző csapatok pedig bemutatják azt is, hogyan csatáztak egykor, ha arra volt szükség.
Ezenkívül konferenciát is szeretnének tető alá hozni, továbbá céljuk az is, hogy a közvetlen közelben elhaladó Országos Kéktúrába is bekapcsolják a várat. Információs tábla és erdei pihenőhely létesülhetne a helyszínen, hogy a Vértesből a Bakonyba átérve, a kirándulók olyan helyen pihenhessenek meg, amely már az Árpád-korban is nagy jelentőséggel bírt.
„A hosszú távú terv az, hogy a vár teljesen meg legyen kutatva, hogy az egészet megássuk; esetleg műemléki visszafalazást kapjon, de ez most még nagyon-nagyon távolba vesző cél. Az biztos, hogy most egy jó húsz évre programot és munkát kapott az egyesület és mindenki, aki szeretne ebben részt venni” – mondta Ilku Máté.
A mesének nincsen vége. Boldogan élnek.
Vezetőkép: Ilku Máté, a kincsesbányai Vaskapu Vár Baráti Kör elnöke. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona
