Ferenc pápa még 2019-ben rendelte el, hogy a Loretói Boldogságos Szűz Mária emléknapja az Általános Római Naptárban december 10-e legyen annak emlékére, hogy a hagyomány szerint ezen a napon került Szűz Mária szülőháza Loretóba. Az ünnep kapcsán érdemes feleleveníteni, hogy nemcsak „angyali kezeknek” köszönhető a Szent Ház fennmaradása.

Ferenc pápa még 2019-ben rendelte el, hogy „a Loretói Boldogságos Szűz Mária választható emléknapja az Általános Római Naptárban legyen december 10-e: az a nap, amely Loretóban ünnep, és amelyet minden évben ünnepelnek”. Az ünnep kapcsán több katolikus portál is foglalkozik a loretói Szent Ház történetével, amely a hagyomány szerint angyali közreműködéssel 1294. december 10-én került a Szentföldről Loretóba. A Catholic News Agency a történettel kapcsolatban feleleveníti, hogy Joseph Lapponi pápai orvos 1900-ban fedezett fel a Vatikáni Levéltárban olyan iratokat, amelyek szerint az Angeli nevű bizánci nemesi család mentette ki a Szűzanya házát a muszlim megszállók elől. Ilyen formán valóban angyalok menthették ki a Szent Házat, hiszen az Angeli név görögül és latinul is „angyalokat” jelent.

Falfeliratok hitelesítik a Szent Ház eredetét

Az aciastampa.com cikkében a Szent Ház hitelességével foglalkozik Alessio Santinelli régész segítségével, aki a témában „Loreto szent kövei” címmel könyvet is írt. A cikk ugyanakkor elöljáróban felidézi azt az 1465-ből származó krónikát, amely a XIV. századi történetet rögzíti a Szent Házról. A krónika így ír:

„A ház Galilea Názáret nevű városában volt. És ebben a házban született Szűz Mária, itt nevelkedett, itt köszöntötte Gábriel angyal; és végül ugyanabban a szobában táplálta fiát, Jézus Krisztust […] Aztán az apostolok és a tanítványok azt a szobát templommá szentelték, ünnepelve ott az isteni titkokat”.

A cikkben ezután térnek át a Szent Ház hitelességének kérdésére, amellyel kapcsolatban a régész arról beszél, rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre, ugyanakkor az elsöprő érvet azok a falfeliratok jelentik, amelyek igazolják, „a Szent Ház Názáretből származik, mert csak a Szentföldre jellemzőek”. Az állítást igazolja továbbá a kövek számozása, és hogy egyes feliratok fejjel lefelé olvashatók. Santinelli megállapítja, hogy a feliratok, a kövek elhelyezkedése önmagukban hitelesek, és egyúttal cáfolják azt a hiedelmet, hogy egy kis, Loreto-közeli kápolnából származnának.

Illusztris házassági ajándék

Fontos ugyanakkor kitérni a Szent Ház magyar vonatkozásaira is, amelyeket a nyugati világ kevésbé emleget, különösen az Árpád-házra vonatkozóan. Prokopp Mária művészettörténész többek között „Az esztergomi Bakócz-káplna, a magyar Loréto” című tanulmányában eleveníti fel, hogy a kápolnát Anjou Fülöp, Magyarországi Mária nápolyi királyné tizenhárom gyermekének egyike kapta esküvői ajándékként leendő apósától, Nikephorosz Angelosz epiruszi despotától. Ennek is köszönhetően a Szent Házat, annak tégláit először az akkor a Magyar Királysághoz tartozó, Adria parti Terzátóba, Fiume közelébe vitték.

Az előkelő házassági ajándék és gesztus annak is volt köszönhető, hogy Anjou Fülöp Nápolyi Mária révén családilag is kötődött ahhoz az Árpád-házhoz, amely a korban számtalan szentet adott az egyháznak. Nápolyi Mária maga is annak az V. Istvánnak volt a leánya, akinek testvére volt többek között Szent Kinga és Árpádházi Szent Erzsébet, így Nápolyi Mária gyermekként ilyen illusztris társaságban nevelkedve vitte magával ennek lelkületét Nápolyba. Nem is lehet véletlen tehát, hogy a magyar zarándokok már a XIV. századtól jelen vannak Loretóban.

Címlapkép forrása: Wikipedia