Nemzeti gyásznap – Hős katonaorvosokra emlékeztek a fővárosban


Hirdetés

Hős katonaorvosok tiszteletére tartott közös megemlékezést a Nemzeti Fórum Egyesület és a Honvédelmi Minisztérium hétfőn Budapesten, a magyar orvos hősi halottak emlékszobránál. Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke beszédében azt hangsúlyozta: a szobor „sajátos helyen”, az egészségközpont és a Ludovika között van, ahol „sajátos erőtér van, ez a szobor egy örök áramforrás, erőtér, amely soha nem tud kimerülni”.

Felidézte: 1956. október 23-át követően „a hirtelen jött lehetőségben, szervezetlenségben” szinte órákon belül képes volt egy kis, aztán egyre nagyobb közösség megszerveződni, és unokatestvére – aki orvostanhallgatóként vett részt a sebesültek mentésében – elmondásából ismeri, hogyan tudtak az emberek nemzetként viselkedni, tenni és helytállni abban a 12 napban. Hozzátette:

1956. november 4-én azonban a szovjet tankok dübörgése ébresztette őket hajnalban, és mint mondta, nem tud szabadulni annak a rettenetnek, félelemnek az emlékétől, amit a szülei arcán akkor látott. Mint mondta, fontos emlékezni a katonaorvosokra, és köszönet illeti munkájukat, amit azért végeznek, hogy nyugalomban éljünk.

Szavai szerint fontos, hogy legyen erős, megbecsült, jól felszerelt hadserege az országnak.


Lezsák Sándor, az Országgyûlés fideszes alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke beszédet mond a hõs katonaorvosok tiszteletére tartott budapesti megemlékezésen a magyar orvos hõsi halottak emlékszobránál a nemzeti gyásznapon, 2024. november 4-én.
MTI/Lakatos Péter

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arról beszélt: amíg lesznek háborúk és amíg lesz magyar honvédség, a nemzetnek mindig szüksége lesz orvoskatonákra.


Hirdetés

Köszönjük, amit a nemzetért tesznek, és nagy tisztelettel emlékezünk meg azokról, akik a hazáért életüket kockáztatók életét mentették

– fogalmazott.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter beszédet mond a hõs katonaorvosok tiszteletére tartott budapesti megemlékezésen a magyar orvos hõsi halottak emlékszobránál a nemzeti gyásznapon, 2024. november 4-én.
MTI/Lakatos Péter

A miniszter beszédében emlékeztetett: a 20. század a háborúk és diktatúrák kora volt, a magyarság csaknem minden generációjának fegyvert kellett fognia, a két világháborúban harcolókat és a felkelt nemzetet az 1956-os forradalomban orvosnemzedékek kísérték a csatatérre, „hogy gondoskodjanak egészségükről, és megpróbálják megmenteni az életüket ott, ahol aratott a halál”.

Küzdelmük ugyanolyan elkötelezettséget és hozzáértést, hősiességet és önfeláldozást igényelt, mint fegyverrel állni az ellenség elé és az arcvonalban küzdeni

– fogalmazott.

A miniszter szerint Horvay János szobra nemcsak az orvoshősökre emlékeztet.

Mellettük ott voltak a soha meg nem énekelt szanitécek és sebesültvivők, valamint a méltatlanul elfeledett ápolónők. Rájuk is emlékeznünk kell!

– fogalmazott. Hozzátette: az ő áldozatos munkájuk nélkül a legtöbb orvosi erőfeszítés hiába lett volna.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte: az egészségügyi katonák embert próbáló szolgálatát a feledés járja körül, és ahogyan lehetetlen számon tartani minden harctéri hőstettet, ugyanúgy lehetetlen felidézni minden megmentett életet.

Ugyanakkor a nemzet önmagával szembeni kötelessége, hogy időről időre fellobbantsa az emlékezés fényeit, és tisztelegjen elkötelezett szolgálatuk előtt

– mondta.

A magyar hősi halott orvosok józsefvárosi emlékművénél koszorúval emlékezett Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Lezsák Sándor és Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára. Mellettük az ’56-os, az orvos- és ifjúsági szervezetek is elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.

Forrás: MTI, Fotó: MTI


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb