Fura celebek fura szokásai
Egy régi ismerősömről – aki egyébként egyetemet végzett, tájékozott és érdeklődő ember – kiderült, fogalma sincs, ki az a Palvin Barbara. Kisvártatva Szoboszlaira terelődött a szó, és üres tekintete láttán rákérdeztem, tudja-e, kiről beszélek. A fejét rázta.
Tény, hogy az információözönben, és a különböző algoritmusok által irányított virtuális világban kéretlenül pillantunk bele olyan emberek sorsába, akikről normális körülmények között nem is kellene tudnunk. De vajon kívül lehet-e ezen teljesen maradni? Azt még értem, hogy valaki nem szereti a focit, a bulvárhíreket pedig eleve negligálja, de furcsa, hogy a naponta elénk ömlő áradatban eddig elkerülte a figyelmét ez a két celeb.
Persze, velem is számtalanszor megesik, hogy „világhírű” zenekarok, könnyűzenei előadók ügyes-bajos dolgain továbbgörgetek, mert életemben nem hallottam róluk. Míg Szoboszlai kapcsán azért nehezen vitatható a személyét hitelesítő valós teljesítmény, rengeteg hírességnél azonban hiába keresünk ilyesmit. Pláne, ha olyan szubkultúrák képviselői válnak celebbé, amelyek az emberek többségét egyáltalán nem érdeklik, vagy kifejezetten idegenkednek tőle.
Lakatos Márk ennek a mesterségesen gerjesztett, jelentéktelen alakokat ismertté tevő mechanizmusnak egy szerencsétlen terméke. Attribútuma a nemi identitása, és az erre felépített imázsából nyilatkoztatja ki rendszeresen közéleti kérdésekben a véleményét. Mivel ezek többnyire kormánykritikusak és a keresztény-konzervatív társadalom értékrendjével szöges ellentétben állnak, az ellenzéki médiumok szívesen adtak teret neki.
Számunkra egyáltalán nem meglepő módon, a médiát elárasztó hírekből most az látszik kiderülni, hogy Lakatos nem egyszerűen a saját neméhez vonzódik, de korábban kiskorúakkal is fajtalankodhatott, ellenszolgáltatásért; egy akkor 15 éves fiú vallomása alapján például neki egy pár cipőt és pénzt ígértek.
A pedofilia gyanúja ugyan – egyelőre – még a liberális körökben is kiverni látszik a biztosítékot (legalábbis, ha a Fideszt vagy annak politikusait lehet vele ütni), ezért az érintett hirtelen eltűnt a nyilvánosság elől.
A baj azonban sokkal általánosabb, és hiába a sok modernség és nyitottság, azért nehéz tagadni; a normálistól eltérő szexuális irányultság jó eséllyel előbb-utóbb kikanyarodik a törvényesség medréből.
Az emberi törvényekkel persze éppen az a baj, hogy többséggel, akarattal, bármikor módosíthatóak, így hirtelen legálissá téve a legbrutálisabb aberrációkat is.
Láttunk – és látunk – már olyat, hogy csak gombnyomás kérdése, s máris életkor, etnikum, származás, vallás vagy politikai vélemény alapján megsemmisítendővé válhatnak adott csoportok.
Ezért az emberi törvények sosem írhatják felül az istenieket, a biológiát, fizikát nem lehet véleményessé tenni. Amíg a többség érzete, erkölcsi mércéje nem billen át a gonosz tartományba, addig az efféle devianciákat üldözni fogják.
De a szándék, az erő és a küldetéstudat már megvan ahhoz nyugaton, hogy új erkölcsöt (vagy éppenséggel teljes erkölcs nélküliséget) kényszerítsenek ránk. Rövid sikerek után a jakobinusok, majd a bolsevikok is belebuktak ebbe. De nem tettek le róla, csak a központjukat helyezgetik ide-oda. Egyelőre még a szexualitás sajátos, Lakatos-féle értelmezése a többség határozott elutasításával találkozik.
De legyünk éberek, mert bizonyos időközönként a legvadabb rémálmok is testet öltenek.
Fotó: illusztráció
