Mit üzennek a református lelkészek díszes palástjai?
Könyvelőből lett palást- és paszománykészítő népi iparművész Kiss Árpádné Katalin.
A református lelkészek palástján többféle motívum is látható, melyek a gyülekezeti hovatartozást is hirdethetik. A paszomány aprólékos, finom munka, amely több száz év örökségét jeleníti meg. Kiss Árpádné Katalin palást- és viseletkészítő harminchetedik éve készíti a lelkészek viseletét, egyedivé téve azokat kézzel készített paszományaival, amelyek történeteket mesélnek el. A népi iparművésszel a Magyarországi Református Egyház hivatalos oldalán jelent meg interjú különleges mesterségéről.
Kiss Árpádné Katalin debreceni műhelyében egy nagy asztalon találhatók előkészítve egy palást elemei: a vasalt bársony, a pliszézett hátrész, a gallér és a váll-lap, mellettük az általa horgolt paszományok. A palástok mellett egyéb hétköznapi, ünnepi viseletre, például női blézerre, férfiöltönyre, bocskaira is horgol díszítményeket.
A palástkészítő eredeti szakmája könyvelő volt, jelenleg a debreceni kistemplomi-ispotályi református gyülekezet presbitere. A népművészet mestere már több évtizeddel ezelőtt elköteleződött a református lelkészek által viselt palástok és paszományok készítése mellett.
Arra a riporteri kérdésre, hogy mennyi időbe telik egy ilyen viselet elkészítése, elmondta, hogy általában néhány hét alatt szokott végezni a munkával.
– Amikor megkeres egy lelkész, megkérem, hogy találkozzunk, mert szeretném megismerni. Megmutatom neki a paszományokat. Ritka, amikor valaki nem tud választani, sőt, azt róják fel, hogy nagy a bőség. Amikor elkészül a palást, jön a próba, amikor még lehet változtatni a méreten. Nagy öröm látni a lelkészeket, hogy milyen boldogan viselik a palástjukat. Megtisztelő számomra, ha valaki engem bíz meg a palástja elkészítésével, ezért igyekszem úgy megalkotni, hogy a lelkész a szolgálata részének és magáénak is érezze
– fejtette ki Katalin.
Az iparművész fontosnak tartja, hogy a lelkipásztor maga válassza ki azt a díszítményt, amit viselni szeretne a palástján.
– A háromhurkos, a dárdás mintát tekinthetjük hagyományosnak, amelyek a bocskai öltönyöket is díszítették. Sokáig nem használtak mást a palástokon sem, de idővel szerettem volna saját alkotású paszományt használni díszítésként – mondta, majd hozzátette, az adott szimbólum és minta, ami a palástra kerül, kifejezi a lelkipásztor hovatartozását, hogy melyik gyülekezetet képviseli szolgálatakor. Az viseletkészítő azt is elárulta, hogy a motívumok kiválasztásakor oda kell figyelni arra is, hogy ne sértse a palást méltóságát.
– Református templomok gyakori díszítőeleme a tulipán, például a festett kazettás mennyezeten vagy az orgonán. A lelkipásztorok is szeretik ezt a díszítést a palástjukra. Ennek van női és férfi változata is. A női tulipán kifejezi a nőiséget, a férfi tulipán pedig sokkal szikárabb megjelenésű. A paszományok kiválasztásakor előfordul, hogy egy lelkész olyan díszítést készíttet, amilyen másnak nincsen
– avat be a mesterség titkaiba a palástkészítő.
A népi iparművésszel készült teljes interjút a Református.hu oldalon olvashatják el.
Vezetőkép: Kiss Árpádné Katalin palást- és viseletkészítő népi iparművész. Fotó: Zelenka Attila
