Harrach Péter: Nincs új a Nap alatt…
Kösse fel a nadrágját, aki újat akar mondani arról, mi történik ma Európában. Mindent tudunk az önsorsrontó ideológiáról, az erkölcsi relativizmus rombolásáról, a megvásárolt politikusokról, a karizmatikus vezető hiányáról, a nagyhatalmi nyomásról, a versenyképesség csökkenéséről. Kár is folytatni… Én is csak azért bátorkodom ehhez a témához nyúlni, mert szeretném érzékeltetni, hogy sem a probléma, sem a hiteles megoldás nem új.
Közel száz évvel ezelőtt Paul Valéry kezdeményezésére meghívták Párizsba Európa legkiválóbb íróit, tudósait és politikusait, hogy az európai szellemről és a kontinens jövőjéről cseréljenek eszmét. Magyarországról a tudós politikus, Teleki Pál kapott meghívást. (Az idézetek felszólalásának általa leírt változatából valók).
Előadásának első felében a földrajztudós szólt belőle, amikor kifejtette, hogy Európa geológiai tagoltsága hatással volt a kontinens kultúrájának kialakulására. Az egyes földrajzi területeken élő nemzetek különböző világának találkozásából jött létre a közös elemeket hordozó és egységes alapokra épülő európai kultúra. Ezek sajátos vonása a nemzetek egészséges versengésében lévő dinamizmus is.
„Az európai világ sokszerűsége és dynamismusa az észnek és a gondolatnak világát oly gazdag, oly élénk, oly logikus kifejlődésre vezette, amely az egész emberiség fejlődésében egészen sajátos és a maga nagyszerűségében összehasonlíthatatlan. Ehhez a fejlődéshez hozzájárult Európa minden népe.”
A szép és sokszínű Európa képét rajzolta fel az előadó, azét az Európáét, aminek megmaradásáért mi is dolgozunk, amikor a „nyílt társadalom” képviselőinek különbségeket megszüntető ideológiája és az Európai Egyesült Államok nemzetellenes birodalmi terve ellen küzdünk. Száz évvel ezelőtt, ha nem is éleződött ki úgy a küzdelem, mint napjainkban, de az uniformizáló gondolat már megjelent. Teleki a rá jellemző tárgyilagos hangon védelmezi az európai kultúra lényeges vonását:
„Európa változatossága adott tény. S én úgy hiszem, hogy Európa sorsáról való minden vitában, gyógyítására irányuló minden kísérletben számot kell vetnünk Európának evvel a változatosságával. Annyira ezek a tulajdonságok azok, amelyek Európa jellegét, Európa éniségét teszik, hogy megmásíthatatlanok, kitörülhetetlenek, s nem képzelhető el, hogy… egy máról holnapra való politikai elhatározással ezeknek létét megszüntethessük.”
Az előadás második felében, a geopolitikai és nemzeti kérdések után, az egyén és közösség viszonyáról is szó esik. Emberképünk közös vonásai adják a probléma megoldásának közös alapjait. Ez pedig egyensúlyt és harmóniát jelent egyén és közösség, szabadság és felelősség, egyedi és általános, jogok és kötelességek között. Teleki a nyugati világban erősödő versengés következményeit látja a felszínes és egyoldalúan praktikus gondolkodásban, ami az ember és világa átfogó szemléletét gyengíti. Ha ma élne, talán hozzátenné, hogy a termelési és fogyasztási kényszer nem csak a környezetet károsítja, hanem az embert és társadalmát is.
A közösen vallott emberképből következik, hogy amikor hiszünk a folyamatos megújulás szükségességében, tudjuk azt is, hogy vannak változatlan értékek és normák, amik összhangban vannak az emberi természettel és a teremtett világ törvényszerűségeivel. Ezek biztosítják az emberi méltóság megőrzését és az egészséges társadalom felépítésének lehetőségét.
Mai küzdelmeinknek fontos területe az identitást formáló közösségek védelme. Az egyén ezekben a közösségekben találkozik a másik emberrel, tanulja meg az együttélés szabályait, megéli az összetartozás élményét, miközben gyakorolja a másikért vállalt felelősséget. Mindezek formálják személyiségét, jobban, mint a hagyományos közösségeket megszüntetni kívánó ideológiák, amik az emberi jogok számát korlátlanul és ésszerűtlenül növelik.
Az előadó ember és közösség viszonyát így írja le: „Az emberi egyedek természetüknél fogva nem egyenlőek. Minden ember egy egyéniség, egy időben és térben vissza nem térő individualitás. Ezek az egyedi egyéniségek nem élnek önmagukban, sem a többitől elhatároltan.” Saját tapasztalata alapján a cserkészet mint közösség jellemformáló erejét hozza példának. Hangsúlyozza, hogy a nemzeti cserkészcsapatok büszkék sajátosságaikra, de tisztelik más nemzetek tőlük különböző értékeit.
Az előadás befejező mondatait akkor tudjuk igazán értékelni, ha meggondoljuk, hogy azokban az években az ember- és keresztényellenes gondolat két őrült eszme – a nemzetiszocializmus és marxizmus képében – már megjelent.
„A jövőben éppen Európa népeinek sokfélesége, a jellegükben, caracterükben rejlő különböző értéke lesz Európának legnagyobb ereje a világversenyben.”
Harrach Péter
Címlapkép: Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője beszédet mond a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a komáromi Monostori Erődben 2019. április 13-án.
