Komoly belső változások vannak az ukrán hadseregben, miután Volodimir Zelenszkij elnök menesztette Zaluzsnij főparancsnokot. A lépéssel az ukrán elnök lehet, hogy maga alatt vágja a fát.

Régóta lehetetett már hallani arról, hogy rossz a viszony az ukrán elnök, valamint a hadsereg főparancsnoka között. Míg ugyanis Volodimir Zelenszkij államfő harctéri sikereket várt, ellentámadást, győzelmet és arról beszél, hogy egyetlen négyzetcentiméternyi területet sem lehet Moszkvának átadni, addig Zaluzsnij sokkal reálisabban látta hadserege és országa helyzetét. A volt főparancsnok többször is nyilatkozott arról, hogy az ukrán erők nincsenek abban az állapotban, hogy támadást indítsanak az oroszok ellen. Nyilván Zaluzsnij pontosan tisztában volt a lehetőségekkel és ennek fényében mondta azt, amit mondott.

Az, hogy ennek ellenére leváltották, jól mutatja egyrészt azt, hogy Zelenszkij elnök elveszítette a realitásérzékét. 

Az államfő egy olyan, az ukrán győzelemről szőtt álomba ringatja magát, amely a valóságban nem létezik. Az pedig sosem jó ómen, ha egy háborúban álló fél vezetője, aki ebben a helyzetben sajnos élet és halál ura, elveszíti a józan ítélőképességét. Márpedig egyre több jel mutat arra, hogy Zelenszkijjel ez történt.

Másrészt Zelenszkij fél. Zaluzsnij ugyanis nemcsak a hadseregen belül, hanem a választók között is népszerű. Nem véletlen ennek fényében, hogy a főparancsnok mellett a hadsereg több magas rangú – valószínűleg Zaluzsnijhez hű – tagjának is távoznia kellett a posztjáról. Persze amikor a frontok megmerevedtek, egy átszervezés akár új lendületet is adhatna a harcoknak, azonban itt most nem erről van szó.

hirdetés

Valószínűleg az elnök valójában attól fél, nehogy Zaluzsnij és emberei ellene forduljanak. Vagy nehogy a volt főparancsnok a fejére nőjön és népszerűbb legyen, mint ő. Bár lehet, hogy ezzel már elkésett. 

Bárhogy is legyen, annyi biztos, hogy a belső feszültségek, a belharcok nem tesznek jót a háborúban álló országnak, a katonák és a hátország moráljának. Van ugyanakkor a most Ukrajnában látottaknak egy tágabb összefüggése is. Biztonságpolitikai elemzők külföldön és idehaza is már tavaly tavasszal és ősszel is arról beszéltek, hogy a béke szempontjából azt lesz érdemes figyelni, hogy Zaluzsnij főparancsnok mikor kezd el mozgolódni és milyen irányba? Ő lehet ugyanis az amerikaiaknak az az embere, akivel megkezdődhetnek az esetleges fegyverszüneti-, vagy béketárgyalások. Zelenszkij nevéhez ugyanis már egyértelműen a háború kötődik, vele ilyen lépéseket nem lehet “eladni”. Egy, a helyzetet reálisan látó katona – Zaluzsnij -, aki ráadásul nyilatkozik is arról, hogy a harcok kezdenek értelmetlen öldökléssé fajulni, könnyebben beállítható az enyhülés hozójaként. Ebbe a képbe illhet az is, hogy Zelenszkijről időről időre jelennek meg olyan cikkek a nyugati sajtóban, amelyek a képességeit és a beszámíthatóságát firtatják, amelyek lobbanékonyságáról szólnak. És

lehet, hogy az sem véletlen, hogy Putyin orosz elnök épp a napokban beszélt arról, hogy ha a nyugat leállítja a fegyverszállításokat, akkor pár héten belül véget érhetne a háború.

Mindezek persze csak egymás mellé rakott mozaikok, amelyekből kiolvasható a fent leírt gondolatmenet, de nem jelentenek garanciát semmire. Fel kell tenni ugyanakkor azt a kérdést is, hogy mi Amerika érdeke? Mi Amerika érdeke akkor, amikor lassan két éve zajlik az öldöklés, amelybe Washington dollárszázmilliárdokat pumpált. És ne feledjük azt sem, hogy az USA-ban ősszel választások lesznek, amelyeknek egyik kiemelt témája az ukrán háború. Ha a társadalom és a hatalomra készülő republikánusok hozzáállását figyeljük, nem lenne meglepő, ha a demokrata vezetés is azt a taktikát választaná, hogy lassan kihátrál a konfliktusból. 

Biztosra semmit sem mondhatunk, ugyanakkor a következő hetekben érdemes lesz szorosan követni a fejleményeket, hátha a józanság és a békepártiság felülkerekedik végre a háborús pszichózison.