A Görögkatolikus Múzeumba került az Árpád-kori besztereci szenteltvíztartó másolata
Nyilvános szakmai értekezletet tartottak a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban április 17-én. A résztvevők vetített képekkel illusztrált előadás során betekintést nyerhettek abba, hogy egyetlen tárgy – ez esetben a besztereci aspersorium (hordozható szenteltvíztartó) – milyen gazdag kultúrtörténeti információkat hordozhat a szakemberek számára.
A kiállítótérben a résztvevők megtekinthették az aspersorium galvanoplasztikai másolatát, melyet a Jósa András Múzeumtól kapott kölcsön az intézmény. Odrobina László, a fenntartó Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektorának köszöntője után Rémiás Tibor tartott beszédet, a Görögkatolikus Múzeum és a Jósa András Múzeum közötti együttműködés létrejöttének első évfordulója alkalmából. A rendezvény a múzeum konferenciatermében folytatódott, ahol Kiss Etele művészettörténész, a Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa Krisztus, a gyógyulások élő forrása címmel tartott előadását.
A vetített képekkel illusztrált előadás során a résztvevők megtudhatták, hogy az aspersorium a 10. században készült – a rá vésett szöveg segített a tárgy korának meghatározásában, hiszen a szenteltvíztartó peremén olvasható felirat a 10. században Bizáncban használt görög betűk stílusában és közép-bizánci versmértékben íródott. A szenteltvíztartó a feltételezések szerint Konstantinápolyban készült, és Hierotheosz ortodox szerzetes missziójával került Magyarországra, a besztereci monostorba.
Németh Péter, a Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója elmondta: 1955-ben Beszterec körül útépítések zajlottak, ekkor a helyi földvárat kezdték elhordani. Az építkezés során előkerülő leletek miatt a Nemzeti Múzeum régészeit kihívták. Az útépítéshez elhordták a besztereci monostor köveit. Amikor 1968-ban a régész kiment a földvár maradványait föltárni, a jáki templomhoz hasonló alaprajzot talált, de ennek nyomvonala nem volt azonos az egykori monostoréval. Az eredeti monostort máig nem találták meg.
Az utolsó előadást Mohácsi Endre, a Jósa András Múzeum történész munkatársa tartotta, akinek dokumentumokkal és képekkel gazdagon illusztrált előadása során betekintést nyertek Jósa András régészeti tevékenységébe, megismerhették Hampel Józseffel, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójával folytatott levelezését, és nyomon követhették a besztereci szenteltvíztartó Nemzeti Múzeumba kerülésének történetét.
