Nem adhatjuk fel az ország szuverenitását!
A szuverenitás megvédésének fontosságáról beszélt Orbán Viktor miniszterelnök, ezt jelölve ki az ősz egyik legfontosabb feladatának. És valóban: az önálló politizálás és az ezzel járó külpolitikai mozgástér szerepe sosem volt még ilyen fontos a modern kori történelemben, mint most.
A kormányfő szerint három szempontból is meg kell védeni az ország szuverenitását az előttünk álló hónapokban. Egyrészt gazdasági szempontból, ahol is a globalista erők a rezsicsökkentés, a különadók és a kamatstop eltörlését követelik. Orbán Viktor ide sorolta az ukrán gabona ügyét is. És valóban: ezek mind a magyar gazdaságpolitika sajátos és szükséges elemei. Éppen azért, mert az igazságosságot szolgálják. Megvédik a családokat a háború jelentette plusz kiadások egy részétől és kiegyensúlyozáttá teszik a közteherviselést. Hiszen nincs az rendben, hogy éppen a háborún legnagyobbat kereső vállalatok ne vegyék ki a részüket a pénzügyi nehézségek kezeléséből.
Ez a logika húzódik meg a különadók rendszere mögött és ez az, amit a globalista elit szeretne megszüntetni – csorbítva ezzel az ország gazdasági önállóságát.
Szuverenitásuk másik megvédendő szelete a kulturális önállóság. Brüsszelből folyamatos támadás alatt áll a magyar migrációs politika, az újabb és újabb kvótákra vonatkozó tervekkel pedig az az ottani elit célja, hogy Magyarország térjen le az eddigi útról és fogadjon be migránsokat. Látjuk ugyanakkor, hogy ez milyen kulturális és társadalmi átalakuláshoz, konfliktusokhoz vezetett Nyugat-Európában és köszönjük, nem kérünk belőle. És persze itt van a genderkérdés is. Nyugaton már gyermekkorban öntik a társadalomra az LMBTQ-propagandát, amellyel igyekeznek az élet hagyományos közösségeit felszámolni.
Amikor pedig Magyarország kormánya a társadalmi többség igényének eleget téve jogi és politikai eszközökkel igyekszik megvédeni ettől a magyarokat, támadást indítanak ellene.
A gazdasági és a kulturális szuverenitásunk megvédésére irányuló törekvések is azt szolgálják, hogy megvédjük azt a sajátos magyar életet, amelyet berendeztünk magunknak az elmúlt 1000 évben. Brüsszel és a globalista elit pedig azért van tévúton, mert nem látja, hogy ez nem a kormány elgondolása, ideológiája, akarata, hanem a magyar embereké, amelyet az Orbán-kabinet végrehajt. Éppen ezért sültek el eddig balul a szuverenitás csorbítására vonatkozó törekvések. Mert a kormányzati politika mögött óriási társadalmi felhatalmazás áll. Ne legyenek ugyanakkor kétségeink, hogy a nyomásgyakorlás folytatódni fog és már szintet is lépett. Nem véletlen, hogy
a miniszterelnök az ország politikai szuverenitásának a mégvédését is a feladatok közé sorolta.
Ez áll ugyanis a legkomolyabb támadás alatt. Egyrészt azzal, hogy a baloldalt külföldi forrásokból pénzelik, óriási összegeket költve arra, hogy befolyásolják, átalakítsák a hazai politikai erőviszonyokat. Másrészt azzal, hogy visszatartják a hazánknak jogosan járó Uniós forrásokat azt várva, hogy ez olyan elégedetlenséget szül, amely meggyengíti majd a kormányt.
A céljuk ugyanis az, hogy a politikai szuverenitás megtörésével olyan kormánya legyen Magyarországnak, amely aztán a kulturális és a gazdasági szuverenitást is feladja.
Pedig erre a hármas függetlenségre Magyarországnak a II. világháború óta nem volt ekkora szüksége, mint most. Akkor láttuk utoljára a világ ilyen szintű tömbösödését, mint ami most elkezdődött. Sem az első, sem a második világégés előtt nem volt annyi ereje Magyarországnak, hogy ne köteleződjön el. Pedig a földrajzi helyzet és a sajátos magyar életberendezkedés mindkét esetben ezt indokolta volna. A nagyhatalmak most is válaszút elé akarnak minket állítani, nekünk pedig most is az az érdekünk, hogy hídként álljunk a két oldal között. Pontosan erről szólt az elmúlt 13 év politikai, gazdasági és kulturális építkezése. Mert ez a magyarok történelmi küldetése. Most először pedig úgy tűnik, erőnk is van ahhoz, hogy ezt a küldetést beteljesítsük. Éppen ez az az erő, amelyet a globális elit elvenne tőlünk. És éppen ez az, amit nem szabad hagynunk.
