Budapest elveszett tetődíszei – A Frankl-féle vasudvar és bérház
A Váci út és a Lipót (ma Szent István) körút találkozása már az 1890-es évekre a főváros egyik legjelentősebb közlekedési csomópontja volt. A nyüzsgő környéken üzletet nyitni, netán bérházat építeni igazán jó befektetés lehetett. Minden bizonnyal így gondolhatta ezt Frankl Hermann vaskereskedő is, aki 1896-ra felépíttette a környék egyik legszebb bérpalotáját, a Váci út és a Katona József utca sarkán.
Az épületben kapott helyet az építtető vaskereskedő cége, a Frankl A. Hermann és fiai, amely 1928-ig működött a Váci út 6. alatt. Frankl a tervezéssel a korszak egyik legjelentősebb fővárosi bérházépítő mesterét, Wellisch Alfrédot, míg a kivitelezéssel Schomann Antal építőmestert bízta meg. 
A zsidó családból származó Wellisch Alfréd (1854-1941) Karlsruhéban, majd Bécsben Theophilus Hansen mellett és végül Párizsban, az École des Beaux Arts-ban tanult. Ezután 1881-ben Budapesten telepedett le, itt nyitotta meg irodáját is. Közel 200 budapesti épületet tervezett – közülük az egykori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Kossuth téri épületét – amely pár évvel ezelőtt kapta vissza eredeti tetődíszeit. Több jótékonysági és kulturális alapítványt hozott létre, ilyen a Wellisch-pályadíj, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége 1903-tól kezdve minden évben kiosztott műegyetemi hallgatók, valamint a Szövetség levelező tagjai számára. Építészi és mecénási tevékenysége, illetve az Országos Középítési Tanács tagjaként végzett munkája elismerése gyanánt 1910-ben magyar nemesi címet kapott vágvecsei előnévvel. 
A historizáló stílusú Frankl-féle vasudvar és bérház Váci úti főhomlokzatát közép- és sarokrizalitok tagolták. A rizalitokat mellvédek, a sarkot hengeres pavilon hangsúlyozta, melyet tekintélyes méretű lanternás kupola zárt le. Wellisch a középrizalitot és több emeletet egybefogó oszloprendekkel emelte ki, melyek tetején a vas megmunkálását dicsőítő négy szobor állt. A középrizalit felett magastető zárta a homlokzatot. Érdekesség, hogy a magastetőt felül körbekerítő kovácsoltvas záróelemek, a ház sátortetővel fedett részein is végig futnak.
Az építtető és az építész a bérház apróbb részleteire is odafigyelt. A Váci úti főbejárat kovácsoltvas kapuja igazi kuriózum volt. A kapuszárnyakon egy-egy puttó ült. A baloldali egy bányászszéket tart a kezében, amely a vasérc kitermelésre, a jobboldali pedig egy fogaskereket fog a kezében, mely a végtermékre, a megmunkált vasra utal. Párját ritkítja a lépcsőház kovácsoltvas korlátja és felvonója is, valamint igazi mestermű az udvarra kivezető tölgyfakapu színes ólommintázata és mart üvegdíszítése. 
A második világháború sajnos nem kímélte a Frankl-féle vasudvart és bérházat sem. A Váci úti homlokzatot több belövés érte, a homlokzati szobrok is megsérültek. Egy, az ostrom során készült archív fénykép szerint, a csodaszép sarokkupola, valamint a sarokrizalitok mellvédei nem voltak meg, azokat már a háború előtt, ismeretlen okból elbontották. A háború utáni helyreállítások alkalmával a megrongálódott szobrokat leverték. 
Mára ugyan az épület műemléki védettség alatt áll, a tetőzet ugyanakkor kritikus állapotba került, felújítása elkerülhetetlenné vált. Némi gyógyírt jelenthet a régi épületek kedvelői számára, hogy láthatóan a közelmúltban felújították és kipótolták a puttós kovácsoltvas főbejáratot és a lépcsőházi korlátokat. A tölgyfakapu színes ólommintázata és mart üvegdíszítése is jó állapotban van.
Fecske Gábor László
