Ungváry Zsolt: Perbe fogták Donáth Annát
Al Capone a chicagói alvilág félelmetes alakja volt a múlt század húszas éveiben. Megannyi gaztett, megrendelt gyilkosság, a szervezett bűnözés különböző rémségei fűződtek a nevéhez. Elítélni azonban nem sikerült, mert arra gondosan ügyelt, hogy ne lehessen semmit bebizonyítani. Egyszer aztán valakinek eszébe jutott egy kiskapu, s végül adócsalásért tudták börtönbe juttatni, s ezzel kivonni a forgalomból, egyben valamiképpen megbüntetni a cselekedeteiért.
2022-ben Donáth Anna az Iványi Gábor lelkésznél tartott házkutatás során akadályozta az adóhatóság munkatársait törvényes feladatuk elvégzésében, mindezt egy odahívott tömeggel együtt, amiért a politikusnő megalapozottan gyanúsítható csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal. Ennek büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet.
Az eljárás lefolytatását korábban gátolta a tény, hogy Donáth (miként manapság Ilaria Salis, az antifa terrorista) az Európai Parlament képviselője volt, és a testület – ismerve irányultságát, mondhatjuk, hogy természetesen – nem függesztette fel a mentelmi jogát. Mivel erről közben a magyar választópolgárok intézkedtek, Donáth Anna végre bíróság elé állhat, és tisztázhatja magát. Ellentétben Al Caponéval, ő nyilvánvalóan nem fog börtönbe kerülni, az adott cselekményért ez talán túlzásnak is tűnne.
De ne feledjük: Donáth Anna öt esztendeig – saját bevallása szerint is – mindent elkövetett azért, hogy Magyarország ne kapja meg jogos jussát, ami hazánknak jelentős anyagi, erkölcsi és politikai veszteséget jelentett; részt vett az EP szinte minden olyan döntésében, amelyek Magyarországot sújtották, hátrányos helyzetbe hozták.
Folyamatosan gáncsolta a magyar érdekeket, beleértve ebbe akár az olimpiai pályázatunk megfúrását is. Ezt a köznyelv hazaárulásnak hívja, ami a legsúlyosabb bűncselekmény valamennyi közül.
A NAV-házkutatással való nyílt szembe szegülés nem mérhető egyéb, ennél sokkal kártékonyabb és veszélyesebb cselekedeteihez, de éppen azok miatt nem történik égbekiáltó igazságtalanság, ha esetleg elítélik.
Az elzárásnak mint büntetésnek alapvetően három oka van: egyrészt az elkülönítés, tehát a veszélyes bűnöző távoltartása a társadalomtól, a potenciális áldozatok védelme. Ilyen értelemben Donáth Anna aligha jelent fenyegetést. A második a megtorlás; a bűn okozta felháborodás lecsillapítása, elsősorban a kárt szenvedettek elvárásának való megfelelés. Ez esetünkben megállna, bár a magam részéről nem kívánom neki, és ha bocsánatot kérne a hazám – és így ellenem is – elkövetett bűneiért, hajlanék rá, hogy eltekintsek a megtorlástól. A harmadik az elrettentés, ami viszont illik az esetre. Hiába bukott a Momentum hatalmasat – és egyébként hiába bukik választásról választásra a komplett hazai baloldal évtizedek óta –, továbbra is megvannak azok a képviselők, közéleti emberek, nemzetközi kapcsolataikat Magyarország lejáratására használó személyek, akiknek talán jót tenne, ha egyszer végre azt látnák, hogy büntetőjogi következménye is van annak, amit csinálnak.
Úgyhogy a döntés felelősségét meghagyva a független magyar bíróságnak, némi elégtétellel vegyes kíváncsisággal figyelem, mi lesz a per sorsa.
Címlapkép forrása: Facebook/Donáth Anna
