Május 13. van, a fatimai jelenések 107. évfordulója, 1917-ben Szűz Mária három kis pásztorgyermeknek hat alkalommal megjelenve beszélt a háborúról, az emberi gyűlöletről. Megmutatta a látnokoknak a poklot, és szólt egy újabb világégésről, mely sokkal borzalmasabb lesz, mint az első világháború.

Persze mindez elkerülhető, amennyiben az emberiség megtér, felajánlják a világot és benne Oroszországot Szeplőtelen Szívének.

A gyermekek mindent megtettek, hogy az üzeneteket célba juttassák, mégis süket fülekre találtak, és Mária szavai valósággá váltak, szenvedés és pusztítás következett az emberiségre.

De nemcsak a Fatimában történtekre emlékezünk, hanem arra is, hogy 1981. május 13-án a Szent Péter téren Ali Agca merényletet követett el Szent II. János Pál pápa ellen. Az a bizonyos anyai kéz azonban megmentette a Nagy Pápa életét és a kommunisták nem tudták eltüntetni legádázabb ellenfelelüket a színről. A lengyel pápa még erőteljesebben küzdött az elnyomó diktatúra ellen. Szavai máig visszahangoznak a szívekben:

hirdetés

„Ne féljetek!”

Sajnos a hazai politikai élet új „üdvöskéje” szeretné kisajátítani ezt a mondatot.

A saját programjaként tűzi zászlóra, mögé bújik, közben pedig ugyanazt a sötét ideológiát képviseli, ami ellen a pápa küzdött.

Hiteltelen ez a mondat annak a szájából, aki testőrök tucatjaival veszi körül magát, és állítja: ő a nép egyszerű gyermeke.

De hogyan állja meg a helyét a „Ne féljetek!” üzenet Putnokon, ahol Magyar Péter nem tisztelve a vallásos emberek áhítatát, a szentmise nyugalmát, lakossági fórumot tartott, és abban lelte örömét, hogy a térről beüzengessen a szertartáson lévőknek? Persze ez nem volt elég, a hazafelé ballagó embereket sem kímélte, és folytatta a megszégyenítésüket.

Magyar Péter templomból távozó emberekkel üvöltözött

A hallgatósággal együtt nevették ki azokat, akik nem hőbörögtek, hergeltek emberek ellen, hanem a lelki nyugalmukat keresték és imádkoztak.

Sajnos a 20. század történelme bőséggel van tele hasonló példákkal, amikor a kor „nagy emberei” céltáblának választották a vallásos embereket. Ismerjük a trágyalével lelocsolt búcsúba menők történetét, az ÁVÓ által szétvert zarándok csoportokat, a hittanra járó diákok megszégyenítését, a körmeneten résztvevők listázását, a munkahelyről elbocsátott templomba járó emberek történetét. Életpéldájuk azonban hősies, nem riadtak vissza, ők tényleg nem féltek! Hitük megtartotta őket, és több évtizedes szenvedések után győzött Mária Szeplőtelen Szíve és a vörös démon elengedte a fogva tartott népeket. A kalitka kinyílt, de az önfeledt szabadságot rövid ideig élvezhettük csupán.

A liberalizmus szivárványba burkolózott szelleme telepedett a világ nemzeteire, olyan gyilkos ideológiákat képviselve, amit magáénak érez sokak újdonsült „Messiása” is.

Lássunk tisztán: keresztény és nemzeti szólamokat használva, ismert szent üzenetét zászlóra tűzve menetel az, aki mindennek az ellenkezőjét gondolja, cselekszi! Persze mondandóját azzal is próbálja hitelesíti, hogy piarista diák volt. Paptanárként azonban szeretném kiábrándítani: egyházi iskoláinkban sem tökéletes és szent diákokat nevelünk a társadalomnak, hozott anyagból dolgozunk, hol jobbal, hol kevésbé…

A fatimai jelenés, a pápa elleni merénylet évfordulóján nem szabad elfelejteni, hogy a sötétség tombolásának megállításában nekünk is feladatunk és küldetésünk van. A három kis pásztor gyermek egyszerűsége és bátorsága adjon erőt nekünk a küzdelemhez, hogy hiteles keresztény életünkkel hozzájárulhassunk a világosság győzelméhez.

Címlapkép: Bese Gergő atya. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu