Az örökletes monarchiáknak (és bizonyos modern diktatúrák is ide tartoznak, gondoljunk például Észak-Koreára) az egyik hátulütője, hogy a gyenge képességű (vagy akár debil) utód is simán trónra léphet, így az országot egy tökéletesen alkalmatlan király vezetheti. Ezt az államok immunrendszere sokszor úgy védte ki, hogy akadt az uralkodó mellett olyan tanácsadó, aki ellátta a kormányzás feladatait, és óvta a dinasztiát a lelepleződéstől. Ha nem sikerült, akkor előfordult, hogy az adott állam ebek harmincadjára jutott.
Bizonyos értelemben hasonlóan működött a kommunista rendszer is, a Szovjetunió végóráiban (a gorbacsovi önfelszámolást megelőzően) már csak aggastyánok tölthettek be komoly pozíciót. Brezsnyevről, Csernyenkóról számtalan vicc született, ami testi-szellemi leépülésükre utalt, a legjellemzőbb talán az volt, amelyik szerint a marxizmus-leninizmus helyett Moszkvában az új ideológia a marxizmus-szenilizmus lett.
Ezzel szemben, szólnak az érvek, egy demokráciában ilyesmi elképzelhetetlen. Ott a nép maga dönt a vezető személyéről, tehát csak tettre kész, fiatalos, intelligens jelöltek győzhetnek. Erre a világ legnagyobb demokráciájában az elnöki székbe ültettek egy nyilvánvalóan a demenciába hajló, szemlátomást önállótlan figurát. Ugyan a felmérések szerint sokat zuhant a támogatottsága, de az amerikaiak tömegei, sok-sok tízmillióan még mindig rá voksolnának. Mi ennek az oka? Egyfajta vallásos áhítat, a pártok közötti átjárhatatlanság? Egy demokrata szimpatizáns akkor is leszavaz a saját jelöltjükre, ha sánta kutyát indítanak. Most mégis egyre inkább elismerik, hogy az elnök újraválasztásának esélyei jelentősen csökkennek. A Demokrata Párt számára így óriási kihívás, miként tud úrrá lenni a helyzeten. Az nem lehetséges, hogy a hivatalban lévő elnököt ne indítsák el, mert az a totális inkompetencia nyílt beismerése volna. Betegségre, korra hivatkozni szintén a gyengeség jele, s ettől aligha remélhetnek plusz szavazókat, mert az Egyesült Államok még nem Budapest, ahol a félnótás Medgyessy, a fémkoronás Horn vagy a gyáván és esetlenül feminin Karácsony tömeges sajnálatszavazatokra számíthatott.
A maguk érdeke szerint talán a leghasznosabb volna, ha mártírt csinálnának belőle. Megrendelni egy-két Oswaldot jó pénzért mindig lehet… Bárki áll a helyére, biztos siker várja, pláne hogy a gyanúsítottak között a másik párt szerepel majd az első helyen. Egyúttal Bidentől is megszabadulhatnak. Az efféle maffia módszerektől nem riadnak vissza, a Maine hadihajó felrobbantásától a Kennedy merényleten át a Világkereskedelmi Központ furcsa lerombolásáig számtalan érdekes eset kíséri az amerikai történelmet.
Az elnöki átok (vagy másképpen az indián harcosról nevezett Tecumseh átka) szerint a 0-ra végződő évben választott elnökök hivatali idejük alatt elhaláloznak; ha nem is mindig, de meghökkentően sok esetben bizonyult ez eddig igaznak. Bár most, hogy szóltam, talán kétszer is meggondolják, belevágjanak-e egy ilyen összeesküvésbe.
hirdetésHa pedig visszariadnak a nyílt gyilkosságtól, még mindig ott van a Nyugat új nagy vívmánya, a manapság idehaza ismét viták tárgyává tett eutanázia kérdése. Az élet elején (magzatok) vagy az élet vége felé járók mesterséges kiiktatásának követelése vagy támogatása mostanában nem kegyetlenségnek vagy embertelenségnek minősül, hanem kifejezetten dicsőséges szabadságjoggá változott. Ha pedig ennek már megágyazott a halállobbi a közvéleményben, igazán csak egy lépés, hogy másokra is kiterjesszék ezt a fajta megoldást.
Ne legyenek illúzióink, sok gyanús halálesetre az „aktív eutanázia” árnyéka vetül. A fellépést az is sürgetheti, hogy Biden kilátásai nem rosszak, az utóbbi időben az amerikai elnökök legendásan sokat élnek. (Gerald Ford 93, Ronald Reagan 93, George Bush 94 évesen hunyt el, Jimmy Carter pedig most múlt 99. Ki győzné ezt kivárni?)
Az egész nyugat úgyis maga a komplett eutanázia. Már nem is csak az egyén, hanem a kultúra haldoklik, az önmegsemmisítésnek egy kollektív útját választva. Pedig a pusztulást kár siettetni, mert előbb-utóbb úgyis meghalunk, viszont az egyetlen esélyünk bármire is csak addig van, amíg élünk. A lét mindig több, mint a nemlét.
Mindenesetre a történelem nem csak jó tanítómesterünk, de megértéséhez is szállít illusztrációkat. Akik fel nem foghatták, hogyan ütöttük ki magunkat 1918 ősze és 1919 nyara között, magunk terítve szőnyeget Trianonhoz, most látjuk, amint az EU véghez viszi nagyban ugyanezt. Nem csak katonailag, politikailag, területileg adja fel, de szellemileg, biológiailag is letette a fegyvert, és felkínálta a vákuumot azoknak, akiknek van ereje és kedve ezt betölteni.
Migráció, genderizmus, a család szétverése, abortusz, eutanázia, elvallástalanodás, hedonizmus, halálkultusz; az igazi hősök (és szobraik) helyébe pedig új példaképeket állítanak: vámpírokat, varázslókat, hobbitokat, denevér- és pókembereket.
Ehhez képest szinte még az enyhén fogyatékos V. Ferdinánd is normális volt.
Címlapkép: Joe Biden amerikai elnök a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezető feltörekvõ országát, valamint az Európai Uniót tömörítő húszas csoport, a G20 csúcstalálkozójának ülésén az indonéziai Bali szigetén fekvõ Nusa Dua luxusüdülőhelyen 2022. november 15-én.
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Bay Ismoyo
