Nem csitulnak a kedélyek Emmanuel Macron francia elnök háborúval kapcsolatos kijelentései körül. Az államfő nemrég azt mondta: ha az orosz-ukrán összecsapás folytatódik, nem lehet kizárni nyugati csapatok Ukrajnába küldését. A lépésnek sajnos egyre több támogatója akad.
Ahogy egy korábbi cikkünkben már utaltunk rá, Macron és a mögötte álló körök valószínűleg úgy akarják megpuhítani az európai közvéleményt, ahogyan a békát szokták megfőzni, lassú tűzön. Akkor azt jósoltuk, hogy bár a többség elsőre elhatárolódik Macron kijelentésétől, szépen-lassan egyre többen lesznek majd azok, akik úgy vélik: ez az egyetlen járható út Ukrajna győzelme érdekében. Akkori mondataink hamar elkezdtek a gyakorlatban is megvalósulni. Két balti állam már a francia elnök kijelentése után nem sokkal jelezte, hogy jó ötletnek tartja azt, nemrég pedig a cseh elnök beszélt arról francia kollégája társaságában, hogy keresni kell Ukrajna támogatási lehetőségeinek új formáit. Petr Pavel megszólalása azért is különösen érdekes, mert ő korábban országa első számú katonai vezetője, majd 3 évig a NATO Katonai bizottságának elnöke volt.
Amikor pedig már egy katonából lett államfő – aki maga is teljes mértékig tisztában van egy háború veszélyeivel, katasztrofális hatásaival és árával – is a konfliktus eszkalálásáról beszél, akkor valóban veszélyes vizekre evez Európa és a nyugati világ.
Ebbe a sorba illik az is, hogy a finnek megengedték az ukránoknak, hogy a tőlük kapott fegyverekkel orosz területeken lévő célpontokat támadjanak. És tovább rontja a helyzetet a német tisztek lehallgatott beszélgetése, amelyen arról volt szó, hogy a német Taurus rakétákkal hogyan lehetne felrobbantani a Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő Kercsi-hidat, ami az oroszok egyik fő utánpótlási útvonala.
Jól látszik tehát, hogy a háborús pszichózis egyre inkább eluralkodik a nyugati vezetőkön. Szavaik és tetteik is folyamatosan újabb és újabb tabukat döntenek le és továbbra sem tudjuk, hogy mi az a pont, mi az a lépés, amelyet Oroszország már nyugati támadásként fog fel.
hirdetésSajnos a háború természete ilyen. Bár egyik fél sem akarja megtámadni a másikat, olyan magasra korbácsolják az indulatokat, hogy lesz egy pont, ahonnan nem lesz hová hátrálni, ahol a tekintély megtartása érdekében lépni kell.
Kár, hogy a nyugati vezetők nagy része olyan régóta él békében, hogy elfelejtette ezt az ökölszabályt, amely viszont Moszkvában sajnos továbbra is érvényben van. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a nyugat és Oroszország olyan közel sodródott a harmadik világháborúhoz, mint még soha.
Pedig a társadalom nagy része, döntő többsége egyértelműen békepárti. Senki nem szeretné, ha a férjét, apját, gyerekét a frontra vinnék, senki nem akar háborús gazdaságot és senki nem akarja, hogy városait, falvait porig bombázza az ellenség. Ugyanakkor a békepárti többség már csak habitusából adódóan is csendes. Európában egyetlen vezető van, aki hangosan melléjük áll és felerősíti a békepártiak segélykiáltását: Orbán Viktor, miniszterelnök, aki mindent megtesz azért, hogy a háborús helyzet ne romoljon tovább.
A magyar kormányfő most ráadásul Donald Trump személyében egy erős szövetségest is talált.
Trump most már biztosan a Republikánus Párt elnökjelöltje lesz a novemberi , amerikai választáson és a mostani közvélemény-kutatási adatok alapján jó esélye van arra, hogy legyőzze Joe Bident. Az európai békepárti többség szempontjából ez azért kulcsfontosságú, mert Donald Trump is békepárti. Több nyilatkozatában elmondta, hogy hatalomra kerülése esetén heteken belül véget vet a konfliktusnak. Trump szavait pedig ebből a szempontból azért vehetjük komolyan, mert hosszú idő után ő volt az első amerikai elnök, aki nem indított új háborút sőt, az amerikai csapatok kivonását kezdeményezte. A volt és leendő elnök tehát egy kulcsfontosságú szövetséges Orbán Viktor és a békepárti tábor számára. Az pedig, hogy ők partnerei legyenek egymásnak, a záloga lehet annak, hogy ellensúlyozni lehet azt a háborús pszichózist, amely egyre veszélyesebb a nyugati világra nézve.
