Ungváry Zsolt: Románia – én így szeretlek
A politika nem áll meg a határainknál. Elsősorban természetesen a hazai események érdekelnek bennünket, de mindaz, ami Európában – sőt a világban – történik, hatással van a mi sorsunkra is. Figyeljük a különböző országok választásait, mert az ottani eredmények nem közömbösek számunkra.
Általában örülünk, ha nemzeti konzervatív, sőt akár radikális erők szerepelnek jól, mert a balliberális, kozmopolita, globalista renddel szemben szövetségeseink lehetnek. Két kivétel azonban van: ha a szlovák vagy román szélsőséges nacionalisták túl sok szavazatot kapnak, az nekünk rossz hír, mert ők többnyire élesen magyarellenesek. Ezt ráadásul elég primitív egyszerűséggel űzik, nem is saját hagyományaikra és eredményeikre büszkék, mert ez nem is volna túl hosszú lista; sosemvolt országukat nagyhatalmi kegyből nyerték, amit máig nem tudtak feldolgozni, ezért a „patriótáikat” nem a szeretet fűti elsősorban, hanem a gyűlölet. Így pedig nehéz együttműködni.
Calin Georgescu első helye a kétfordulós román köztársasági elnök-választáson ezért nem kifejezetten jó hír. Noha az előzetes felmérések – sőt a voksolás napján készített exit pollok szerint is – a vert mezőnybe várták, mindenkit megelőzött. A második egy liberális nő (Elena Lasconi) lett, a minden fronton esélyesnek hitt induló tovább sem jutott.
A közvélemény-kutatók teljes csődje önmagában nem csoda, idehaza például 15-20 %-os eltéréssel mérik az erőviszonyokat, tehát akárkinek is van igaza, a többiek csúnyán melléfognak. Amerikában sem tudták (merték) Trump magabiztos győzelmét előre jelezni. Az igazán nagy gond a mi szempontunkból, hogy elfogadható román jelölt nem is nagyon szokott lenni. Az erdélyi magyarok a szokásos dilemma elé kerülhettek: vajon a második világháborús vasgárdistákat éltető sovinisztába, vagy az Orbán Viktort Romániából kitiltani szándékozó egykori televíziós újságíróba helyezzék bizalmukat.
Hiába a Ceausescu-rezsim és velük együtt a kommunizmus bukása, a román vezetőkben azóta sem telt sok öröme a magyar kisebbségnek. A szász Johannis éppen olyan kevéssé váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mint előtte Basescu. Olyan helyzet is előállt 2000-ben, amikor a második fordulóba az ex-kommunista Iliescu és a Nagy-Románia Párt által delegált Vadim Tudor jutott, hogy egy székely atyafi aképpen fogalmazott utóbb: a voksolás reggelén nem borotválkozott, nehogy a szemébe kelljen néznie annak, aki Ion Iliescura húzza be az ikszet…
Miközben a „magyar uralom” alatt Erdélyben egyre több román élt, és a rettenetes elnyomás eredményeként többségbe kerültek, addig a román uralom száz éve alatt az erdélyi magyarság megfeleződött; vagy inkább a harmadára csökkent… A tendenciákon – bárki is került az elnöki palotába – a modern politika semmit sem javított, sőt.
Miután kellőképpen kibosszankodtuk magunkat keleti szomszédunk lakosságának hajlandóságán és preferált politikusain, újabb meglepő hír érkezett a honi ellenzékünk által gazdasági-jogállami-európai bezzegországnak hirdetett Romániából: az alkotmánybíróság megsemmisítette az eredményt, s miközben néhány külföldi szavazókörben már elkezdték a második fordulót bonyolítani, törölték az egész folyamatot.
Nem a számolást csalták el, hanem mindenféle külső manipulációs beavatkozásokat gyanítottak: kampányfinanszírozás, közösségi média tendenciózus reklámjai… Mivel a választás titkos, ezért legfeljebb azt állítjuk ezzel, hogy az állampolgár megvezethető, és nem képes felelősen és intelligensen megítélni a jelölteket. Ez egyszerre lesújtó kritika az emberekről, az általános választójogról és a közösségi platformokról, amelyek ezek szerint mégis képesek befolyásolni a választásokat. Ugyan nálunk is gurultak a dollárok a baloldalhoz (Márki-Zayhoz és Karácsonyhoz például), és a Facebook algoritmusai igen mostohán bántak a keresztény-konzervatív tartalmakkal, mégis kevés volt mindez ahhoz, hogy győzzenek.
A román eredmények láttán sokan fogták a fejüket nyugaton, az alkotmánybírósági határozat azonban megnyitott egy új utat a későbbi problémás választási eredmények megfelelő kezeléséhez. Eddig, ha a nem megfelelő jelölt nyert, akkor mindenki más összefogott a győztes ellen (Franciaország, német tartományi választások, Ausztria), de most egy új lehetőség kínálkozott: meg kell ismételni a voksolást. Lehetőleg – erre Romániában mintha lenne is szándék – az érvénytelen referendum nyertesét ki is kell zárni.
December 20-a után helyre állhat a világ rendje: Románia mint állam gyakorlatilag megszűnik. A régi elnöknek lejár a mandátuma, őt a szenátus elnöke helyettesíthetné, de mivel december elsején parlamenti választások is voltak, ott még nem állt fel az új testület. Ezt megakadályozandó Klaus Johannis elnök már közölte, hogy hivatalában marad, amíg le nem bonyolítják a megismételt választást – várhatóan márciusban. Ezt a trükköt Zelenszkij is játssza egy ideje, ami nem volna baj, de a minket folyton demokráciából és jogállamiságból oktatók vethetnének olykor pillantásokat másfele is.
Bár a helyzet az, hogy a tapasztalatok alapján nekünk szinte teljesen mindegy, ki lesz a román elnök, azért jó érzés látni, hogy néhány határvonal önkényes átrajzolásával még nem lehet működőképes országokat létrehozni. Évszázadok politikai-kormányzati-kulturális tapasztalatait nem lehet megspórolni. Nem véletlenül számít ritkaságnak, ha egy állam akár ezer évig létezik jogfolytonosan…
Címlapkép: Calin Georgescu, a romániai elnökválasztás első fordulójában legtöbb szavazatot szerző független jelölt a sajtó képviselőihez beszél egy bezárt szavazóhelyiség előtt Mogosoaiában 2024. december 8-án. Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
