A Vasas vívója kiváló nyarat tudhat maga mögött, csapatban Európa-bajnok, egyéniben pedig világbajnok lett, de szerencsére nem elégszik meg ennyivel, és sikerre éhesen vág neki az előtte lévő időszaknak. Koch Mátéval beszélgettünk.

Elég erős nyarat teljesítettél idén. Egyéniben világbajnok, csapatban Európa-bajnok és egyben Európa Játékok-győztes lettél. Sikerült ezt már felfogni? Ezek után mi a következő lépcsőfok?

Igen, elég gyorsan megváltoztak a dolgok egy hónap alatt. Bő 30 nap alatt megnyertünk mindent. Szerettem volna egyéniben is Európa-bajnok lenni, meg volt rá az esélyem az Európa Játékokon, csak eléggé elrontottam az utolsó asszómat, verhető ellenféltől kaptam ki, azon az ágon végig kellett volna mennem, ráadásul előtte egy nagy nevet sikerült legyőznöm. De szerencsére a csapatban nagyon-nagyon jól vívtam, több tussal is hozzásegítettem a csapatot a győzelemhez. Nagy nemzeteket vertünk meg, nagyon fontos meccseket nyertünk a kvalifikáció szempontjából. A vívás az egyéni sportág, de mégis csapatban, amikor nyerünk, az sokkal jobb érzés, jobban át tudjuk élni, meg tudjuk ünnepelni. Amikor megnyertem a vb-t, akkor az is jó érzéssel töltött el, de jobb érzés másokkal megosztani az örömöt.

Egyéniben korábban nem úgy sikerültek a versenyek, ahogyan szeretted volna. Mi változott meg Milánóban?

Volt egy edzőváltás az év elején, Boczkó Gáborral folytattam a pályafutásomat. Tavaly nagyon jó szezonom volt a világkupa szempontjából, három dobogót is sikerült szereznem. Az Eb-n és a vb-n azonban nem jött ki a lépés, aztán jött egy hullámvölgy, ott a téli időszak környékén, háromszor is kikaptam az első két kör valamelyikében. Ott már rezgett a léc, hogy kiesek a legjobb tizenhatból, és nem leszek kiemelve automatikusan, ami azt jelentette volna, hogy a csoportkörben is vívnom kellett volna. A csoportkör pedig elég gyilkos, a darálóban simán vannak olyan ellenfelek, akik bármikor nyerhetnek versenyt, nem életbiztosítás a főtáblára jutás. Az utolsó világkupán egy ezüstérmet kellett megvédenem, ami ha nem sikerült volna, akkor kiestem volna a tizenhatból, de szerencsére ismét meglett a második hely. Ez volt első közös sikerünk Boczkó Gáborral. Nagyon örültem neki, és ezzel egyben magamat is sikerült megnyugtatnom, hogy jó edző mellett tettem le a voksomat.

hirdetés

A győzelmed óta nagyobb figyelem vesz körül téged. Megváltoztatta ez bármilyen módon a mindennapjaidat?

Igen, kicsit jobban be kell osztanom az időmet. Eddig nem kellett ennyit foglalkoznom a média megkeresésekkel, de én ura vagyok a helyzetnek, nem nagyon zökkent ez ki, ugyanúgy viselkedek, a személyiségemet azért nem változtatta meg. Egyedül azt látom, hogy tényleg jobban be kell most tábláznom a napjaimat, jobban észben kell tartanom, hogy éppen hova kell mennem, mikor kell mennem, és merre. De ezt segítségnek fogom fel, hogy a későbbiekben sokkal összeszedettebb legyek a magánéletben is.

Több helyen is említetted, hogy egy picit szeleburdinak, humorosnak tartod magad. Hogy vagy mégis ennyire koncentrált a páston?

Azt kell mondanom, hogy a magánéletben tényleg egy kicsit gyerekes és komolytalan tudok lenni, de amikor ott vagyok a páston, akkor egy érett vívónak gondolom magam, aki fel tud nőni a feladathoz, és ezt már 17 évesen is bebizonyítottam, amikor az első világbajnoki bronzérmemet szereztem, akkor is tudtam érett módon vívni, fegyelmezett maradtam, és talán ezt az edzőimnek is köszönhetem, akik rengeteget foglalkoztak velem. Rövid pórázon tartottak, ezáltal komoly fegyelmet tanultam tőlük, és ezt próbálom kamatoztatni a páston is.

Az, hogy ekkora a verseny országon belül, az inkább hátrány vagy előny?

Előnynek mondanám, mert nálunk a válogatási rendszer nagyon kemény. A 2019-es budapesti világbajnokságra való kijutásra nagyjából tíz versenyző pályázott, és mindenkinek megvolt az esélye, azt a ranglistát például én nyertem meg. Ez azért jó, mert tudjuk egymást húzni, hogy jobb vívók legyünk, ami a világkupákon és a nemzetközi versenyeken megmutatkozhat. Én például annak nem örülnék, ha úgy jutnék ki egy világversenyre, hogy tulajdonképpen nincsenek ellenfeleim, csak úgy vagyunk hárman, és akkor automatikusan indulunk. Ez sajnos azzal járna, hogy a nemzetközi porondon sokkal sebezhetőbbek lennénk.

Az elmúlt években visszahelyeztétek a magyar párbajtőrt a világtérképre. Ezek után az olimpiai érem elvárás?

Szeretnék aranyérmes lenni, sőt, dupla aranyérmes lenni. Szeretnék Szilágyi Áron nyomába eredni, erre pedig Párizsban remélhetőleg két lehetőségem is lesz. Szerencsére erős válogatottunk van, és úgy érzem, hogy ezzel a csapattal képesek lehetünk nagy dolgokra. Nem elégszünk meg az éremmel, a győzelemért megyünk minden versenyre, egyéniben meg pláne.

Hogyan fog kinézni az ötkarikás játékokig vezető utad?

Most vagyunk a kvalifikáció felénél, még négy világkupa van hátra, ahol elindul a csapat, közötte lesz egy-két verseny, ami csak egyéni, de az is beleszámít a kvalifikációba, csak az az egyénibe. Ott jelenleg a második helyen állok a világranglistán, csapatban is jó helyen állunk, de egy olimpiai kvalifikáció nagyon éles, és a vége rengeteg izgalmat tartogathat. Nagyon nincs lefutva még semmi, adódhatnak olyan dolgok, amikre nem számítunk, ezért szeretnénk minél gyorsabban bebiztosítani a kijutást. Ehhez az kell, hogy legalább két dobogót szerezzünk még, de ha ki is jutunk idő előtt, akkor sem szabad belekényelmesednünk a helyzetünkbe, mert nem mindegy, hogy egy olimpián mondjuk az ötödik helyen vagy az első helyen vagyunk kiemelve, mert mindössze nyolc csapat van, és ha nyerjük az első meccset, akkor már karnyújtásnyira van az érem.

Fotó: Koch Máté/Instagram