A karácsonyi zene mint biznisz

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a karácsonyi zene napjainkra egy különálló kategóriává vált a zeneipari palettán, és egyre több előadó érzi szükségesnek a karácsonyi zenepiacra való betörést, hiszen óriási üzleti haszon érhető el általa.

De mégis mi köze van Krisztus születésének ahhoz a társadalmi jelenséghez, ami a gyorsan elévülő földi javak, csecsebecsék, digitális készülékek iránti sóvárgó vágyról, és azok mindenáron való beszerzéséről szól?

Az év ezen szakaszán, ha őszinték vagyunk magunkkal, leginkább olyan dolgok járnak a fejünkben, mint a „nehogy valakinek elfelejtsek karácsonyi ajándékot venni”, „vajon sikerül-e mindent időben beszerezni?”, „hányan állnak majd sorba a halas részlegnél, és marad-e még nekem?”, „mit szólnak a vendégek, ha nincs kellő alapossággal kitakarítva a ház”, és a sort lehetne folytatni tovább.

Mindeközben záporoznak felénk a vásárlásra ösztönző hatások, így az év többi részéhez viszonyítva is még több reklám, szórólap, óriásplakát, e-mail dolgozik azon, hogy lehetőleg egy percünk se legyen tiszta fejjel és szívvel gondolkodni, megnyugodni, megállni és az elmúlt évet átértékelni magunkban.

Persze Jézus születése nehezen egyeztethető össze az ilyenkor megszokott árudömpinggel és az ehhez társuló fogyasztói attitűddel, mégis egy bibliai párhuzamból is adódhat ez a jelenség. Egyesek szerint a karácsonyi ajándékozás szokása a bölcsek történetéből ered, akik Jézushoz utaztak és aranyat, tömjént, valamint mirhát vittek magukkal.

A történetnek azt a részét talán elfelejtettük, hogy a bölcsek mindegyike csak egy ajándékot vitt, és minden ajándéknak volt értelme. A tömjén a zsidó istentiszteletben használt parfüm volt, és jelezte, hogy az emberek Jézust imádják. Az arany a királyokhoz kapcsolódott, és azt a bizonyos keresztény hitet képviselte, hogy Jézus a királyok királya. A mirha olyan parfüm volt, amelyet a holttestekre helyeztek, hogy kellemes illatúak legyenek, és ez Jézus jövőjét jellemezte: szenvedését, halálát, majd feltámadását.

De milyen szerepet tölt be az év ezen szakaszában a zene?

A karácsonyi zene alapjában véve nosztalgikus, egy másik korszakból való, többnyire akusztikus hangszerelésű és ezáltal elkülönbözik az év többi részében tapasztalt fősodratú zenei iránytól. Nem ritkán a 40-es vagy 50-es évekből származik, az akkor népszerű dallamvezetést alkalmazza. A kényelem és az ismerősség érzése kerül a fókuszba az alkotásnál.

Ahogy karácsony idején és az adventi várakozási időszakban rendre megtelnek a nagy üzletláncok, plazák, bevásárlókomplexumok lelkes vevőkkel, emberekkel, ehhez hasonlatosan a zenei termékek iránti kereslet is megnövekszik. Elvégre szükség van olyan dalokra, amelyek különlegesebbé teszik ezt a hónapot, és a dalszövegük könnyen beilleszthető a mainstream fogyasztói narratívába.

Nem meglepő az sem, hogy eme materialista szemlélet megtestesítésére sokkalta alkalmasabb a Télapó, avagy Mikulás alakja, mint az emberiség megváltója Jézus Krisztus.

A Mikulás mint egy vidám, öreg, kövér, élénkpiros öltözetben járó-kelő figura ábrázolását a Coca-Cola találta ki 1931-ben, és ez mára a karácsony egyik jelképeként lett ismert. Persze a Mikulás, mint olyan, előtte is létezett a köztudatban, de imázsa kevésbé volt berögződve. Számtalan videóklipben megjelent azóta, a figura népszerűsége töretlen.

Sajnos a Mikulással fémjelzett produkciók, dalok globális szinten elvették a figyelmet – és emellett az anyagi forrásokat is – a bibliai témájú ünnepi énekektől. Ezzel egy merőben profán, deszakralizált irányba terelték a karácsonyt.

Most, hogy a népszerű zeneszolgáltató platformok (Spotify, Deezer, Apple Music) éves lendületet adnak a szezonális daloknak, az ünnepi zenei üzletág 177 millió dollárt ér évente csak az Egyesült Államokban a Billboard becslése szerint. A jogdíjak tekintetében is óriási nyereségre tehetnek szert, akik ügyesen lovagolják meg ezt a lehetőséget, hiszen az ünnepek alatt sok-sok évvel ezelőtt készült dalokhoz is szisztematikusan visszatérünk, ez a nyári slágerekről nem mondható el. Ezért fordulhat elő, hogy olyan több évtizedes klasszikusokról beszélhetünk, amikor a karácsonyi dalokra gondolunk, mint például a Whamtől a Last Christmas vagy Mariah Carey-tól az All I want for Christmas, ami tavaly sorozatban ötödik éve került a Billboard Hot 100 élére. Nagy a kísértés tehát egy feltörekvő vagy már befutott előadó esetében, hogy csatlakozzon ehhez az illusztris körhöz, és kényelmesen várja minden évben a karácsonyt, tudva, hogy sok milliós passzív jövedelemre tesz majd szert pusztán a jogdíjak által.

Nagy népszerűségnek örvendenek az ünnepi zenei lejátszási listák is, amelyeken keresztül szintén rengeteg új hallgatót lehet szerezni. Chertől Kelly Clarksonon át Ariana Grandén és Justin Bieberen keresztül sokan próbálkoztak az elmúlt években bekerülni a legnépszerűbb ünnepi dalok előadói közé.

Valójában a zenei piac ezekben az időkben ugyanúgy reagál a karácsonyi forgatagra, mint minden más kapitalista üzletág, azaz minél több profitot szeretne belőle magáénak tudni, és ezt persze értéksemlegességet hirdető, élvezeteket hajszoló üzenetekkel teheti meg a leghatékonyabban.

Mit mondana erről Jézus? Jézus tanításaiban alapvetően a testi sík, a földhözragadt szemlélet meghaladása volt a középpontban, és a fókuszt mindig a szellemre, avagy lélekre helyezte, hiszen az a születésünk óta bennünk rejlő megmagyarázhatatlan részünk, amely a Jézusban való hit által továbbörökíthető a Mennyek országába.

Személyes véleményem szerint az oly sokat hangoztatott boldog és békés karácsony egyik feltétele az evangéliumi üzenet felelevenítésében rejlik. Ebbe beletartozik a dalválogatás is, ezért ha módunkban áll, válasszunk keresztény szellemi töltetű énekeket aláfestőként az ünnepek alatt.

2021-ben Ferenc pápa egy ünnepi beszédében arra buzdította a katolikus híveket, ünnepeljék úgy a karácsonyt, hogy Jézus Krisztus közelségére összpontosítsanak, ne pedig az ünnep fogyasztói, kereskedelmi vonatkozásaira.

„Ne éljünk hamis karácsonyt, kereskedelmi karácsonyt. Engedjük magunkat Isten közelségébe. Abba a közelségbe, amely együttérző és gyengéd”

– tanácsolta a pápa 2021. december 10-én.

Címlapkép forrása: Pixabay