Trumpot klasszikus üzletemberi tapasztalata teszi képessé az államok közötti konfliktusok lezárására a szakértő szerint

Donald Trump klasszikus üzletemberi attitűdje miatt könnyebben képes diplomáciai megállapodásokat is kötni. Ő a „transactional policy” képviselője, míg Kamala Harrisnek az „értékeken alapuló külpolitika” kötöttségei miatt sokkal inkább meg van kötve a keze – nyilatkozta a Vasárnapnak Moldicz Csaba, az MCC Külgazdasági Műhelyének vezetője, hozzátéve, véleménye szerint, ha Trump nyerne, sokkal több esély lenne a lezárásra Ukrajna esetében és hasonlóképpen a Közel-Kelet esetében is, az ő győzelme nagyobb mozgásteret eredményezne.

„Trump az attitűdje miatt könnyebben képes üzleteket, »dealeket« kötni” – mondta el portálunk megkeresésére Moldicz Csaba, az MCC Külgazdasági Műhelyének vezetője szerint ugyanakkor Kamala Harris esetleges győzelme az amerikai elnökválasztáson a bideni vonal követését, a kevéssé hatékony demokráciaexport folytatását jelentené a külpolitikai „frontvonalakon”. Igaz, mindez az amerikai választókat nem különösebben érdekli, nekik az a fontos, s emiatt ugyan ki hibáztatná őket, hogy mennyi adót kell fizetniük ezután.

A korai választáson, illetve levélben már meg is kezdődtek a választások az Egyesült Államokban, eddig több mint 40 millióan szavaztak, vagyis magas részvétel várható. Megjósolható-e a végeredmény?

Hadd idézzek Kenneth Galbraithtól, aki azt mondta egyszer: a makrogazdasági előrejelzés elsődleges célja, hogy az asztrológiát kedvezőbb színben tüntesse fel. Azt hiszem, hogy ez a gondolat itt is megállná a helyét. Annyira szoros a verseny, hogy a különbség a két jelölt között gyakorlatilag statisztikai határon belül van. Hogyha a jelenlegi adatokat kimerevítenénk mint végeredményt, akkor azt látnánk, hogy nagyon-nagyon csekély többséggel, de Trump nyerne, merthogy a kulcspontnak tartott államokban – Wisconsin, Michigan – egy orrhosszal ő vezet, de igazából ez valódi következtetésre nem ad lehetőséget.

Két Európa számára különösen fontos háborús gócpont, az ukrajnai és a közel-keleti konfliktus kapcsán is fontos, hogy melyik jelölt nyeri az amerikai elnökválasztást. Mi történhet az ukrajnai háborúban demokrata Harris, illetve mi történhet ugyanott a republikánus Trump győzelme esetén?

Trump az attitűdje miatt könnyebben képes üzleteket, „dealeket” kötni – hogy fogalmazzunk így. Azt a politikát, amit ő folytat, szokás „transactional policy”-nak hívni, ami azt jelenti, hogy ő képes rövid távú bilaterális (kétoldali) egyezményeket, megállapodásokat kötni – egy klasszikus üzletember attitűdjével, aki azt mondja: „én adok neked valamit, ezért te is adjál nekem valamit”. Ezzel szemben Harrisnél – aki a bideni vonalat követi –, azt lehet látni, hogy ő a hagyományos demokráciaexport és az úgynevezett „értékeken alapuló külpolitika” kötöttségei miatt bizonyos alapelvektől nem képes elmozdulni, ezért a tárgyalások alatt is meg lenne kötve a keze. Abban az esetben, ha Trump nyerne, úgy sokkal több esély lenne a lezárásra Ukrajna esetében és hasonlóképpen a Közel-Kelet esetében is, az ő győzelme nagyobb mozgásteret eredményezne. Egész egyszerűen azért, mert akkor lehet üzletet elérni, akkor lehet tárgyalni és végeredményt hozni, hogyha hajlandóak rá a felek.

Például Irán politikájára is képes lenne hatni Donald Trump?

Sokkal inkább képes lehet hatni Iránra, hogyha hajlandó ő is feladni valamit, tehát egy olyan típusú üzletet köt velük, amelyben megmutatja az iráni vezetés számára, hogy van értelme tárgyalni, és hogy az a tárgyalás kiutat kínál a jelenlegi helyzetből. Ugyanakkor azt hozzá kell tenni, hogy a közel-keleti válság esetében nagyon-nagyon sok évtized felhalmozott feszültségének a megjelenését tapasztalhatjuk, a rengeteg érzelem miatt a rációra talán kevésbé lehet már hatni.

Mennyire érdeklik vajon ezek a számunkra fontos témák a választókat Amerikában? Foglalkoznak-e ezzel egyáltalán, vagy teljesen a belpolitikai kérdések alapján döntenek?

Minden választás esetében elsődlegesen a belpolitikai témák dominálnak, különösen egy olyan nagy ország esetében, mint az Egyesült Államok. Nagyobb országok esetében egyébként jellemzőbb is, hogy a választók és általában az állampolgárok sokkal inkább figyelnek a belső dolgokra. Egyértelműen a gazdaság az, ami előtérben van, és különösen az adóztatás kérdése. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni azt, hogy Trump sokkal világosabb gazdaságpolitikát kínál az Egyesült Államok állampolgárai számára, mint Harris.

Donald Trump a választás hajrájában, vasárnap a New York-i nagygyűlésén is beszélt arról, hogy halálbüntetéssel kell sújtani azokat az illegális migránsokat, akik amerikai embereket ölnek meg. Mi rejlik e kijelentés mögött?

Én azt gondolom, hogy a választási ígéreteket, és azt, ami később valóban megtörténik, érdemes elválasztani egymástól. Nyilvánvalóan egy bizonyos választói rétegnek a megnyerésére fókuszáltak ezek a kijelentések.

Mennyire feszült most a politikai helyzet, s mi várható november ötödike után, tekintve, hogy az előző választás után is voltak botrányok, a közelmúltban pedig a Trump ellen merényleteket okoztak riadalmat?

Ha nem is olyan mértékű, de hasonló feszültséget, illetve annak kivetülését biztos, hogy látni fogunk most is, hiszen bárki is nyer, az az állítás, hogy orrhosszal fog nyerni, az megállja a helyét. Emlékszünk rá, nemcsak most, hanem a korábbi választások után is alapvetően a vesztesnek volt a stratégiája az, hogy megkérdőjelezte a választások eredményét, tisztaságát. Úgy vélem, hogy igen, elképzelhetőek hasonló esetek, mint korábban, de kisebb hévvel, kisebb mértékben, mert bizonyára tanultak a négy évvel ezelőtt történtekből, és megtették a szükséges óvintézkedéseket.

Címlapkép: Moldicz Csaba, az MCC Külgazdasági Műhelyének vezetője. Forrás: mcc.hu/szombathelyi MCC