A jobboldali változás elkezdődött
Több országban is komoly belpolitikai hullámokat vert a hétvégi európai parlamenti választás. A kontinens pártrendszerének átalakulása pedig gyökeres változásokat hozhat az erőviszonyokban.
A belga és a francia kormány sem élte túl azt a földrengésszerű változást, amelyet az európai parlamenti választás okozott az ország belpolitikai életében. Belgiumban az eddigi koalíciós kormány legnagyobb ereje, a flamand liberális párt csupán a tizedik helyezést érte el a voksoláson, és egyetlen képviselőt küldhet a következő Európai Parlamentbe. Nem véletlen, hogy Alexander de Croo miniszterelnök azonnal be is nyújtotta lemondását. Kiderült ugyanis, hogy az általa képviselt politikára egyáltalán nincs igény a választók részéről.
Hasonló helyzet alakult ki Franciaországban, ahol a Macron elnök vezette kormánypárt szinte pontosan feleannyi szavazatot szerzett, mint a Marine Le Pen vezette szuverenista erők.
Vagyis a francia szavazók is határozott véleményt mondtak arról, hogy hogyan képzelik el a jövőjüket, és mi a véleményük Macron végletekig kiélezett háborús retorikájáról és arról a társadalmi kísérletről, amelyet Franciaországban folytat. Azt itt már csak halkan teszem hozzá, hogy akik most a Fidesz kudarcáról beszélnek, legyenek szívesek körbenézni az európai politikai palettán!
A magyar kormánypárt egy máltai és egy román párt után a harmadik legmagasabb arányú győzelmet aratta európai összehasonlításban.
Máshol az éppen hatalomban lévő kormánypártok még próbálnak felocsúdni a minden eddiginél nagyobb vereségből. Gondoljunk csak Németországra, ahol a három koalícióban lévő párt együttes támogatottsága is alig haladta meg a 30%-ot. Itthon pedig a kormányzó pártszövetség, a Fidesz-KDNP 44% feletti eredményt ért el, vagyis a választók alapvetően arról küldtek visszajelzést, hogy jónak tartják az irányt, és bizalmat szavaztak a béke mellett határozottan kiálló erőnek és politikusainak.
De visszatérve az európai szintre! A Fidesz mellett több más nagy nyertese van még a tegnap estének: a már említett szuverenista Marine Le Pen Franciaországban és a szintén szuverenista Giorgia Meloni Olaszországban. És szinte az összes jobboldali és szuverenista erő, amelyek összesen nagyjából annyi mandátumot szereztek, mint a mostani második, szociáldemokrata frakció. Ez azt jelenti, hogy ha Le Pen és Meloni, valamint Orbán Viktor, magyar miniszterelnök ügyesen tárgyal és egyezkedik, akkor a jobboldalnak sokkal nagyobb hatása lehet az európai politikára, mint eddig. Ez pedig a választások nyertesét, a Néppártot is befolyásolhatja. Valószínűleg Manfred Weberék is érzik a jobbközép pártcsaládban az európai politika folyamatos jobbra tolódását, a Néppártnak pedig mindenképpen szüksége lesz partnerekre a többség biztosításához. Eddig a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal alkottak többséget, de ez könnyen megváltozhat most, hogy a konzervatívok nagyobb súlyt kapnak az új összetételű testületben.
Megvalósult tehát az, amit Orbán Viktor előzetesen megálmodott, vagyis a szuverenista pártok előretörése.
Erejük pedig már a következő hetekben megmutatkozhat, amikor is meg kell választani az Unió következő 5 évének fő tisztségviselőt, köztük a Bizottság, a Tanács és a Parlament elnökét, valamint a külügyi főképviselőt. A konzervatív pártok akár már itt is érvényesíthetik az eddiginél nagyobb befolyásukat, megnyitva az utat egy szuverenista csúcsvezető előtt. A jobboldal tárgyalási pozícióit pedig csak fokozza, hogy július elsejétől Magyarország veszi át az Európai Unió soros elnöki tisztségét, így hazánknak komoly befolyása lesz arra, hogy mi történik a brüsszeli folyosókon. Most kell tehát okosnak lenni az európai jobboldalon, mert a tét óriási, és most végre az eszközök is rendelkezésre állnak.
Címlapkép: Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke (j) és Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) nemzetgyűlési frakcióvezetője, a párt korábbi elnöke az európai parlamenti választások előtti kampányrendezvények egyikén Párizsban 2024. június 2-án. Fotó: MTI/AP/Thomas Padilla
