Molnár Miklós atya: A feltámadásban felkínált lehetőség

Milyen sokszor, ha hibázunk, vagy kellemetlen helyzethez vezet a viselkedésünk, szeretnénk újrakezdeni, újra neki futni a dolognak. Természetes, hogy vágyunk a „tisztalapra”, amikor egy kapcsolatunk már nehézzé válik, vagy valakit megbántottunk. Most Isten helyreállította a rendet a világban, Krisztus által. Új lehetőséget kínál fel nekünk, hogy éljünk vele. Vajon, mit kezdünk ezzel a lehetőséggel?

Az újrakezdésnek vannak könnyű és nehéz részei. Hiszen, ki ne örülne annak, hogy rendezhetővé válik egy kapcsolat, vagy, hogy eltörölik a bűneit? Ki ne örülne annak, hogy örök élete lehet az igazi boldogságban? Ám, sokan egy tündérmese elemeit várnák itt is! Ez azonban a valóság, ahol ára volt a szabadságunknak. Az elmúlt napokban a keresztények Jézus szenvedésére emlékeztek. Arra, hogy micsoda ára van az új lehetőségünknek. Ma, amikor már a feltámadás fénye ragyogja be az életünket, nem szabad mégsem elfelejtkezni erről a nagy szeretetről és áldozatról, hiszen az a legnagyobb hálátlanság lenne! Ez a nehéz oldalához vezet a „tisztalapunknak”.

Ugyanis, nem véletlen volt szükséges a kereszthalál a megváltásunkhoz. Erről már többször elmélkedtem az elmúlt hetekben, ezért csak visszautalnék rá, hogy az Isten maga is be kell, hogy tartsa az igazság és irgalom rendjét. Nekünk is ebbe kellene belépnünk ahhoz az újrakezdéshez. És ez olykor, bizony nem könnyű!

Ezekben a hetekben, mi papok sokat gyóntatunk általában. Bele-bele akadunk abba a nehézségbe is, hogy nem mindenki szeretné letenni a bűneit, aki gyónni jön. Nem egyszer megtörténhet, hogy változtatni nem szeretne az életén, csak azt szeretné, hogy egy varázspálca minden mást változtasson meg körülötte, hogy a végén minden így maradhasson és neki mégis jó legyen. A valóság, azonban ennél nehezebb. Bizony, ha mi nem engedjük el a bűnös struktúrákat az életünkből, a megváltás nem tudja kifejteni ránk a hatását. A pap nem a szőrös szíve miatt nem oldozza fel az ilyen állapotban élő embereket, hanem azért, mert egyszerűen nem, hogy neki, de Istennek sincs rá hatalma. Mert az embernek szabad akarata van. Ezért nevezik ítéletnek Krisztus kereszthalálát és feltámadását.

Jézus kegyetlen utat járt be a mi kedvünkért, hogy nekünk könnyebb legyen eljutni az Atyához. Utat készített, hogy ne nekünk kelljen a lehetetlenen is átkelni. Az elmúlt hetekben erről is elmélkedtem már, hogy egyetlen híd vezet el a Mennyekbe, más út nem létezik. „Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12), csak Jézusban.

Érdemes megváltoztatni a nézőpontunkat! Amikor nagyon kesergünk azon, hogy miért kell megváltoznunk ahhoz, hogy újra kezdhessük, érdemes inkább azt meglátni, micsoda ajándék, hogy ilyen áldozatot vállalt értünk Krisztus! Egyből könnyebb lesz az életemet megváltoztatni, mihelyt közel engedem Isten szeretetét!

A kereszten haldokló Urat a saját népe azzal vegzálta, hogy „ha Ő az Isten fia, szálljon le a keresztről” (vö.: Mt 27,40). Mennyit számít, hogy milyen prekoncepcióval megyek bele egy helyzetbe! Hiszen Jézus éppen azért marad fenn a kereszten, mert Ő az Isten Fia. Ha nem így lenne, nem lángolna benne az a szeretet, amely Istenben van irántunk, és akkor, bizony leszállna a keresztről. Akkor átkozódna és kárhoztatná a kivégzőit.

Ám, mivel az Isten van Benne jelen, így semmi ilyesmit nem tapasztalunk meg, csak az Ő nagy szeretetét. Ha így szemléljük a feltámadást is, vajon mi milyen mondattal támadnánk le Őt? ’Ha Isten Fia vagy, tedd elfogadhatóvá a házasságtörést!’ ’Ha Isten Fia vagy, engedd meg, hogy gyermekek megölésével rendezzük az életünk nehézségeit!’ ’Akkor engedd, hogy kizárjuk az életünkből a szenvedést!’ Nos, mi miért válunk vakká a feltámadt Úr szeretetére?

Krisztus feltámadt. Ezt a tényt már senki nem törölheti ki a történelem lapjairól. Azaz, ami bizonyos, hogy már felajánlották számodra az újrakezdés lehetőségét. Mindennap, minden pillanat alkalmas arra, hogy megváltozz és új életet élj! Mit kezdesz a felkínált ajándékkal, melynek annyira szörnyűséges ára volt? A sír üres, s az Isten már melléd állt a küzdelmedben. Érted harcolt, és harcol ma is. Nem fog cserbenhagyni! Minden lehetőség adott, csak a te válaszodat várja! Elfogadod a felkínált lehetőséget? Akarsz ebből a kegyelemből élni?

Molnár Miklós atya