Változóban a temetkezési szokásaink, fontos tudatosan készülni a halálra
,,
,,Az individuális gondolkodás a temetkezési szokásokat is átformálta, mert egyre többen szeretnének egyedi, személyes jellemzőt vinni a saját vagy szerettük elbúcsúztatásába”
– mondja Palkovics Katalin. Kiemelte: itthon a jogi keretek széles skálán engedélyezik a hamvasztást, így elhelyezhetjük elhunyt hozzátartozónk maradványait a vizeinkben, készíttethetünk gyémántgyűrűt a hamvaiból, de haza is vihetjük az urnát.
Az, hogy a hamvasztásos temetések váltak a leggyakoribb búcsúztatási szokássá, betudható a városiasodás folyamatának, a temetők korlátozott méreteinek és annak, hogy világtendenciává vált ez a szokás – véli Palkovics Katalin, aki hozzáteszi, hogy a keresztyénséget megelőző időben is uralkodó volt ez az eljárás, mert éppen a keresztyénség hozta vissza a testtől való búcsúzás szokását.
A földi maradványokat otthon tartó, ahhoz ragaszkodó hozzátartozók sokszor mondják, hogy nem tudják elengedni szerettüket, vagy hogy nem szeretnék egyedül hagyni őt, ugyanakkor sokan anyagi megfontolásból döntenek így, ez esetben a búcsúztatásról is lemondanak. Érdekes kérdés a kegyeletgyakorlás joga, amitől Palkovics Katalin szerint senkit nem szabadna megfosztani, ez mégis gyakori. De vajon megszűnik-e idővel az a helyszín, amely az embert az elmúlásra, a törékenységére figyelmezteti, ha egyre többen otthonukba vonulva búcsúznak el egy hozzátartozójuktól, és aztán elzárva tartják a hamvakat? Ha nem a temető, akkor mi emlékeztet majd minket arra, hogy az életünkkel nem csinálhatunk akármit, hogy van egy olyan erő, amely felettünk áll?
A címlapkép illusztráció. Fotó forrása: Pexels
