Ferenc pápa: Ma a hit botrányára van szükségünk

Olyan hitre van szükségünk, amely az emberré lett Istenben gyökerezik – tanította Ferenc pápa vasárnap délelőtt Triesztben, az 50. Olasz Katolikus Társadalmi Hét záró szentmiséjén mondott homíliájában a vaticannews.va oldal beszámolója szerint. A szentatya arra buzdította a híveket, hogy kötelezzék el magukat a béke és a testvériség új civilizációja mellett.

A trieszti szentmisén mintegy 8500 hívő vett részt, a szentatyával együtt koncelebrált 98 püspök és 260 pap. Jelen voltak a szerb ortodox, a görög ortodox és a lutheránus egyházak püspökei és lelkipásztorai is. A szertartásra érkeztek hívek a velencei régióból, Ausztriából, Horvátországból, Szlovéniából, Angliából, Ausztráliából, Németországból, Argentínából, Kolumbiából, Venezuelából, Ukrajnából, Fehéroroszországból, Peruból, Nigériából, Kamerunból.

Nem szavakban, hanem elsősorban tettekben megnyilvánuló hitre van szükségünk, amely felébreszti a lelkiismereteket, rámutat a társadalom sebeire és kérdéseket vet fel az ember és a történelem jövőjéről, amely nem zárkózik önmagába és nem használ ki másokat – magyarázta a pápa homíliájában, kifejtve, hogy Isten végtelensége az emberi nyomorúságban, az utolsók, az elfeledettek és leselejtezettek sebzett testében rejtőzik.

Hogy a megtört szívekben ismét felébressze a reményt és támogassa az élet útjának fáradalmait, Isten mindig prófétákat hívott életre népe körében

– kezdte homíliáját a pápa, majd utalt a vasárnapi liturgia első olvasmányára. Ebben Ezekiel elbeszéli, hogy a prófétáknak gyakran lázadó néppel kellett szembenézniük, akik visszautasították őket: „fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük (Ez 2,4) – mondta róluk az Úr. Jézus is ugyanazt megtapasztalja, mint a próféták. Visszatér Názáretbe, szülőföldjére, azok közé az emberek közé, akik között felnőtt, és ők mégsem ismerik el, sőt elutasítják: „tulajdonába jött, de az övéi nem fogadták be” (Jn 1,11) – olvassuk János evangéliumában.

Márk evangéliumi szakasza pedig azt mondja, hogy „megbotránkoztak benne” (Mk 6,3), Jézus botrányt okozott nekik, de a „botrány” szó ebben az esetben nem valamilyen illetlen dologra utal, mint a mai értelmezés szerint. Jelentése „botránykő”, gátló tényező, ami lebénít és megakadályozza, hogy továbbmenjünk. A pápa ennek kapcsán arra buzdította a híveket, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: Melyik az az akadály, ami meggátolja őket abban, hogy higgyenek Jézusban? – ismertette Ferenc pápa szavait a beszámoló.

Jézus földijeinek beszédét hallgatva azt látjuk, hogy csak evilági történeténél, a családi hátterénél állnak meg, és ezért nem tudják megmagyarázni, hogy József, az ács fiából, vagyis egy hétköznapi emberből hogyan származhat ennyi bölcsesség, sőt még a csodatevés képessége is. A botrány tehát Jézus embersége. Az akadály, amely meggátolja ezeket az embereket abban, hogy felismerjék Isten jelenlétét Jézusban, az a tény, hogy ő ember, egyszerűen József ácsmester fia: hogyan tudná Isten, a mindenható kinyilatkoztatni magát egy emberi test gyarlóságában? Egy mindenható és erős Isten, aki megteremtette a földet és megszabadította népét a rabszolgaságból, hogyan teheti magát gyengévé olyannyira, hogy emberi testben jöjjön el, és leereszkedjen, hogy megmossa a tanítványok lábát? Ez a botrány – állapította meg aszentatya.

Egy olyan hit, amely egy emberi Istenen alapul, aki leereszkedik az emberiséghez, és gondját viseli, akit megrendítenek sebeink, aki magára veszi fáradalmainkat, aki kenyérként töri meg magát értünk. Egy erős és hatalmas Isten, aki mellettem áll és mindenben kielégít, az vonzó. Egy gyenge Isten, aki szeretetből meghal a kereszten, és tőlem is azt kéri, hogy győzzem le minden önzésemet, és kínáljam fel életemet a világ üdvösségéért, ez egy botrány

– fejtette ki ismét a pápa.

Kifejtette, hogy ma pontosan erre van szükségünk: a hit botrányára. Egy olyan hitre, amely az emberré lett Istenben gyökerezik, és ezért egy emberi hit, hús-vér hit, amely belép a történelembe, amely megsimogatja az emberek életét, amely meggyógyítja az összetört szíveket, amely a remény kovászává és egy új világ magjává válik. Olyan hit ez, amely felébreszti a lelkiismereteket a zsibbadtságból, amely rámutat a társadalom sebeire, amely kérdéseket vet fel az ember és a történelem jövőjéről; olyan nyugtalan hit, amely segít legyőzni a középszerűséget és a szív restségét, amely tüske lesz egy olyan társadalom testében, amelyet gyakran elaltat és elkábít a fogyasztói szemlélet.

A fogyasztói szemlélet – folytatta Ferenc pápa – „egy csapás, egy rákos daganat, amely beteggé teszi a szívet”, önzővé teszi az embert, és arra készteti, hogy csak önmagára figyeljen.

Mindenekelőtt olyan hitre van szükségünk, amely kizárja az emberi önzés számításait, amely elítéli a rosszat, amely ujjal mutat az igazságtalanságokra, amely megzavarja azoknak a cselszövéseit, akik a hatalom árnyékában a gyengék kárára boldogulnak

– mondta a pápa, s megállapította, hogy sokan mások kihasználására alkalmazzák a hitet.

Jézus a saját testében élte meg a hétköznapok próféciáját, belépett az emberek mindennapi életébe és történeteibe, kinyilvánítva Isten együttérzését a megsebzett emberiség emberi és törékeny ügyeiben. És emiatt egyesek megbotránkoztak rajta, akadállyá vált, elutasították, egészen odáig, hogy bíróság elé állították és elítélték. Ő mégis hű maradt küldetéséhez, nem rejtőzött el a kétértelműség mögé, nem kötött alkut a politikai és vallási hatalom logikájával. Életét az Atya iránti szeretet felajánlásává tette.

Mi, keresztények is arra kaptunk meghívást, hogy Isten országának prófétái és tanúi legyünk, életünk minden helyzetében, mindenütt, ahol lakunk

– mondta a pápa a tudósítás szerint.

Címlapkép: Ferenc pápa (k) a trieszti Olaszország Egysége téren pontifikált miséjén 2024. július 7-én. Mellette Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke (b), Massimiliano Matteo Boiardi pápai ceremóniamester (b2), Diego Ravelli püspök, pápai szertartásmester (j2) és Luigi Renna, Catania érseke (j). Fotó: MTI/AP/Alessandra Tarantino