Steinbach József: A gyógyulás útja a másikra figyelő bibliai kedvesség

A világnak a másikra figyelő, az életet építő „bibliai kedvességre” van szüksége; és ez egyben a gyógyulás egyetlen útja is, mert a másikra figyelve az ember elszakad a saját sebeitől. Erről beszélt Steinbach József református püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke karácsony alkalmából.

Steinbach József kiemelte: kedvességre van most szükség, ebben a megosztott, háborúskodó világban, amelyben néha megengedhetetlenül durván beszélünk és bánunk egymással. Arra a kedvességre, amely a másik emberről jót akar gondolni, szólni, amely fel akarja őt emelni. Ez a kedvesség igazából figyelem arra, akit az Isten „ránk bízott”. Hangsúlyozta, hogy ez a gyógyulás egyetlen lehetősége is, mert a másikra figyelve az ember elszakad saját magától, a saját sebeitől, problémáitól.

 

„Ha magammal foglalkozom, az megbetegít, és a gyógyulás útja, amikor elkezdem a másikat hordozni” – fogalmazott a református püspök. Azt is mondta: a következő esztendőre ezt a biblikus kedvességet, Isten színe előtti másikra figyelést kéri Jézustól a református egyháznak is, „szeretetteli egységben”.

 

„Ez most a legfontosabb”. 

 

Steinbach József kitért arra: az elmúlt év megrendítette, megrázta és bűnbánatra, önvizsgálatra indította a reformátusokat. Nekik, akik a bűnbocsánatot hirdetik, merniük kell bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni, ha valamit rosszul tettek. Értékelése szerint kár volna tagadni, hogy az elmúlt egy év felszínre hozott egyfajta megosztottságot is a reformátusok között, de meglátása szerint „ezek a sebek gyógyulnak”.

A gyülekezeteinkben, az intézményeinkben, sőt a Kárpát-medencei Magyar Református Egyházban is mindenki a helyén van, hűséggel teszi a dolgát és jórészt túl van a megrázkódtatáson. Steinbach József jelezte: a januárra tervezett belső egyházi konferencián szeretnék bibliai, teológiai és nem aktuálpolitikai értelemben körbejárni, hogy mi történt az elmúlt évben és hogyan vezet út a megújulás felé. Ugyanakkor azt reméli és azért imádkozik, hogy ezzel a konferenciával elvarrják a szálakat, és végre ki tudják mondani: „szeretnénk előre tekinteni és tenni a dolgunkat”. Szeretnénk gyógyulni – folytatta, és „mindent meg is teszünk érte”, de jó lenne, ha látnák az emberek, hogy mennyi mindent tesz, hányféle módon szolgál a református egyház.   

Az MRE szeretetszolgálata 70 ezer embert lát el a gyermekvédelemtől, a nevelőszülői hálózattól és a súlyosan sérült gyermekeket gondozó intézményeitől kezdve az idősgondozásig és a hospice szolgálatig. Külön kiemelte a Bethesda Gyermekkórházat, ahol a sokszor nehéz körülmények között végzett, magas színvonalú szakmai munka mellett jelen van az a „megmagyarázhatatlan többlet”, amitől hiteles keresztyén intézménnyé válnak. Megemlítette a gyülekezeti munkát, hangsúlyozva, hogy a nagy- és kisvárosi kiemelt szolgálat mellett próbálnak helytállni vidéken is, ahol sok helyen szinte csak a református lelkész foglalkozik az emberekkel, mert már sem iskola, sem posta nincs.

Steinbach József a református egyház előtt álló feladatokról beszélve rámutatott: el kell gondolkodni az egyházi struktúra átalakításán, mert gyülekezet- és embercentrikusabb egyházra van szükség. 

Az egyház legfontosabb feladata, hogy az evangéliumi örömhírt, amely minden embernek szól, el tudja juttatni mindenkihez, minden korosztályhoz. Az embereket pedig ma sokszor nem direkt módon kell megszólítani, hanem leülve melléjük, meghallgatva őket.

Kérdés az is – tette hozzá, hogy van-e bennünk, keresztyénekben valami olyan plusz töltet, ami „minden nyomorúságunk ellenére átsüt rajtunk”. Talán a legnagyobb hiány az egyházban most éppen a hitelesség, ami alapján az emberek rákérdeznek az evangéliumra.

Az egyháznak az a feladata, hogy szeresse, megértse az embereket, közösségbe kerüljön velük, és egy bizalmi viszonyban közvetíteni tudja nekik „azt a többet, amit csak Isten adhat”.  

Ezt az egyház nagyon elfelejtette – fűzte hozzá. Azt is mondta: újból és újból felvetődik egyházon belül, hogy mi a püspök feladata. Fontosnak nevezte, hogy egy püspök a vezetői feladatok mellett „maradjon terepen” is. Minden vezetés szolgálat, felelősség – mondta, hozzátéve, hogy azokat a vezetőket szereti, akiknek látszik az arcukon, hogy tudják, felelősek azokért, akiket az Isten rájuk bízott, és ez alatt a súly alatt „illene összetörni”. 

 

Steinbach József szerint szükséges lenne, hogy a zsinat mint az MRE legfontosabb törvényalkotó, döntéshozó és tanítói szerve, ne csak törvényhozással foglalkozzon, hanem azokkal a kérdésekkel is, amelyek a társadalomban felvetődnek. 

 

Megemlítette, hogy az eutanáziáról a szintén általa vezetett Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadott egy „megértő, emberies, de mégis hitvalló nyilatkozatot”. Elmondta azt is: a református egyházon belül külön munkacsoport dolgozik a házasság, a család, a szexualitás témájában készülő tanításon, és további kérdésekről is szeretnék majd megfogalmazni és elmondani az álláspontjukat. 

 

Az egyház lassan reagáló test, olyan, mint egy tankerhajó, ha elmozdítjuk a kormányt, csak órák múlva kezd el kanyarodni. De vannak olyan helyzetek, amelyekről Jézus azt mondja, hogy ha ti nem szóltok, és nem azonnal szóltok, akkor „a kövek fognak kiáltani”.

 

Ezekben a helyzetekben nem lehet végigjárni a hivatalos állásfoglalás útját. Másfelől az egyház igenis megszólal, vannak képzett szakembereink, akik számos felületen elmondják véleményüket, akár pro és kontra is. Emellett hetente több mint félmillió embert ér el a református egyház a templomaiban. 

 

Megjegyezte ugyanakkor:

„egyre inkább azt látom, hogy vannak időszakok, amikor komolyan kell venni a Biblia azon tanítását, miszerint jó csendben lenni, és várni az Úr szabadítására”. Ha nem is hallgatni, de ritkán szólni, mert aki ritkán szólal meg, az hangsúlyosabban tud szólni

– mondta Steinbach József.

Vezetőkép: MTI/Kovács Tamás