Egyre erősebb az európai jobboldal
Von der Leyen ugyanis arról beszélt, hogy egy új összetételű Európai Parlamentben az erőviszonyoktól függően hajlandó lenne együttműködni a Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióval egyes kérdésekben. A kijelentés azért meglepő, mert a Néppárt európai szinten eddig elzárkózott mindenféle együttműködéstől a tőle jobbra álló erőkkel, vagyis az ECR és az Identitás és Demokrácia (ID) frakciókkal. A Bizottság újrázni kívánó elnöke ugyanakkor rájöhetett arra, hogy a jobbközép pártcsalád, vagyis
a Néppárt helye nem feltétlenül a baloldal és a liberálisok mellett van, hanem a jobboldal középső felén.
Persze elképzelhető az is, hogy ez csak taktika von der Leyen részéről és annak köszönhető, hogy megpróbál szavazatokat szerezni az ECR pártjaitól. A gond ezzel csak az, hogy az európai szavazók nem európai erőviszonyokban és frakciókban gondolkodnak, amikor szavznak, hanem abban, hogy ki képviseli leginkább az érdekeiket? A von der Leyen által belengetett együttműködést pedig sok országban kikényszerítette már a társadalom. A legjobb példa erre Olaszország, ahol az ECR-hez tartozó, Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek kiválóan tud együtt kormányozni a Néppárthoz és az ID frakcióhoz tartozó koalíciós partnereivel. Hasonló együttműködésre több helyen lesz példa, az erőviszonyok ugyanis egyre több országban alakulnak úgy, hogy a jobbközép erőknek nem a balközép, hanem a tőlük jobbra álló erőkkel közösen lesz meg a többségük a nemzeti parlamentekben.
A demokrácia tehát kezdi visszanyerni eredeti jelentését, a népakaratot.
Ez persze nem véletlen. Nyugat-Európa mainstream pártjai és a brüsszeli elit ugyanis az elmúlt 5 évben botrányt botrányra halmozott. Gondoljunk csak a Covid kezelésére, a vakcinabeszerzések körüli botrányra, a szankciók bevezetésére, az Európai Parlamentet megrázó korrupciós botrányra, vagy az Ukrajnának adott újabb és újabb segélyekre. Ahogy közelednek a választások és von der Leyen küzd azért, hogy megtarthassa elnöki pozícióját, ő is rájött, hogy itt lenne az ideje az emberek érdekének megfelelően politizálni. Ez nemcsak abban látszik, hogy nyitottabb az együttműködésre az ECR-rel, hanem abban is, hogy az eddigiektől eltérő kampánystratégiával vág neki a következő heteknek. Elmondása szerint szeretné megmutatni az emberarcú Ursulát, aki 7 gyermek édesanyja és nagymama is egyben.
Az ECR frakció felé való közeledés és a hagyományos értékek felvállalása pedig jól mutatja, hogy von der Leyen pontosan érzi, hogy mit akarnak valójában az európaiak.
Látja és tudja, hogy nem kérnek az erőltetett zöldítésből, az illegális migrációból, a genderpropagandából és a háborús uszításból. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy van-e ereje tenni is azért, hogy a brüsszeli politika más irányt vegyen. Eddig úgy tűnt, hogy a szándék és az erő is hiányzott nála ahhoz, hogy konzervatívabb irányba terelje Európát. Most mintha a szándék csírái látszanának. Ez azért is lehet jó hír, mert a Fidesz együttműködése is szorosabb lehet az ECR frakcióval a választások után, így a magyar kormánypártnak nagy befolyása lehet arra, hogy hogyan alakulnak a dolgok Brüsszelben. Nekünk pedig abban van nagy felelősségünk, hogy minél több Fidesz-KDNP-s képviselőt küldjünk az Európai Parlamentbe. Ha ugyanis sokan képviselik a magyar és az európai érdeket, ezúttal tényleg véget lehet vetni a valóságtól elrugaszkodott brüsszeli politizálásnak és újra naggyá lehet tenni Európát.
Címlapkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöki posztjának várományosa beszédet mond az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
