Évközi második vasárnapon a szentleckében (1Kor 6,13c-15a.17-20) Pál, a Korintusiakhoz írt levelében a testről beszél. Nagyon fontos megállapításokat tesz: A testünk az Úré, a test a Szentlélek temploma.
Tételmondatként meg kell fogalmaznunk, hogy az ember két fontos részből áll: test és lélek. A kettő között nincs alá és fölé rendeltség, mind a kettő egyformán fontosak. Építik egymást és amennyiben az egyik lemarad a fejlődésben, háttérbe szorul, határozottan jelzi, hogy nincs minden rendjén.
A fogyasztói társadalmakban a piac nem igazán tud mit kezdeni a lélekkel, a testtel azonban nagyon is sokat. Azzal kelti fel a figyelmet, hogy a boldogság elnyerésének egyedüli útja, ha kényeztetjük a testünket. Legyen az egy jó étkezés, egy kiadós sportolás, szexuális élvezetek, az számít csupán, hogy a test az éppen aktuális trendeknek megfeleljen.
Az új esztendő kezdetén sokat lehet hallani a fogadalmakról, melynek döntő többsége a test formálásáról, leginkább a fogyásról, az edzésről szól. A Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke 2023. májusában a következő ilyesztő számokat hozta nyilvánosságra: „Hazánkban a felnőtt lakosság 30-32 százaléka tekinthető elhízottnak, a túlsúlyosak és az elhízottak együttes aránya pedig mintegy 70 százalékot tesz ki. A vészesen elhízottak aránya 3-5 százalékra tehető, ami 250-300 ezer embert érinthet Magyarországon”.
Túlságosan is rabjai lettünk a testünknek. Ebből szabadulni kell. De nem csak a táplálkozás veszélyezteti a testünket, hanem Pál szavai szerint: „A test azonban nem a paráznaságért van.”
hirdetésA szexualitásnak meg van a maga normális helye és rendje az ember életében. Nem üldözendő, hanem tudni kell irányítani, féken tartani. Ma úgy látszik, mintha a szexuális ösztön erősebb lenne, mint a szabad akarat, a bölcsesség. Egészen fiataloknál átveszi az irányítást és pusztít. Elrontja a fiatal éveket, hamis képet mutat a szexualitásról, torz képet a nőről és függővé tesz.
Kétezer évvel ezelőtt Pál felismerte kortársainál, az akkori társadalmakban, hogy tenni kell a test csábításaival szemben valamit: „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik.”
Kimondja, hogy a paráznaság bűn! A bűn elszakít bennünket Istentől! Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak!
A Sátán látja mivel lehet rabbá tenni egy egész világot, látja sebezhetőségét a mai embernek, mely éppen a testiségben keresendő. Bekerültünk egy spirálba és nem tudunk szabadulni belőle, többet és többet akarunk, mely a közösség, a családok és az egyén válságához vezet. Relativizálódik minden, ami korábban fundamentumként állt: kötődés, hűség, tisztelet, szentség. Helyette azonnali kielégülést, könnyen jött – könnyen megy felfogást, az ember tárgyiasítását kínálja.
Pál apostol figyelmeztetését nem csak kortársainak, hanem nekünk is lejegyezte, hogy a számtalan hazug üzenet mellett ott legyen a tiszta és világos tanítás, arra kaptunk küldetést, hogy: „Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.”
