Meglepő helyről, a német alkotmánybíróság irányából fúródott egy jókora szög a berlini kormánykoalíció koporsójába az elmúlt hetekben. A szociáldemokrata-zöld-liberális kabinet bukásának pedig európai következményei lehetnek.

Németországot takarékos országként ismerjük és ezt mi sem mutatja jobban, mint az úgynevezett adósságfék intézménye, amely azt szabályozza, hogy az állam nem költhet többet annál, mint amennyi bevétele van. A szabály hosszú időn át jól működött és még egy kisebb lazítás után is arra kötelezi a mindenkori német kormányt, hogy legfeljebb 0,35%-kal költsön többet annál, mint amennyit kiad, vagyis ennyi lehet az államháztartás maximális hiánya. Persze mindez meglátszik Németország más mutatóin is, az államadósság például a GDP 60%-a körül mozog, ami a jelenlegi helyzetben, amikor a kamatok igencsak magasak, különösen jónak számít, így ugyanis a német állam kamatterhei jóval viselhetőbbek, mint például a déli államok esetében.

Igen ám, csakhogy az adósságfék intézménye azt is magával hozza, hogy az állam akkor sem költhet többet, amikor arra szükség lenne, mert mondjuk be kellene indítani a gazdaságot.

A politika persze azért van, hogy az ilyen helyzetekre is megtalálja a kiskapukat, így alakult ki Németországban az a metódus, hogy különböző krízishelyzetekre hivatkozva alapokat hoznak létre, amelyekből meghatározott célokat finanszíroznak, amelyekre így – az adósságféket kikerülve – hiteleket vehetnek fel. Az alapok ugyanis nem számítanak bele az adott évi költségvetésbe, így a hiányt sem növelik – legalábbis így volt ez egészen mostanáig.

Így tervezte megvalósítani a hárompárti kabinet a Zöldek sok ponton irreális klímavédelmi céljait is, az ehhez kapcsolódó beruházásokat ugyanis egy 60 milliárd eurós klímavédelmi alapból akarták finanszírozni. Csakhogy az ellenzékben lévő kereszténydemokraták javaslatára az Alkotmánybíróság elkezdte vizsgálni, hogy a klímavédelmi alap rendben van-e így és azt állapította meg, hogy nincs,

hirdetés

vagyis az arra szánt 60 milliárd eurót igenis bele kell számolni a költségvetésbe, amely így már nem felel meg az adósságfék szabályoknak. 

A taláros testület döntése óriási káoszt okozott a berlini folyosókon. Egyrészt azért, mert így most egy 60 milliárd eurós lyuk tátong a német költségvetésen, másrészt pedig azért, mert a Scholz-kormány a maximumra pörgette az adósságfék-szabály ily módon való kijátszását, ami azt is jelenti, hogy több száz milliárd eurónyi kiadás sorsa kérdéses most. 

A mostani helyzet természetesen a koalíción belül is feszültséget szül, hiszen a költekezés ezen módja volt az egyik összetartó erő a sok kérdésben egyébként homlokegyenest mást gondoló pátok között. Sőt, a Politico információi szerint Olaf Scholz pontosan úgy tudta közös kormányzásra bírni a költséges programjuk miatt költekezni kívánó Zöldeket és a fiskális figyelmet mindenek elé helyező Liberálisokat, hogy eleve erre a trükkre építette a kormányzást. Így ugyanis úgy lehetett költekezni, hogy közben – legalábbis papíron – az adósságféket is betartották. 

Csakhogy ez egy illúzió volt, ami most ki is derült. Az adósság ugyanis a nap végén mindenképpen adósság, bármilyen kalapba, vagy alapba tesszük is.

A lépésnek ugyanakkor a gazdaságot megbénító hatásán túl akut politikai következményei is lehetnek. Ha ugyanis eltűnik a koalíciót összetartó egyetlen erő, annak könnyen az lehet a vége, hogy megbukik az így is törvényről törvényre, hónapról hónapra bukdácsoló koalíció. Az a szövetség, amelyhez foghatóan népszerűtlen még talán soha nem kormányozta Németországot. Persze ez nem véletlen, hiszen az emberek is felismerték, hogy az elmúlt két év döntései nem értük, nem a jólétükért, hanem valami egészen más érdekből fakadóan születtek. Az erőltetett klímacélok, az amerikai politikának való görcsös megfelelés, vagy épp az autóipar leépítése minden, csak nem német érdek.

A mostani vesszőfutás pedig jól mutatja azt, hogy mi történik, ha egy ideológiailag sokszínű koalíció próbálja irányítani az országot. Intő jel ez az éppen erre készülő lengyeleknek és intő jel lehet azoknak is, akik 2022 után esetleg Magyarországon is ezzel próbálkoznának 2026-ban.

Nem véletlen, hogy ha Németországban előrehozott választásra kerülne sor, a most hatalmon lévő pártok annak a közelébe sem jutnának. Megkerülhetetlen tényezővé válna ugyanakkor az euroszkeptikus és bevándorlásellenes AfD, amelyet eddig megpróbált a többi párt karanténban tartani. Ha ez nem sikerülne a továbbiakban, az olyan áttörést jelentene a nemzeti erők számára, amely földrengésszerű változásokat indítana el az európai politikában is. Persze a hatalomhoz való ragaszkodás még megmentheti a jelenleg uralkodó koalíciós tákolmányt, ugyanakkor a következő hetekben érdemes lesz kiemelten figyelni a németországi eseményeket.