Most derül ki, hogy Németország demokrácia-e még


Hirdetés

Az elmúlt évtizedek legfontosabb tartományi választásait tartották a hétvégén Németországban. Az eredmény hatásai azonban a következő napokban lesznek igazán érezhetőek.

Nagy meglepetés nem történt, ahogyan az már régóta várható volt, Türingiában a patrióta, jobboldali, bevándorlásellenes AfD megszerezte első tartományi győzelmét.

Ráadásul nem is akárhogy. Majdnem 10%-ot vert a második helyezett CDU-ra, miközben a kormánykoalíció pártjai közül a szociáldemokrata SPD épphogy bejutott, a másik két erő, a zöldek és a liberálisok pedig kiestek a helyi törvényhozásból.

Földrengésszerű változások jellemzik a szintén keletnémet Szászországot is, ahol a CDU csak egy hajszállal kerekedett az AfD fölé, miközben a kormánypártok támogatottsága külön-külön itt is 10% alatt maradt. A képet tovább árnyalja, hogy harmadik helyen mindkét tartományban a szélsőbaloldali pártból kivált Sarah Wagenknecht új formációja zárt, amely bizonyos tekintetben még a szélsőbalnál is radikálisabb, ugyanakkor ellenzi a migrációt. Ami biztosan elmondható a voksolás után, hogy

a választók a változásra szavaztak és nagyon erőteljes üzenetet küldtek arról, hogy elegük van a jelenlegi politikai elitből és az általa képviselt irányból.

Ezt nemcsak az mutatja, hogy a kormányzó három párt összesített eredménye mindkét tartományban csupán 10% körüli, hanem az is, hogy a kabinettel elégedetlenek voksait a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU sem tudta begyűjteni. A Friedrich Merz vezette kereszténydemokraták Türingiában csupán 2 százalékponttal szereztek többet, mint 5 éve, Szászországban pedig valamelyest még veszítettek is a támogatottságukból. Ezzel szemben az AfD 9, illetve 3 százalékponttal több voksot gyűjtött be, míg Sarah Wagenknecht szinte a semmiből ért el 10% feletti eredményt mindkét tartományban.

Persze az okoskodás máris elkezdődött, és ebben a nyilatkozatcunamiban Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár szavai voltak a legarcpirítóbbak. A 6, illetve 7%-ot szerzett párt képviselőjének szavai szerint ugyanis mindenképpen ki kell zárni a koalíciós alkukból az AfD-t. Csakhogy ezzel nem az AfD-t, hanem a rá szavazó több, mint 30%-nyi embert zárják ki a hatalomból, szembeköpve a demokrácia alapelvét, a népképviseletet.

A kancellár ezzel azt árulta el, hogy a hatalmi elit valójában teljes mértékig fittyet hány arra, hogy mit szeretnének a választók. Ha a nép nem úgy szavaz, ahogyan ők szeretnék? Sebaj! Majd ők megoldják a füstös szobák rejtekében.

Azért is indokolt ezt gondolni, mert a vasárnapi választás eredménye nem a semmiből jött. A közvélemény-kutatók már több hónapja, sőt, évek óta erre figyelmeztetnek. Az elégedetlenséget látva ugyanakkor a fősodor pártjainak eszébe sem jutott az, hogy igazodjanak a szavazók igényeihez, hogy megpróbáljanak ne egy szűk pénzügyi-hatalmi kör érdekei, hanem az emberek elvárásai szerint politizálni. Mert úgy voltak vele, mindegy, mit gondolnak a választók, majd ők „megoldják okosba’…” Csakhogy ez minden, csak nem demokrácia. Ez már annak a teljes mértékig való megcsúfolása.

És lehet azon vitatkozni, hogy az AfD mennyire szalonképes, hogy milyen figurák alkotják és jó is, ha ez vita tárgya. Azon viszont mindenkinek el kellene gondolkodnia, hogy az emberek egyharmada nem kapott náluk jobb alternatívát, amelyre szavazhatott volna.

Persze most jönnek a koalíciós tárgyalások, amelyek során a kereszténydemokrata CDU szépen-lassan majd feladja minden elvét, és összeáll a szélsőbaloldali pártokkal, hogy kormányozhasson. A szöveget már ismerjük: „nehéz volt a döntés, de a demokratikus érdekek védelme minden más szempontot megelőzött, és csak így lehetett megakadályozni, hogy az AfD a hatalom közelébe kerüljön.” Hogy mit gondol közben szegény Konrad Adenauer vagy Helmut Kohl, az meg már sajnos senkit nem érdekel. A hatalomgyár őrült sebességre kapcsolt és semmi sem érdekli. Hogy változás mikor jöhet? 2025-ben Németországban országos választásokat tartanak – már ha van értelme kiírni.


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb