Igent mondott a Jóisten hívására a harangrajongó kántorból lett veszprémi pap

A harangok azért vannak, hogy a hívők lelkét a Jóistenhez emeljék – vallja Kulcsár Dávid, a veszprémi Szent Mihály-székesegyház káplánja. A harmincötödik életévében lévő pap a harangokhoz fűződő különleges rajongása és szakmai ismeretei miatt is szolgál 2022 októbere óta a bazilikában, ahova idén költöznek be és vissza az új és megújult harangjai. Egy háromszáz, sőt ezeréves történet folytatódik!

– Milyen felújítások zajlanak, zajlottak a veszprémi Szent Mihály-székesegyháznál, és milyen megélni mindezt most, a 2025-ös jubileumi szent évben? Mit jelent ez az itteni katolikusoknak?

– Ez egy történelmi jelentőségű beruházás, azért is, mert a várnegyed barokk kori újjáépítése óta, azaz mintegy 250 éve nem volt ilyen volumenű építkezés itt, a veszprémi várhegyen. Összesen 18 épület újul meg, ebből három templom, a többi pedig a csatlakozó épületek, köztük az Érseki Palota, a különböző kanonoki házak, rendházak, illetve a volt piarista gimnázium is. Veszprémet nevezzük a királynék városának is: Boldog Gizella királyné szerepe megkerülhetetlen, egyfajta alapítóként, mecénásként volt jelent a székesegyház eredetijének építtetésekor. A felújítások alkalmával pedig azt is kimutatták a szakértők, hogy ezen a helyen a történelem keresztény szempontból nem Szent Istvánnal és Boldog Gizellával kezdődött: korábbról is vannak nyomai a kereszténységnek. A székesegyháztól északra a Szent György-kápolna körül feltártak olyan temetkezéseket, amelyek a X. századból származnak. Tudjuk azt, hogy a Dunántúlon több területen is voltak olyan helyek, ahol a kereszténység már a magyarok bejövetele előtt megjelent. Itt is ez feltételezhető. Nagyon izgalmas az is, hogy a székesegyház feltárásánál találtak olyan faltöredékeket, oszlopokat, amelyek rokonságot mutatnak azokkal a falfelületekkel, amelyek a Tihanyi Apátság altemplomában vannak. Hasonló vöröskő oszlopokat lehet látni a székesegyházban.

Ezek is mutatják a főtemplom ősiségét, és azt a megdöbbentő tényt, hogy a történelem folyamán, noha nagyon sok esetben áldozatául esett ez az épület különböző veszedelmeknek – tűzvészeknek, törökdúlásnak –, mégis vannak olyan kövei, amelyek akár Szent Istvánt és Boldog Gizellát is „láthatták”. Egy több mint ezeréves kontinuitásról beszélhetünk.

Jelentős a székesegyház melletti Szent György-kápolna feltárása is, ahol a hagyomány szerint Szent Imre herceg tisztasági fogadalomtétele történt. Ennek nyomait 1957-ben találták meg, de akkor nem teljes körű feltárás történt. A kápolna most már látogatható lesz, és liturgikus használatba is kerül: a székesegyház keresztelőkápolnájaként telik meg új élettel. Udvardy György érsek úrnak nagyon fontos szempontja volt a felújítások előkészítése során, hogy a várban található szent terek ismét liturgikus funkciót kapjanak. Az Érseki Palota és a Nagypréposti Palota között elhelyezkedő Gizella-kápolna egy szintén történelmi jelentőségű, XIII. századi kápolna. Ennek vizsgálata, feltárása is megtörtént. Oda kerül át Boldog Gizella ereklyéje, amit eddig a székesegyházban őriztünk. A székesegyházzal szemben lévő ferences templom felújítása is zajlik, ott majd állandó szentségimádást szeretnénk megvalósítani, hogy legyen egy olyan hely is a várban, ahol az elcsendesedésnek nyílik tere az idelátogatók számára.

– Izgalmas korszakát éli a székesegyház azért is, mert a harangjai most nincsenek itt. Hol is vannak és mikor térnek vissza?

– A török kor utáni újjáépítés időszakától tudjuk pontosan, dokumentáltan, hogy milyen harangjai voltak a székesegyháznak. Idén van a 300. évfordulója annak, hogy a barokk stílusban újjáépített székesegyházba Franz Ulrich Scheicheltől, egy bécsi harangöntőtől megrendeltek négy nagyméretű harangot. Emellett lakott még két kisebb méretű harang is a szentély fölötti kis huszártoronyban. Ez az állapot állt fenn egészen az első világháborúig, amikor hazánk templomainak jelentős részéből – ágyúöntés céljából – elvitték a harangokat. Ez nem kímélte meg a veszprémi székesegyházat sem. Az első világháború után egyetlen harang, a legnagyobb méretű maradt csak meg. Ez mind a mai napig megvan, hazánk nagyharangjai közül ez a legidősebb. Az egy nagyon szép egybeesés, hogy idén, amikor megújul, éppen háromszáz éves ez a nagyharang. Jómagam 2022. október 1-jén kezdhettem meg szolgálatomat a székesegyházi plébánián mint káplán. Ez is egy szerencsés egybeesés, hiszen én – hogy úgy mondjam –, hobbi harangrajongó vagyok gyermekkorom óta. Cél volt, hogy azt az ismeretanyagot, amit hosszú éveken keresztül az országot járva, a harangtornyokat kutatva megszereztem, azt kamatoztatni tudjam, segítsem az itt zajló munkálatokat. A nagyharang már nagyon rossz állapotban volt, főként a felfüggesztése volt problémás, ezért egészen Tirolig, Innsbruckig kellett elszállítani. Ez a hatalmas méretű harang 1725 óta nem hagyta el a tornyot. A templom 1907 és 1910 között átépítése során, amikor még a tetőt is elbontották, akkor is a helyén maradt. Nagy kihívás volt az elszállítása. Egy hatalmas hőpajzs alatt – időben pedig 2-3 hét alatt –, a harangot 800 fokra fölhevítve történt meg az újonnan megöntött úgynevezett korona hozzáhegesztése a haranghoz. A múlt héten Innsbruckba látogattam a harangszakértőnkkel, és örömmel tapasztaltuk azt, amit az ottani mesterek is megerősítettek, hogy nagyon szép végeredményt kaptunk.

– Milyen „társakat” kap a 300 éves nagyharang?

– Új harangok is készültek. 1937-ig az akkori egyházi vezetés pótolta a rekvirált harangokat, abban az évben öt új harang készült, az is történelmi jelentőségű esemény volt a város életében. Fájdalmas abba belegondolni, hogy bár újra hat harangja lett akkor a székesegyháznak, 1944-ben, a második világháború alatt jött újabb rekvirálási hullám ismét elvitt két harangot, az újonnan elkészült öt harang közül a legnagyobbat, az 1704 kilogrammost, illetve a 499 kilogrammos társát. A második világháború után a politikai rendszer változása, valamint az egyház üldöztetése miatt egészen az 1970-es évekig kellett várni arra, hogy az újabb harangpótlás megtörténjen. Ekkor azonban nem azt a két harangot pótolták, amelyeket hadi célokra elvittek, hanem egy 700 kilogrammos, a hangsorba nem illeszkedő harang készült. Ezért volt az a szándékunk most, amikor lehetőség nyílt a székesegyház teljes körű megújítására, hogy ez terjedjen ki a harangokra is. Azért készíttettünk most Innsbruckban új harangokat – a régiekből többet majd várhatóan más templomok kapnak meg –, mert fontosnak tartottuk, hogy tényleg olyan, kellemes hangzást kapjunk, ami a régi időkre is visszavezet. A városban van egy olyan mondás, hogy Veszprémben vagy a szél fúj, vagy harangoznak.

A veszprémi identitáshoz nagyon erőteljesen hozzátartozik a harangok léte. Itt, a várban egészen különleges akusztikai élmény hallani a harangok hangját. Az is nagyon fontos cél volt, hogy ezt az élményt át tudjuk adni azoknak, akik ide akár vendégként, akár hívőként megérkeznek, hogy a harangok hangja is a Jóistenhez emelje a lelküket.

– Kiről kapják a nevüket a harangok?

– A régi nagyharang, amelyet a népnyelv öreg Mihálynak nevez, a Szentháromság tiszteletére készült. Az öt új harang közül a legnagyobbnak – a korábban rekvirált harang után – Szent Mihály lesz a védőszentje, a sorban következő harang Boldog Gizella királyné nevét kapja. A harmadik új harang, tehát a nagyság szerinti sorban negyedik védőszentje főegyházmegyénk patrónája, Szent Anna lesz. Az ötödik pedig Bódi Mária Magdolna nevét viseli majd, akit húsvét után, április 26-án avat boldoggá a szentatya megbízásából Veszprémben Erdő Péter bíboros. A boldoggá avatás szertartásán, a szentmise elején, a helyszínen kivetítve is lehet látni majd ezt az új harangot, illetve e harang hangjára fog elkezdődni a szentmise. A hatodik harang védőszentjének Szent Györgyöt, a székesegyház melletti ősi kápolna patrónusát választottuk. A harangokat a februári megérkezésük után, mielőtt elfoglalnák helyüket a toronyban, közszemlére tesszük, hogy közelről is megnézhessék őket a veszprémiek és az idelátogatók.

Több mint tízezer zarándokot várnak Bódi Mária Magdolna áprilisi boldoggá avatására

– Mit jelent személyesen önnek, hogy részt vehet ebben a munkában 2022 óta?

– Egy kedves pap barátom azt mondta néhány nappal ezelőtt, amikor erről beszélgettünk, hogy

„Dávid atya, ez életed műve”.

Nekem, mint harangrajongónak, nagyon nagy öröm, hogy ez itt megvalósulhatott, hiszen tényleg beírtuk magunkat ezzel a történelembe. Amikor az ember ilyen dologra vállalkozik, ebben közreműködik, az a szándék vezérli, hogy aki hallja a harangok hangját, annak a lelkét is megérintse. Egy veszprémi hölgy mesélt nekem egy történetet.

Hosszú éveken keresztül nem járt templomba. Noha gyerekkorában kapott vallásos nevelést, eltávolodott az egyháztól. Itt, Veszprémben a színház mellett van a Regina Mundi-templom, az előtte lévő buszmegállóban várakozott, amikor megszólaltak a templom harangjai. Látta a rengeteg embert, aki a templom felé megy. Egyfajta megmagyarázhatatlan belső késztetést érzett arra, hogy ő is bemenjen. Otthagyta a buszmegállót, bement, és onnantól kezdve megváltozott az élete, Isten közelségébe került.

Ez a harangok szerepe, hogy kiemelje a figyelmünket a hétköznapok valóságából, hogy a szívünkig jusson el a zúgásuk.

– Említette, hogy gyermekkora óta rajong a harangokért. Mit jelent ez pontosabban?

– A nagymamámnál, falun, figyeltem, milyen kultúrája van a harangozásnak. Egy vájt fülű, egy hívő azért odafigyel arra, hogy mire szólít a harang, illetve a különböző harangoknak – akár a koruk, akár az anyagminőségük, akár az öntőjük miatt – eltérő hangjuk van. Amikor a közösségi médiában beindult az élet – ez nekem nagyjából a gimnáziumnak, meg aztán az egyetemi éveimnek az elejére tehető –, alakultak olyan csoportok, ahol közös érdeklődésűek jöttek össze, illetve a Youtube-ra is felkerültek olyan videók, főleg Nyugat-Európából, németországi és osztrák területekről, amelyeken a harangok hangját rögzítették. Sokan szisztematikusan járták és térképezték fel a templomtornyokat, illetve azok harangjait. Kedvet kaptam hozzá, hogy a saját környezetemben én is nekiálljak ennek. Jó 6-7 éven keresztül – 23 éves voltam, amikor befejeztem a jogi egyetemet, utána mentem a teológiára –, egészen addig, ameddig a szemináriumot elkezdtem, nyaranta, a hasonló érdeklődésű barátaimmal jártuk az országot, hogy föltérképezzük a különböző harangokat. Ez odáig vezetett, hogy én körülbelül 600-700 toronyban járhattam, és 300 körüli videóval rendelkező Youtube-csatornám van, igaz, már évek óta nem frissült. Most már vannak mások, egy új generáció, akik a mi példánkon kinevelődtek, és folytatják ezt a nagyon szép, mondhatjuk azt, hogy értékmentő tevékenységet. A harangokkal nem nagyon szoktak foglalkozni, pedig önmagában

minden harang a történelemnek egy adott pontját bizonyítja.

Nagyon sokszor akár azokkal a feliratokkal, amelyek rákerültek, azokkal a történetekkel, amelyek az öntésükhöz kapcsolódnak

– A harangok iránti rajongás megelőzte, és magával hozta azt, hogy a jogi egyetem után a teológiára ment, és eljutott a papi hivatásig?

– Biztos, hogy hozzájárult. Viszont – és ez is egy érdekes összecsengés – én alapvetően zeneértő és -művelő ember vagyok, hétéves korom óta foglalkoztam a zenével, most már ugyan kevésbé, de összesen tíz évig tanultam zongorázni, aztán hat évet orgonálni, és elvégeztem egy kántorképző tanfolyamot is. Tíz éven keresztül végeztem Oroszlányban, a szülővárosomban, illetve hét éven át a szomszédos Kecskéden kántori szolgálatot. A harangoknak ez a fajta vizsgálata is a zenéhez kapcsolódik.

Számomra a papi hivatás fölismerésében is segített a zene, a kántori szolgálat, és a harangok vizsgálata.

Nagyon sokat adott az istenkapcsolatomhoz, a világlátásom alakulásához az, hogy olyan közösségekben járhattam, ahol megengedték azt, hogy a harangokat megnézzük, hogy videófelvételt készítsünk a hangjukról. Biztos, hogy nagy szerepe volt ennek is abban, hogy aztán igent mondjak a Jóisten hívására.

Vezetőkép: Kulcsár Dávid, a veszprémi Szent Mihály-székesegyház káplánja. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona