Petesejt fagyasztás szociális alapon? Jól hangzik, de vannak azért itt problémák…

Olvasom az egyik női magazin hasábjain, hogy egyes nyugati országokban egyre népszerűbb a szociális alapú petesejtfagyasztás. Ez azt jelenti, hogy nem csupán súlyos betegség, vagy a szaporítószerveket is negatívan károsító kezelés esetén dönt valaki amellett, hogy a későbbi gyermekvállalás sikere érdekében lefagyaszttatja a petesejtjeit, hanem egyéb, nem egészségügyi tényezők okán. Például mert nem talált megfelelő párt magának. Vagy mert először karriert szeretne építeni, utazni akar, élni (és élvezni?) az életet. Ám ennek az egyre népszerűbb hozzáállásnak vannak azért buktatói.

A fent használt „népszerű” kifejezés talán nem is a legmegfelelőbb a jelenségre, hiszen elképesztő adatokról beszélünk: míg az Egyesült Királyságban 2013 és 2018 között 523 százalékos növekedés volt tapasztalható, addig Amerikában ezer százalékkal nőtt a petesejtjeiket lefagyasztó nők száma 2009 és 2016 között, és a folyamat itt nem állt meg. Drámai emelkedés történt a világjárvány ideje alatt is.

A jelenség egyre nagyobb médiafigyelmet kap, nem véletlenül, hiszen az időben lefagyasztott petesejtek jobb minőségűek lehetnek. Vagyis most már sorra születnek azok a videók a különféle közösségi-média felületeken, amelyekben huszonéves fiatalok figyelmeztetik a lehetőségekre társaikat #EggFreezing hashtaggel.

Míg a BBC is arról cikkezik az adatok kapcsán, hogy az orvosok számos kockázatra figyelmeztetnek, az amerikai National Library of Medicine, a világ legnagyobb orvosbiológiai könyvtára fel is sorol számos veszélyt ezek közül: 

Azok a nők, akik idősebb korukban vállalnak gyermeket, fokozottan ki vannak téve a terhességi cukorbetegség, a terhességi toxémia kockázatának, utóbbi életveszélyes állapot is lehet. Nagyobb arányban fordul elő esetükben császármetszés és több az alacsony súllyal született baba, valamint a koraszülés ezekben az esetekben. (Ezek a kockázatok a nő egészségi állapotától és az anya életkorától függően változnak.) Azt sem hallgatják el, hogy a koraszüléssel és az alacsony születési súllyal összefüggő ártalmakon túlmenően bizonyíték van arra, hogy az IVF „kis mértékben megnöveli a veleszületett rendellenességek (például kardiológiai problémák) kockázatát”, és egyes kutatások azt sugallják, hogy kismértékű, de megnövekedett a rák és egyéb veleszületett betegségek veszélye is. És akkor még nem beszéltünk a petesejt kinyerésénél alkalmazott eljárás egészségügyi rizikóiról, mint például a petefészek túlstimulációja, rák vagy a depresszió megjelenése a nagy hormondózis következtében.

És ha még mindez nem lenne elég, a költséges eljárás, (amely a béranyasághoz hasonló kétes hírű egészségügyi turizmust generálhat), kifejezetten hamis ábrándokba ringathatja a következő szülőképes generációt, akik azt hiszik, mostantól végtelen idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felkészüljenek az anyaságra, vagy ha úgy tetszik szülőségre. És nem csak arról van szó, hogy – ahogyan azt a fent említett magazin is kifejti – egy 2018-ban készült tanulmány szerint a páciensek saját fagyasztott petesejtjeinek felhasználása ciklusonként csak 18 százalékban eredményezett élve születést. 

Sajnos az 50-es, 60-as éveikben szülő celebekről szóló híradások csak ritkán foglalkoznak azzal a sok csalódással, vérrel és könnyel, amely eljuttatta a delikvenst a vágyott valósághoz. És azt sem posztolja ki senki – kevés kivételtől eltekintve – hogy nem sikerült. Hogy szerettem volna gyermeket, de a világ összes pénze sem segített. 

Éppen ezért óriási felelőssége van a most fellendülő iparágnak: extra profitért és a fiatalkor megnyújtásának illúziójáért nem szabad senkit sem megfosztani annak lehetőségétől, hogy megtapasztalhassa, milyen életet adni, gyermeket nevelni. Tény az, hogy a gyermekvállalás fenekestül felforgatja az ember életét, és aki szabadságra, utazgatni vágyik, az joggal gondolja, még várni kell a projekttel. De nem élünk örökké és az energiánk is véges. Hiba azt a hamis álomképet dédelgetni magunkban, hogy a saját természetes öregedésünket visszafordíthatjuk. Ez legalább akkora hazugság, mint a szépségipar kecsegtető üzenete, hogy tökéletesre műttetve mindenki automatikusan megtalálja a boldogságot.

Az önmagunkkal való szembenézést soha nem spórolhatjuk meg. Elvenni a szülőséghez kapcsolódó végtelen szeretetet, az erőfeszítést, az összes szépséget és küzdelmet, valamint az ezzel együtt járó jellemfejlődés megtapasztalását egy egész generációtól valamilyen kellemes életérzésbe csomagolva – ehhez senkinek nincs joga.

Még a hobbi kertészek is tudják, hogy nem ültethetünk gyümölcsfát télen, mert elpusztul, és az évekig tartogatott magocska sem feltétlenül kel ki, ha már elöregedett. Nem mi, emberek vagyunk életnek és halálnak urai, ezt előbb-utóbb mindenki megtapasztalja. Csak nem mindegy, milyen áron.