„Előttünk haladt egy ember, aki maga volt az alázat és türelem, tisztaság és egyszerűség, bölcsesség és nyíltszívűség” – végső búcsút vettek Jelenits István piarista szerzetestől

„Közöttünk élt, előttünk haladt egy ember, aki maga volt az alázat és türelem, tisztaság és egyszerűség, bölcsesség és nyíltszívűség. Egy ember, aki Istent szerette” – fogalmazott Jelenits István piarista szerzetes temetésén elhangzott búcsúbeszédében Sulyok Tamás köztársasági elnök. Zsódi Viktor, a piarista rend magyar tartományának tartományfőnöke gyászbeszédében ugyanakkor úgy fogalmazott: „köszönjük a Jóistennek Jelenits tanár úr életét és tanítását, köszönjük, hogy megmutatta a világ nagyszerűségét és a lét értékét”.

Rendtársai, barátai, tanítványai, tanártársai és tisztelői jelenlétében helyezték örök nyugalomra Jelenits István piarista szerzetest Budapesten, a Fiumei úti sírkertben kedden. A Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas teológus, nyugalmazott gimnáziumi, főiskolai és egyetemi tanár hamvait a piarista rend sírboltjában helyezték örök nyugalomra. A szertartáson részt vett Sulyok Tamás köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is.

Megmutatta a világ nagyszerűségét és a lét értékét

A gyászszertartás szolgálatát ellátó Zsódi Viktor, a piarista rend magyar tartományának tartományfőnöke gyászbeszédében Jelenits István szavait idézte az élet érelméről:

Az ember életének az az értelme, hogy a világ nagyszerűségére, a lét értékére ráeszméljen, és örömének hangot adjon.

Jelenits Istvánt kimagasló teológusként, irodalomtörténészként és pedagógusként alkotott maradandót, ugyanakkor életműve nem csupán a katolikusok, hanem az egész nemzet számára mértékadó marad, hiszen a legismertebb személyisége volt az elmúlt évtizedek katolikus közoktatásának. Zsódi Viktor felidézte, a piarista szerzetes élete annyira elválaszthatatlan volt a könyvektől, hogy nemcsak szobája volt telis-tele kötetekkel, de két fürdőszobájából az egyikben még a kádba is jutott belőlük. Ugyanakkor kiemelte, Jelenits István szemlélete a teljes ember nevelésének igénye tekintetében annak a piarista eszménynek a része, amelyet a piarista rend próbál képviselni. Az iskola ebben a tekintetben az átfogó tanításnak a helye: az evangelizálásnak, a szociális nevelésnek és a tanórán kívüli nevelésnek is központi helyszíne. A tartományfőnök kitért arra, Jelenits István betegségét is méltósággal fogadta el, és arról úgy vélekedett,

tudom, hogy Ő eszelte ki, hogy így vagyok. Nem büntetésként, nem próbatételként. Isten úgy látja, hogy megértem erre. Ezzel taníthat engem is, meg a környezetemet is. Ő tud rólam, tudja, hogy mi történik velem, követi, hogy mi van velem.

Zsódi Viktor szavait ezzel zárta:

Köszönjük a Jóistennek Jelenits tanár úr életét és tanítását. Köszönjük, hogy mesélt nekünk az emberi élet értelméről. Köszönjük, hogy megmutatta a világ nagyszerűségét és a lét értékét. Köszönjük, hogy figyelmünket sokszor irányította Krisztus üres sírjára és feltámadásának fényeire. Köszönjük, hogy életével és szolgálatával dicsőítette Istent.

Egy ember, aki Istent szerette

„Közöttünk élt, előttünk haladt egy ember, aki maga volt az alázat és türelem, tisztaság és egyszerűség, bölcsesség és nyíltszívűség. Egy ember, aki Istent szerette” – fogalmazott búcsúbeszédében Sulyok Tamás köztársasági elnök, aki kiemelte: Jelenits István atyától nemcsak, mint piarista szerzetestől, hanem szeretett tanártól, kiváló teológustól, igaz baráttól veszünk búcsút. Sulyok Tamás hangsúlyozta,

a felállított ravatal az elszakadás, a veszteséggel való fájó szembesülés helye. De hisszük, hogy aki nincsen közöttünk, hazaérkezett. Hisszük, hogy a halál Isten akarata szerint a mennyekben születésnap.

A köztársasági elnök szerint ugyanakkor Jelenits Istvánnal továbbra is élő kapcsolatot tarthatunk fenn, a hozzá fűződő személyes emlékeket továbbra is hordozhatjuk szívünkben, fordulhatunk hozzá kérdéseinkkel, világszemléletét, tanítását könyveiben, előadásaiban tovább kutathatjuk.

Államfőként, Magyarország nevében szeretnék hálát adni Jelenits István életéért. Azért a bő kilenc évtizednyi útért, amelyet végigjárt, és azért a nyíltszívű és magabiztos, reménnyel felvértezett szellemiségért, amely sugárzott belőle. Azért az együttérző figyelmességért és a nyugodt derűért, amelyet gondolataiba is újra és újra beleszőtt

– fogalmazott Sulyok Tamás.

Görbe utakon egyenesen járt

A köztársasági elnök a piarista szerzetes életét idézve kiemelte, minden nehézség ellenére, amelyet az élet fiatal korától kezdve elé gördített, Jelenits István hitte, hogy a rossz legyőzhető a jóval.

Mindig a pozitívumokat kereste. A mélységekből a magasságok felé tekintett. Az ég pedig oltalmába vette

– hangsúlyozta. Megjegyezte, az élet olyan kiemelkedő társakat rendel mellé, mint az osztálytárs Pilinszky János, Antall József vagy Zlinszky János későbbi alkotmánybíró. A kommunizmus évtizedei alatt is megtalálta a cselekvés helyeit, szervezte a fiatalok életét, kivárta felvételét a rendbe, álnéven a Vigiliában publikált, „hitre, tudásra, szép életre, jóra nevelt egy egyházellenes korban”.

Görbe utakon bár, de mégis egyenesen ment. Az elveszettek megkeresésére szegődött el. Napkeltétől napnyugtáig, Laudestől Vesperásig. Azért a szándékért járt közben, hogy az ég és a föld a kommunizmusban is összeérjen Magyarországon

– fogalmazott a köztársasági elnök.

Élete egy nem lankadó imádság volt

Sulyok Tamás hangsúlyozta, a rendszerváltozást követően Jelentits István aktívan részt vett a vidéki gimnáziumok újraindításában, újraszervezésében, Gödön még egy új szakiskolát is sikerült létrehoznia. Nemzetközi elismertségű kutató volt, vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékét, könyveket, publikációkat írt, ugyanakkor szerepe, rangja, kitüntetései mellett is mindig ugyanaz az ember maradt.

Jelenits atya mindennapi munkája, tartózkodó odaadása, egész élete egy el nem lankadó imádság volt. Hangja most elcsöndesedett, de itt van velünk az a sok ajándék és ragyogó örökség, amit tőle kaptunk

– zárta beszédét Sulyok Tamás.

Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán